Nem az a lány

12. fejezet - Szívre célozz

Nikol az ágyban ült, és egy újságot olvasgatott, amit hazafele vett.

Francis az ajtó előtt dobta le, és meg se várta, hogy bemenjen, elhajtott. Úgy tűnt, egyáltalán nem érdekelte, hogy Nikol visszamegy-e a szobába.

Most mégis az ágyon ült. Maga se tudta, hogy miért. Kinézett az ablakon. Besötétedett, Noel pedig még sehol sem volt. Nem mintha zavarta volna. A férfi valószínűleg úgy is megveri majd, ha megtudja, hogy mennyit költött. Elmosolyodott. Úgy érezte, megérte. A látvány az emberek arcán, amikor beléptek egy fancy restaurant ajtaján, felejthetetlen volt. Egy nő, Sofia rúzsfoltjával az arcán, mögötte egy férfivel, aki úgy nézett ki, mint egy összevert csavargó. Mindkettő szélesen vigyorogva.

Egy ablak mellett foglaltak helyet.

- A legrosszabb választás. - Dünnyögte Francis, és megkopogtatta az üveget. - Innen játszi könnyedséggel lelőhetnek.

A pár mögöttük elsápadt. A nő köhögni kezdett, a férfi pedig majdnem magára borította a levest.

- Ki akarna engem lelőni? - Forgatta a szemét Nikol. Hangosan kihúzta a széket, aztán leült rá.

- Sosem lehet tudni. - Francis vállat vont. - Reméljük, hogy egyelőre senki.

Az asztal közepén egy váza volt, színes virágokkal. Francis odébb tolta, hogy Nikol arca helyett ne a rózsák és begóniák csokrát lássa.

- Mit eszünk? - Kérdezte.

Nikol csintalanul kipillantott az étlap mögül.

- Csakis a legdrágábbat.

Így sikerült összehozniuk egy émelyítő összegű számlát, amit ha Noel megját, biztos kihullik a szépen hátrazselézett haja.

Elmosolyodott. Noel valószínűleg annak se örül majd, hogy önvédelmi órákat fog venni Francistől.

Az asztalon csücsülő zacskóra nézett. Kaviár volt benne, és egy kis fűszerezett rízs. Elcsomagoltatta a férfinek.

Lassan éjfél is elmúlt, amikor lépteket hallott. Lassú, fáradt lépteket. Az ajtó felé fordult, és törökülésbe várta, hogy lenyomódjon a kilincs.

Noel lassan nyitott be. Előre görnyedt, zilált volt, és alig bírta nyitva tartani a szemét.

- Szia. - Köszönt neki Nikol.

Egy morranást kapott válaszul.

Noel kibújt a zakójából, és a földre dobta. Aztán letolta a nadrágját, kibontotta a nyakkendőjét, kigombolta az inget és szó nélkül keresztbe dőlt az ágyon.

- Voltunk Francissel enni. - Motyogta Nikol, a zokniját piszkálgatva.

- Mhm.

Kis ideig csönd telepedett közéjük. Nikol figyelte a férfi lassan emelkedő hátát, és a hatalmas izzadságfoltot az ingén.

- Neked is hoztam... Gondoltam éhes leszel tárgyalás után.

Noel felsóhajtott, és oldalra fordította a fejét.

- Tudod, hogyha valami extradrága kaját szeretnék venni, rendelek magamnak. - Halványan elmosolyodott. - De azért értékelem.

Nikol fészkelődni kezdett a helyén. Még sose látta ilyen békésen mosolyogni a férfit.

- Nem vagy éhes? - Kérdezte.

Noel felmordult és a hátára fordult. Csöndben figyelte Nikolt, a szája szélén bujkáló fáradt mosollyal.