Nem az a lány

2. fejezet - Nikol

Éppen a harmadik káposztát vizsgálta, ugyanis Vincének csakis a legjobb minőséget akarta. Megnyomkodta őket, megforgatta, és ha a legapróbb barnás foltot is meglátta a zöldségen, visszarakta. Csakis a legtökéletesebb fejes káposztát volt hajlandó megvenni.

Annyira elmerült a tanulmányozásban, hogy észrese vette, hogy két férfi félpercenként felé pillant.

Megtalálta a tökéletes káposztát, és boldogan elindult a pénztár felé. Közben azon gondolkodott, hogy milyen ajándékot vegyen még Vincének.

Az aznapi borravalókból kifizette a káposztát, aztán kilépett a sötét utcára. Körülnézett. Tőle balra a sötétben két férfi várakozott. Csak egy röpke pillantást vetett rájuk, aztán már sétált is tovább. Annyira elmerült a gondolataiban, hogy meg se hallotta a mögötte haladó puha lépteket.

- Elnézést. – A hang olyan váratlanul érte, hogy összerezzent.

Megfordult, és szemügyre vette a hang gazdáját. Egy magas, fiatal férfi nézett vissza rá, aki alig lehetett idősebb húsznál. Mogyoróbarna haját hátra fésülte, Nikol pedig nem tudta eldönteni, hogy a túlzásba vitt hajzselétől, vagy a zsírtól csillog. A szeme egy érdekes zöldesbarna árnyalatban játszott, de a sötétben nem lehetett rendesen látni. Fekete zakót viselt, és egy fehér inget, amiből hiányzott a nyakkendő.

- Igen? – Nikol a srác tekintetéből sejtette, hogy akar valamit.

- Tudna nekem segíteni? – A hangja remegett, és egyértelműen látszott, hogy ideges. – Valami baj van az autómmal, nem indul el.

Nikol összevonta a szemöldökét. Rossz érzése támadt, de nem mutatta ki. Azzal győzködte magát, hogy a srác fontos megbeszélésre siet, és ezért annyira feszült. Kinézett a válla mellett, végig a sorban parkolt autókon, és a tekintete megakadt egy piros kocsin. Az ajtaja nyitva volt, és égett benne a villany. Ekkor vett észre még egy férfit, aki a kocsival szemben a falnak támaszkodva cigizett.

- Sajnálom, de én nem értek az autókhoz. – Válaszolt, mire a srác arcára valami megfejthetetlen érzelem ült ki. Nikol, hogy oldja a helyzetet, gyorsan hozzátette. – De kérdezze meg azt a férfit, talán ő tud segíteni.

A fura érzés egyre szúrta az oldalát, úgyhogy kihasználva az alkalmat hátat fordított, és sietős léptekkel odébb állt. Nem jutott messzire, ugyanis a srác újból utána szólt.

- Várjon! – Nikol összeszorította a szemét, és egy mély levegőt vett, hogy lecsillapítsa magát.

Meging megfordult, viszont ezúttal már meg se próbálta leplezni a feszültségét.

Kérdőn felhúzta a szemöldökét, és a srácra nézett.

- Igen?

- Tetszik a kabátja.

Nikol felvont szemöldökkel a szőrös kabátra pillantott, amit csakis azért viselt, mert ez volt a legközelebb a kezéhez, amikor elhatározta, hogy gyorsan lefut a boltba.

- Köszönöm. – Biccentett, aztán sietve hátat fordított. Minél távolabb akart kerülni a zsíros hajú sráctól, még ha az nem is akart neki rosszat, csak egyszerűen alapból feszült személy. Rossz érzése támadt, és amikor újra meghallotta maga mögött a lépteket, minden izmát meg kellett feszítenie, hogy ne kezdjen rohanni.

Pedig jobb lett volna, ha rohan.

A srác hirtelen megragadta hátulról, és egy büdös rongyot az arcába nyomva egy mellékutcába rángatta.

Nikol próbált ijedtében segítségért kiáltani, de a rongy elnyomta a hangját. A srác köré fonta a másik karját, és ezzel lefogta a kezeit. Nikol a fülében hallotta a szíve zakatolását. A srác cérnavékony megjelenése ellenére is erősebb volt nála, de Nikol nem adta fel. Rángatózott, rúgkapált, és próbált higgadt maradni, mert tudta, hogyha bepánikol akkor akár meg is fulladhat. A teste viszont nem akart engedelmeskedni. Küzdött, és rémülten levegőért kapkodott. Észre se vette, hogy a dulakodás közepette feltűnt egy másik alak is, csak miután valaki megragadta a torkát. Abban a pillanatban biztos volt benne, hogy meg fog halni, vagy még annál is rosszabb. A vaskos kéz olyan erősen szorította, hogy alig kapott levegőt. Remegett, és amikor meglátott az alak kezében egy injekciós tűt, sírva fakadt.