Nem az a lány

11. fejezet - Habcsók

Nikol épp alapozót kent az arcára. Úgy érezte, hogy Noel mellett hozzá kell szoknia a sminkeléshez. A felrepedt ajkával nem tudott mit kezdeni, de az előző ütés helye csúnyán besárgult, így azt el kellett takarnia. Nem szerette volna, ha Sofia és Jamie így látja, de biztos volt benne, hogy sejtenek valamit.

Nem csodálta, hogy Fatima lelépett, ha Noel vele is így bánt.

 El se akarta hinni, hogy végre kiléphet a szobából, és vehet magának kényelmes ruhákat. Ráadásul a majom felügyelete nélkül.

- A szipkádat a táskába raktam. – Mondta Noel, miközben kilépett a fürdőszobából. A nyakkendőjét igazgatta.

- Oké. – Sóhajtott Nikol, és szájfényt kent az ajkára. Közelebb hajolt a tükörhöz. Nem tudta elképzelni, milyen lehet a rózsaszín felhő illat, de nem is számított, ha fél órán belül lenyaldossa a szájfényt magáról.

Noel a kartámlánál fogva megfordította a széket, amiben Nikol ült. A mozdulat olyan hirtelen érte, hogy majdnem elkente a szájfényt. Noel közel hajolt hozzá, Nikol pedig megérezte a férfiből áradó fullasztó parfümszagot. Visszatartotta a lélegzetét, hogy ne köhécseljen. Noel jégkék tekintetétől még mindig kirázta a hideg.

- Itt egy kártyám. – Emelte Nikol orra elé. – Nehogy elveszítsd.

Nikol bólintott, és elvette tőle. Az ajkát rágicsálva figyelte a férfit. Várta, hogy mi lesz a következő lépése, ezzel pedig sikeresen leszedte a szájfény nagy részét. Noel tekintete a szeméről az ajkára csúszott. Aztán visszanézett Nikolra, és felegyenesedett.

- Még mindig véres a szád... – Jegyezte meg csüggedten.

Nikol nem értette, hogy ez miért okoz neki problémát. Elvégre is biztos sok vér tapadt a kezéhez. Vállat vont, és visszafordult a tükörhöz. Újabb réteget kent a rózsaszín felhőből az ajkára, és remélte, hogy ezúttal tovább fog tartani, mint az előző. Annyira elmerült a sminkelésben, hogy fel se tűnt neki, hogy Noel őt nézi.

A férfi tekintete elidőzött Nikol hátán. Az egyik válláról lecsúszott a ruha ujja, így kilátszott a lapockája. Fatimának ott anyajegye volt... A nyaka is vékonyabb, mint Fatié. Elkapta a tekintetét, és megcsóválta a fejét.

- Na, én akkor megyek. – Tette a kilincsre a kezét.

- Oké. – Nikol nem nézett rá.

Noel nem tudta, hogy mit vár. Tudta, hogy Nikol nem fog tőle elköszönni. Mégis még utoljára látni akarta az arcát tárgyalás előtt.

- Ó, majdnem elfelejtettem! – Csapott a homlokára. Nikol továbbra se nézett rá.

Túlságosan is el volt foglalva azzal, hogy ne remegjen a keze, ahogy vékony fekete csíkot húz a tussal. Noel a vállára tette a kezét, amitől összerezzent. Felnézett. A férfi egy borítékot tartott a mutató és középső ujja között.

- Ezt – Nikol orra elé tolta – Majd add át Jamie-nek.

Nikol elvette tőle, és az asztalra, a púder és a kártya mellé rakta.

- Oké. – Válaszolt.

- Ne felejtsd el! – Emelte fel a hangját Noel. – Nagyon fontos.

- Jól van, nem fogom. – Fordult felé Nikol. – Asztma spré, bankkártya, boríték, minden itt van a fejemben.

- Remek. – Bólintott Noel, majd a lány elé emelte a mutató ujját. – Ne nyisd ki a borítékot.

- Nem fogom. – Sóhajtott Nikol, és visszafordult a tükörhöz.