Áruló (Mattheo Riddle ff.)

Bevezető

                     Engedd meg, hogy megváltoztassam az elképelésedet a jóról és a gonoszról. 

Életem legrosszabb napja. Még egy hónap van a sulikezdésig és most a muglik világában autózunk a szüleimmel. Valami "üzleti megbeszélésen" voltunk legalábbis anya így fogalmazott. Már sötét van, a kocsi levegőtlen volt ezért lehúztam az ablakomat, hogy jöjjön be egy kis levegő. 

A meleg nyári levegő cirógatta az arcomat. 

Imádom ezt az érzést. Vasárnap újra találkozunk a Malfoly családdal csak most nálunk, már alig várom. Lehunytam a szemem és élveztem a szellő enyhe beáramlását, a nyugalmamat Anyu sikítása zavarta meg mire felkaptam a fejem. Egy hatalmas ütést éreztem és utána semmi. Minden elsötétedett. Kinyitottam a szemem és Narcissa Malfoy-al találtam szemben magam.

- Héj. - Szólt hozzám. A hangja meleg volt és gyengéd mint mindig de most egyben szomorú is. - Semmi baj.

- Hol vagyok?

- A kórházban. Balesetetek volt. - A hangja el csuklott a mondat végén. Éreztem, hogy valami nincs rendben.

- Hol vannak Anyuék? - Kérdeztem és a szívem egyre szaporábban vért. Narcissa nem válaszolt csak lesütötte a szemét. - Narcissa áruld el hol vannak.

- Elmentek Izana. - egy könny csordult el az acrán én pedig zokogni kezdtem.

- Nem. Nem. Nem.... - Sírtam a vállán ahogy átölelt.

- Semmi baj. Semmi baj. - Suttogta a fülembe de ő is tudta, hogy ez nem igaz. - Figyelj Draco mindjárt bejön hozzád nekünk Lucius-al meg kell beszélnünk pár dolgot. - Mondta majd átterelt a fia vállára aki nem tudom mikor jött be mert nem is láttam. Narcissa kiment Draco pedig csak csendben próbált vigasztalni. Több kevesebb sikerrel.

[...]

11 évvel később...

- Áhh! - Szisszentem fel mikor eltalát egy átok. Sok gyakorlás, sok elvárás.

- Ez ide kevés. - Mondta kimerten. - A gyakorlás szükséges, megmutatja a helyedet a világban.

- Nekem nincs helyem a világban. - lihegem.

- Pontosan.

Felkaptam a pálcámat és amilyen gyorsan csak tudtam kiszórtam egy átkot ez ellenfelemre mire az elterült a földön. Rászegeztem a pálcámat megakadályozva, hogy feláljen.

- Kitűnő. - Lépett mellém Clara nagynéném - Most pedig öld meg.

- Nénikém... - nyitottam szólasra a számát de leintett.

- Minden alkalommal újra kell ezt beszélnünk?! Azt mondtam tedd meg, tedd meg! Utána pedig vár a tanulás. - Megtettem. Ismét. Én tettem, én vettem el ismét egy ártatlan ember életét. - Rendben. Izana a tehetséged túl értékes, hogy kárba vesszen, ne felejtsd el miért csináljuk ezt. - Csak bólintottam és elsétáltam mellette. - Várj! - Szólt mire megtorpantam. - A rend úgy véli készen állsz, ez lenne az első feladatod. - a kezembe adott egy mappát s mikor belenéztem elfintorodtam.