13. fejezet - Baráti öklök

427 32 45
                                    

Noel a hatodik próbálkozás után úgy döntött, hogy Nikolnak nem való fegyver, és kivette a kezéből.

- Hé! – Kiáltott Nikol. Noel keze után kapott, de a levegőbe markolt. – Még nem fejeztem be!

- De. – Figyelte, ahogy a férfi meghúz valamit a pisztoly tetején. – Befejezted.

Kedvetlenül elhúzta a száját.

A gyakorlás idejében Noel tenyere szégyentelenül bejárja a testét, de csak gondolatban vágta pofon érte. Annyira ideges volt, hogy nem tudta eltalálni a táblát, egy alkalommal pedig a földre potyogtatta a lövedékéket.

- Nem neked való a lövöldözés. – Folytatta Noel, közben megfogta a karját, és az ajtó felé kezdte húzni.

- Ne, várj! – Nyöszörgött Nikol. – Meg tudom csinálni, csak hadd próbáljam meg még egyszer!

- Nem. Nincs hozzá érzéked.

- Jó, akkor... – Nikol megpróbálta lefejteni magáról Noel ujjait. – Most megint vissza fogsz zárni a szobába?

Noel rá se nézett, úgy válaszolt.

- Aha. – Megnyomta a lift gombot, aztán várt.

Közben két férfi mögéjük szegődött.

- És akkor hogy fogom megvédeni magam?!

A férfi a szeme sarkából lepillantott Nikolra.

- Majd én megvédelek. Nélkülem úgy se mész sehova.

Nikol idegesen kifújta a levegőt. Remek... Közben Noel elengedte a karját, és amikor kinyílt a lift ajtaja, megfogta a kezét.

Úgy érezte, hogyha még egy percig el kell viselnie a majom érintését, vér fog folyni.

- Merre mentek, fiúk? – Kérdezte Noel a mögöttük állóktól.

- Á, csak ide egyel feljebb. – Legyintett az egyik.

Közben beszálltak, Nikol meg igyekezett nem megfulladni az oroszlán szagtól, ami kivételesen most nem Noelből jött.

A lift elindult felfelé. Csöndben álltak, a férfi keze pedig közben a vállára vándorolt. Nikol lesöpörte magáról, és durcásan a lift sarkába húzódott. Megpróbált olyan gyilkos pillantásokat vetni Noel felé, amitől egy épeszű férfi már megfutamodott volna. Noel ehelyett felnevetett.

- Jól van, Nikol. – És a derekánál fogva visszahúzta maga mellé.

Talán mondott még neki valamit, de Nikol olyan dühös volt, hogy fel se fogta, hogy hozzá beszélnek.

Összeráncolt szemöldökkel nézett maga elé. Közben észrevette, hogy az előttük ácsorgó fickó trikója alól kilátszik valami piros. A fehér anyag enyhén áttetsző volt, így kis megfigyelés után már az egész hátát borító tetoválás alakját is ki tudta venni. Felnézett a férfire. A haját rövidre vágta, de még így is látszott, hogy hátulról kopaszodik.

A lift közben megállt, és kinyílt az ajtó.

Nikol érezte, ahogy Noel ujjai szorosabban fonódnak a derekára, és liftezni kezdett a hasa.

- Viszlát, Főnök. – Intett hátra a tetkós.

- Jó szórakozást. – Bólintott Noel, aztán mosolyogva lepillantott Nikolra. El kellett ismernie, hogy elragadónak találja, amikor mérges.

- Ne bámulj! – Morgott Nikol, és elfordította a fejét. A szeme sarkából pedig észrevett valakit a folyosón.

- Miért? – Noel magához vonta. – Csak nem zavarban vagy?

Nem az a lányWhere stories live. Discover now