19. fejezet - Értéktelen szavak

281 17 31
                                    


Nikol a tenyerére támasztotta az állát, és úgy figyelte az elsuhanó bokrokat, és lámpaoszlopokat. A szeme a visszapillantó tükörre siklott, amiből az összevert arcképe nézett vissza rá. Nem volt szép látvány, de újra, és újra visszatért rá a tekintete.

Egy romos épület előtt parkoltak le.

- Na akkor. – Szólalt meg Francis, miközben megütögette Nikol ülését. – Majd jövök.

Noel kelletlenül bólintott.

Francis kellően hangosan becsukta maga után a kocsi ajtaját. Nikol figyelte, ahogy a fickó zsebre dugott kézzel, komótosan cammog az épület felé.

Aztán összerezzent, ahogy megérezte Noel tenyerét a combján.

- Hogy érzed magad? – Kérdezte kedvesen a férfi.

Nikol elhúzódott tőle.

- Fáj az arcom. – Morogta kelletlenül.

Noel finoman végigsimított a nő állvonalán.

- Sajnálom. – Közelebb hajolt. – Ha visszaértünk, kapsz rá kenőcsöt.

- Köszi. – Erőltetett magára egy keserves mosolyt Nikol. A férfi túl közel volt az arcához.

- De addig is, csak gyógypuszit tudok adni rá. – Suttogta Noel, miközben puha csókot hintett Nikol bőrére, majd az ajkaira.

Nikol majdnem félrenyelte a nyálát. Eltolta a férfi fejét.

- Mit csinálsz?! – Ráncolta az orrát.

- Na, Niki. – Noel megpróbálta az ölébe emelni. – Töltsük értelmesen az időt, amíg Francis vissza nem ér. Szórakozzunk kicsit.

Előre hajolt, hogy újra megcsókolja Nikolt.

- Biztos, hogy nem! – Fújtatott a nő.

De Noelt ez nem tartotta vissza. Csókot nyomott Nikol ajkaira, aztán a nő combjáért nyúlt.

- Állj már le! – Emelte fel a hangját ijedten Nikol.

A hátát az ülésre csúsztatta, és a lábával megrúgta Noel vállát. A férfi az ablaknak csapódott. Értetlenül pislogott Nikolra, aki a hasára fordult, aztán két kézzel kivágta a kocsiajtót. Szinte kiugrott az autóból, és miután becsapta maga után az ajtót, gyors léptekkel az épület felé eredt.

- Hé, Niki, hova mész? – Kiáltott utána a lehúzott ablakon keresztül Noel.

- Francis után!

- Ne merj utána menni! – Noel leállította a motort. - Azonnal gyere vissza, hallod? Niki!

Nikol úgy csinált, mint aki nem hallotta. Amikor pedig a kocsi ajtaja becsapódott a háta mögött, gyorsabbra vette a lépteit.

- Nikol, azonnal állj meg! – Noel dühös hangjába aggodalom keveredett.

Futásnak eredt, mire Nikol is ugyan így tett. Gyorsan beérte a nőt, de nem elég hamar.

Nikol lefékezett a nyitott ajtó előtt. Nem tudott volna felkészülni arra, ami a szeme elé tárult.

A romos tároló tele volt fapadokkal, és dobozokkal, amiken téglalap alakú, barna csomagok ültek.

Az egyik asztalon fehér por púposodott.

Három férfi sürgött a raktárban, és amikor az egyik észrevette Nikolt, ijedten fegyvert rántott rá. Egész fiatalnak tűnt, borosta borította az arcát, fekete haja pedig mindenfele állt.

Nem az a lányWhere stories live. Discover now