Nem az a lány

8. fejezet - Szökés

Nikol az íróasztalnál ült, maga előtt hatalmas sminkkészlettel, és óvatosan az állára pamacsolta az alapozót. Az ütés helye csúnyán belilult, Noel pedig nem akarta, hogy mindenki lássa.

- Segítesz? – Nikol hátrafordult. Noel kicsípte magát. A haja még a szokásosnál is jobban hátra simult, a kezében pedig egy nyakkendőt tartott. – Nem tudom megkötni.

- Minden nap megkötöd magadnak, és pont ma nem megy? – Kérdezte, és visszafordult a tükörhöz. Az ütésfolt érzékeny volt, még úgy is, hogy csak pamaccsal ért hozzá.

- Izgulok.

- Aha... – Nikol unottan rúzst kent az ajkaira. Nem akart semmilyen okból kifolyólag a férfihez érni, ha nem volt muszáj. – Most sminkelek.

Noel felsóhajtott, és valószínűleg a fejét csóválva visszament a fürdőbe.

Nikol elmerült a sminkelésben. Most végre válogathatott elég szín között ahhoz, hogy pontosan azt csinálja meg, amit eltervezett.

Viszont remegett a keze. Iszonyatosan ideges volt. Tudta, hogy most szökik, vagy soha, ahogy azt is hogy a tíz centis magassarkúban, amit kapott nehéz lesz futnia. Noelnek az volt a kifogása, hogy így legalább rendesen feléri majd.

Nem tudott Noelre, vagy az eseményekre figyelni. Teljesen elmerült a gondolataiban, és ezernyi opciót kitalált a szökésre.

- Kész vagy? – Kérdezte a férfi.

Hátra fordult, és bólintott.

- Aha. Mehetünk.

Arra számított, hogy Noel, majd mint a filmekben, elámul ahogy meglátja, hogy milyen gyönyörű, de ő ehelyett elröhögte magát.

- Mi az? – Kérdezte morcosan Nikol.

- Úgy nézel ki, mint egy olcsó kurva. – Vigyorgott a majom.

Nikol visszafordult a tükörhöz, és szemügyre vette magát. Semmi kurvásat nem látott, csak az arcát sminkben. Azt elismerte, hogy talán nem kéket kellett volna használnia vörös rúzshoz, de azt olvasta, hogy a barna szemhez ez illik.

- Szerintem szép... – Vont vállat. Úgy gondolta, hogy Noel imidzsén valószínűleg az se rontana, ha kurvának nézik. Aztán a férfire pillantott. – Vagy csináljam újra?

Noel vállat vont, majd mellé sétált, és lehajolt, hogy összeválogasson pár színt.

- Ezeket próbáld meg. Még úgy is van időnk.

Nikol letörölte a sminket, amin minimum fél órát dolgozott, majd a szemceruzáért nyúlt.

- Ezt csináld meg. – Tolta Noel az orra alá a telefonját.

A képernyőről Fatima mosolygott vissza, amitől Nikolnak elszorult a torka.

- R... Rendben... – Suttogta kedvetlenül, majd nekiállt elkészíteni a füstös sminket.

Miután végzett Noel szemügyre vette.

- Na ez az! – Mosolygott, és végigsimított a lány haján – Most nagyon jól nézel ki.

Noel az órájára pillantott, aztán vissza Nikolra.

- Mehetünk, ha kész vagy.

- Várj. – Nikol végig tapogatta a ruhát. – Hol van az asztmasprém?

Rá kellett jönnie, hogy nincs zsebe, amibe elrakhatta volna.

- Nálam. – Mutatta Noel, egy bíztató mosoly kíséretében. – Szólj ha kell, és megkapod.