Nem az a lány

7. fejezet - Baklövés

Noel szó szerint berontott az ajtón.

Nikol már előre hallotta a döngő lépteit, és a hangját, mégis összerezzent. A férfi ugyanis mindkét karján bevásárlózacskókat himbálva, kiabálva lépett be a szobába. Nem volt dühös, sokkal inkább izgatott.

- Niki, ma szerencsés napod van! – Heves mozdulattal az ágyra dobta a zacskókat, és a derekánál fogva, nevetve magához rántotta a nőt.

Nikol próbálta eltolni magát, de nem volt ereje kitérni az izzadt csókeső elől. Noel pedig nagyon jó kedvében volt. A bőre még hidegnek érződött a kinti időtől, ami azt jelentette, hogy sietett, és még nem akadt ideje felmelegedni.

- Engedj el! – Morgott kelletlenül Nikol, és Noel mellkasának feszítette a kezeit.

- Azok után, amennyi pénzt költöttem rád, igazán megérdemlek pár csókot. – Vonta fel Noel a szemöldökét, és a lány füle mögé tűrt egy tincset. Nikol elhúzta a fejét.

- Én aztán nem kértem, hogy bármit is vegyél nekem! – Morogta.

Noel olyan hangot hallatott, mint akit szórakoztat a dolog. Elengedte Nikolt.

- Nem is vagy kíváncsi rá, hogy mi mindent kaptál?

Nikol kelletlenül az ágyon heverő ruhacsomagok felé fordította a fejét.

Nem.

- Hát... – Tudta, hogy előbb, vagy utóbb túl kell esnie rajta, úgyhogy elhúzta a száját, és leült az ágy szélére.

Noel lerúgta a cipőjét, és vele szembe, a matracra dobta magát. A kezére támasztotta a fejét, és úgy figyelte, ahogy Nikol kicsomagolja az egyik ruhát.

Egy puha, testszínű hálóing volt, csipkés pánttal. Unott tekintettel, kérdőn Noelre nézett, aki csak vigyorgott.

- Ma este már ebben alszol.

Nikol maga elé emelte a ruhadarabolt, és meg mert volna esküdni rá, hogy átlát rajta.

- Aha, álmaidban. – Lerakta maga mellé a hálóinget, ami mellbőségben rendesen meghaladta az ő méretét.

Noel a ruhadarabért nyúlt, és a pántjainál fogva maga elé emelte.

- Pedig egész csinos. – Aztán Nikolra, és az ízléstelen öltözetére pillantott. – És igazán rád férne már egy fürdés.

Nikol felhorkantott, és egy újabb csomagolást vett a kezébe.

- Hát, neked sincs valami virágillatod.

Noel felemelte a karját, és megszagolta a hónalját. Az arca arról árulkodott, hogy igazat ad Nikolnak.

- Ha keresztülmentél volna azon, amin én, neked se lenne. – Aztán megcsillant a tekintete. – Legalább most már tudom a következő közös programunkat.

Nikol keze megakadt a fekete nadrág kicsomagolása közben. Gyanakodva Noelre nézett.

- Nem fogok veled fürdeni.

A férfi arcára széles vigyor ült.

- Te mondtad ki, nem én.

- Akkor se. – Nikol arca vörösödni kezdett. – És meg se próbálj hozzám érni, mert bajod lesz!

- Ajjaj, fenyegetsz? – Kuncogott Noel, és a tenyerére rakta az állát. – Vagy ez egy kihívás?

Nikol nem válaszolt. Olyan erősen préselte össze a száját, hogy eltűntek az ajkai. Tehetetlennek érezte magát, és ez kicsit sem tetszett neki.