Nem az a lány

17. Fejezet - Még több törött orr

- Van kedved egy játékhoz?

Logan szeme felcsillant. Nikol már ismerte ezt a nézést. Noel is hasonlóan reagált, amikor valami mocskos dolog futott végig az agyán.

- Milyen játékhoz?

- Ivós játék. – Nikol kis szünetet tartott. – Rendelünk egy csomó piát, és az fizet, aki először kidől.

- Benne vagyok! – Csapott Nikol vállára Logan.

Mindketten biztosak voltak benne, hogy a másik fog veszteni.

Egyre gyülekeztek a poharak az asztalon, és még a nagydarab pasi is lehajtott pár pohárral. Bár ő még közel sem volt annyira részeg, mint Nikol, és Logan.

Logan hangosan beszélt, Nikol pedig bólogatott, és igyekezett visszafojtani a feltörekvő hányingert. Amikor már nem bírta tovább, felkelt.

- El kell mennem a wc-re. – Motyogta, minden erejét arra fordítva, hogy ne látszon rajta, hogy mennyire rosszul van.

- Jól van, de nehogy meglógj nekem! – Üvöltötte Logan. – Ha elhúzod a csíkot, megtalálunk ám! – Kuncogott.

Nikol magára erőltetett egy mosolyt. Nagyon nem volt jól.

Átverekedte magát a tömegen, és benyitott a mosdóba. Az összes fülke foglalt volt, és még jópáran vártak, hogy sorra kerüljenek. Nikol a sarokba húzódva rostokolt, de forgott vele a világ, és úgy érezte, hogyha perceken belül nem kerül sorra, a padlóra, vagy az előtte centikre álló csaj hullámos hajába fog hányni.

Ahogy hallotta, hogy kinyílik az egyik wc ajtaja, berohant. Becsapta maga után az ajtót, térdre rogyott a piszkos padlón, és mindent kiadott magából, amit a gyomra már nem tudott elviselni. Remegett, és kicsordultak a könnyei. Vakon a vécépapírért nyúlt, és letörölte a nyálat a szájáról. Párszor még a vécébe köpött, hogy eltüntesse a hányás ízét a szájából, aztán a vécépapír tartóba kapaszkodva feltápászkodott. Kicsit megkönnyebbült, habár továbbra is szédelgett.

Az egyik szabad mosdókagylóhoz tántorgott, és megmosta az arcát. Kiöblítette a száját, hogy ne lehessen érezni a leheletén, hogy rókázott, aztán lassan a kijárathoz tántorgott.

- Jól érzed magad? – Kérdezte tőle aggodalmasan egy idegen lány.

- Aha. – Mosolygott Nikol, anélkül, hogy ránézne.

Kilépett. A bömbölő zene szúrta az agyát, és fullasztó tömegből izzadság szag áradt. Visszafurakodta magát Loganékhez, aki ezalatt lehajtotta a maradékot a poharából.

- Na végre! – Kiabálta túl a zenét. – Már azt hittem, hogy vissza se jössz! Rendeltem még két pohárral abból a finom cseresznyésből. – Mondta, miközben Nikol nehézkesen visszaült mellé. – Mi tartott ilyen sokáig?

- Nagy volt a sor. – Vetette oda Nikol. Érezte, hogy nem fogja sokáig bírni a kihívást.

Loganre sandított. Úgy tűnt, mintha az eddig elfogyasztott alkohol mennyiség meg se kottyant volna neki.

Nikol hátradőlt, és elmosolyodott. Az egész helyzet olyan abszurdnak tűnt. Egyedül ült egy bár piszkos sarkában, két valószínűleg veszélyes férfi társaságában, holt részegen, pénz nélkül, egy ismeretlen országban. Elnevette magát.

Az apró pohárért nyúlt, és lehajtotta a cseresznyés alkoholt.

Még négy pohárral sikerült lekényszerítenie a torkán, mielőtt újra émelyegni kezdett.

Hátradőlt, és kifújta a levegőt.

- Te, Logan. – Röhögött.

- Ha?