Nikol egy minden szempontból átlagos fiatal nő. Az élete viszont fenekestül felfordul, amikor egy tévedés okából elrabolják, és a maffia foglyává válik. Egy olyan világba csöppen, amibe egyáltalán nem kívánkozott belekóstolni, a helyzeten pedig az s...
A másnapot egyedül töltötte. Még aludt, amikor Noel elment. Mivel a férfi ezúttal állta a szavát, és nem próbálkozott semmivel az éjszaka alatt, valamennyire kipihente magát.
Noel hagyott neki ételt, és óránként ránézett valaki, hogy jól van-e. Egyikükben felismerte a bozontos, borostás férfit, aki megmentette az életét.
Nyugodtan telt a napja. Kivételesen nem szorongott Noel érkezése miatt.
A tükör előtt újra bekente az arcát. Bármennyire is remélte, az ütésnyomok nem halványodtak. Viszont a beszéd már nem fájt neki.
Az ép kezével néhányszor megütögette a boxzsákot, aztán bele is rúgott, csak hogy valamivel elüsse az időt.
Lefürdött, és átöltözött. Eszébe se jutott kimenni a szobából, pedig nem volt zárva az ajtó.
A naplementét az ablakpárkányra könyökölve, a gondolataiba merülve nézte. Sok dolog történt vele, mióta ide került. Abban sem volt biztos, hogy ha valamilyen csoda folytán elengedik, vissza tudna térni, normális életet élni. Ennyi idő után valószínűleg a munkáját, és a lakását is elvesztette. Nem lenne hova mennie. Az utcán pedig nem maradhat. Eszébe jutottak Victoria szavai. Valószínűleg egy vérengző maffia is a nyakában lihegne.
Eltolta magát a párkánytól, és az ágyra huppant. Hátra dőlt, és a plafon repedéseit figyelte. Talán igaza volt Noelnek, és tényleg nincs az ő lehetőségénél jobb megoldás. Még úgy se, hogy nem tetszett neki, amit a férfi csinál.
Az oldalára fordult. Észre se vette, hogy elszenderedett. Álmatlanul hortyogott, a tiszta takarók között. Csak félálomban észlelte, amikor behorpadt mellette a matrac. Az orrát megcsapta az ismerős parfümmel keveredett, fullasztó izzadság szag, de ezúttal nem zavarta. Motyogott valamit, mire Noel nevetéssel válaszolt. Egy puha kéz végigsimított az arcán, utána megszűnt a matracon a nyomás. Víz csobogását hallotta, úgyhogy visszaaludt.
Arra sem kelt fel, ahogy Noel bebújt mellé az ágyba. A férfi tekintete kis ideig elidőzött Nikolon. A nő szája nyitva volt, és kifolyt a nyála. A haja mindenfelé állt a párnán, az egyik keze a feje mellett pihent, és a hasán felcsúszott a póló. Halkan szuszogott.
Noel mélyet sóhajtott, majd nyakig betakarta Nikolt. Szívesen odabújt volna hozzá, de megállta a késztetést. Hátat fordított a nőnek, az oldalára fordult, és a mellkasához ölelt egy párnát. Kimerítette a nap, így még Nikol hortyogása ellenére sem esett nehezére elaludni.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Nikol a hajnali napfény hűvös sugaraira ébredt. Egyáltalán nem volt fáradt. Az ébresztőre nézett. Hat óra múlt öt perccel. Még vissza volt huszonöt perc, mielőtt az ismerős pityegés betöltené a szobát. Úgyhogy a hátára fordult, és a plafont bámulva várt. Amikor az ébresztő megszólalt, kis időre lehunyta a szemét. Hallotta, ahogy Noel mocorogni kezd, majd megérezte a férfi tusfürdő illatú bőrét az arcán. Kipattant a szeme. Noel mellkasával került közvetlen érintkezésbe. A férfi kómásan áthajolt rajta, hogy kinyomja az ébresztőt. A pityegés megszűnt.
