Nem az a lány

23. Fejezet - A kandúr utolsó élete

Sokáig csak állt az ajtó előtt, és nézte. Mivel nem hallotta Nikolt járkálni, úgy képzelte el, hogy a nő is hasonlóképpen áll a másik oldalon. Csak ahelyett, hogy egymás szemébe néztek, a kopott faajtót bámulták. Aztán Noel megfordult, és lesietett a lépcsőn. Beletúrt a hajába, utána belépett a liftbe. El kellett szívnia egy cigit. Remegett a keze. Nem az zavarta, hogy Nikol fél tőle, hanem az, hogy nem jutnak egyről a kettőre. Arról meg sejtése sem volt, hogy megint min hisztizett be, de úgy érezte, hogy talán ha valahogy bocsánatot kér, minden rendben lesz.

Kilépett a harmadikra, és kisétált a teraszra. A korlátra könyökölt, és cigit vett a szájába. Átkutatta a zsebeit, és akkor jutott eszébe, hogy nincs nála gyújtó. Valamiért olyan dühös volt, hogy kitépte a cigarettát a szájából. Közben véletlenül ketté törte. Felsóhajtott, és megdörzsölte az orrnyergét. Aztán a korlátra könyökölt, és a törött cigit az ujjai között forgatva nézte a parkolót.

Kinyílt mögötte az ajtó. Aztán mellé sétált valaki. Csak a szeme sarkából figyelte. Nem köszöntek egymásnak. Az alak cigit gyújtott, majd hosszan kifújta a füstöt.

- Még mindig fel akarod dugni a dákót a seggembe? – A hangja reszelős volt, de csintalan.

Noel visszatartotta a lélegzetét, mert a füst az arcába szállt.

- Nem... – Köhintett. – Csak ha tovább nyomulsz a barátnőmre.

Francis felhorkantott. Észrevette a férfi törött cigarettáját.

- Add ide. – Felé bökött. – Megcsinálom neked.

Elvette, és összeszerelte a cigit, aztán egy öngyújtóval együtt visszanyújtotta. Ahogy Noel rágyújtott, megkérdezte.

- Honnan szedted, hogy nyomulok Nikolra?

Noel kifújta az orrán a füstöt.

- Ne nézz hülyének, nem vagyok vak. Folyton együtt vagytok, ha nem vagyok ott. Tök boldog, amikor meglát, és mindig azt kérdezgeti, hogy Francis, hol van, meg Francis hogy van? – Itt Noel idegesen elváltoztatta a hangját, miközben Nikolt imitálta. – Annyira felbasz vele, hogy még akkor is be akarom verni a képed, amikor nem vagy itt!

- Érdeklem? – Francis halványan elmosolyodott. – Ez kedves tőle.

- Inkább kurvára idegesítő! Nem értem miért téged nézett ki magának. Egy csóró fasz vagy. Én meg megteszek érte mindent, elviszem enni, veszek neki ruhákat, kedves vagyok vele, és a legtöbb amit cserébe kapok az egy pofon! Nem értem, mit csinálok rosszul! Aztán ha kiakadok, elkezd bőgni. Úgy néz rám, mintha valami szörnyeteg lennék... Úgy, mint aki fél tőlem. – Folytatta Noel. Kitépte a félig elszívott cigit a szájából, és elnyomta a korláton. A füst keserű ízt hagyott a nyelvén, ahogy átvillant a gondolatain Nikol ijedt tekintete. – Annyira elegem van ebből! Legalább egy kicsit nyithatna felém!

Francis sokáig nem válaszolt. A vért kapargatta az orrától.

- Nem tudom, hogy lettünk jóban... – Kezdte elgondolkodva. – Egyik pillanatban még el akartam kerülni, a másikban meg már haverok voltunk. Talán szüksége volt egy stabil pontra.

Noel felvonta a szemöldökét.

- Te, mint stabil pont? – Elröhögte magát.

- Valaki, aki semmit sem akar tőle, érted. Adj neki egy kis szabad teret. Teljesen el van veszve itt, azért csinál hülyeségeket. Nem azért, mert keresztbe akar neked tenni.

- Ha szabad teret adok neki, meglóg!

Francis sunyi pillantást küldött felé.

- Biztos?