Nem az a lány

1. fejezet - A nő

Travis a kormányra támaszkodva figyelte a kihalt utcát. Érezte, hogy egyre nehezebb tudja nyitva tartani a szemét. Jobbra pillantott Clive-ra, aki épp akkor fejezte be a ki tudja hányadik sörét, és az üres üveget egy igazán elegáns böfögés kíséretében lazán a hátsó ülésekre dobta. Már órák óta figyelték a járdát, és a kopott panelházakat, Clive azóta pedig már hatszor elment vécére.

- Biztos hogy ez az a hely? – Kérdezte idegesen Travis, a körmét rágcsálva.

- Ja. – Röffentette a másik, és egy hatalmas sóhaj kíséretében hátradőlt az ülésen. – Ott lakik, abban a panelban. Láttam bemenni.

- Biztos ő volt az?

- Igen. – Morgott Clive, és Travis orra alá nyomta a fényképet. – Minden stimmel, még a két anyajegy is az arcán.

A férfi újra megvizsgálta a fényképet. Egy nőt ábrázolt, amiről egyértelműen lerítt, hogy lesifotós készítette. A kép homályos volt de a nő főbb vonásai kristálytisztán látszottak. Szőke haját magas copfba kötötte, napszemüveget, és vékony karika fülbevalót viselt, de a képhez csatolt kis cetlin ott állt, hogy világosbarna a szeme.

- Nem értem, miért nem megyünk csak simán fel a lakására. Már rég otthon lehetnénk.

Clive megdörzsölte az orrnyergét.

- Látszik, hogy nem raboltál még embert. – Méltatlankodott. – Nem is értem, Noel miért téged bízott meg ezzel.

Travis arca elvörösödött.

- Akkor sem értem, hogy miért nem megyünk fel! Sokkal könnyebb lenne.

- Azzal nyomot hagynánk, te idióta, ráadásul egy panelban él. Ha elkezd sikonyálni, a szomszédok ránk hívják a rendőrséget.

- De már fél napja itt várunk! Nem hiszem el, hogy kurva, és nem ment ezalatt sehova. – Nyafogott Travis, aztán kicsatolta magát. – Te várj itt, én elugrok kajáért.

- Menj csak. – Legyintett Clive. – Nem valószínű, hogy a következő órában látjuk. A nők este ritkán mennek egyedül bárhova.

Travis morgolódva kilépett a kocsiból, és a lábával bevágta az ajtót. Még újonc volt a klánnál, és nem értette, hogy egy nő elrablásával hogy bizonyítja a rátermettségét. Magában reménykedett, hogy nem kell majd lelőnie, hiszen Noel elég világosan a tudtára adta, hogy valamiért nagyon megharagudott rá. Ha pedig emberölésre kerül a sor, inkább kilép, ha egyáltalán életben hagyják, amiért megtagadott egy parancsot.

Mielőtt belépett volna a boltba, zsebre dugott kézzel belerúgott egy papírzacskóba. Egész nap croissanton, és kávén élt, úgyhogy remegett a keze. Ezúttal valami más után nézett. Levett egy energia italt a polcról, és tovább sétált. A snack részlegre érkezett, és elmerülve találgatta, hogy a ketchuposat, vagy a tejfölös hagymás chipset válassza, amikor valaki megkopogtatta a vállát. A gesztus olyan hirtelen érte, hogy összerezzent, és kiejtette a kezéből az egyiket.

- Clive! – Sóhajtott Megkönnyebbülten, és lehajolt, hogy felszedje a zacskót. – Szerinted a hagymásat vagy a kecsaposat válasszam?

- Itt van. – Suttogta Clive.

Travis felegyenesedett, és leporolta a nadrágját.

- Mi? – Pislogott értetlenül, mire Clive durván oldalba vágta, és a polcok között egy alakra bökött.

- Nem mi, hanem ki, te idióta! Fatima az.

- Hol? – Travis az ujj irányába nézett, de a kihalt bolt ellenére sem látta a célszemélyt.