Áruló (Mattheo Riddle ff.)

24.

- Földre! - kiáltott rám Enzo a mocsaras mezőn. Reflexeim bekapcsoltak és a talajnak préseltem magam. A sötét éjszakában fényesen látszott az átok ami elsuhant a fejünk felett. - Te jobbról mész, én pedig balról. - suttogja. Bólintok, és amilyen gyorsan csak tudok feltápászkodok, s jobbról futni kezdek. Ő is követte a példámat és a magas fűben a támadónk mellé rohanok. 

- Expelliarmus! - lendítem a pálcámat, és Enzo is hasonlóan tesz. Alastor Mordon és Remus Lupin pálcái a földre zuhannak. - Ne mozduljanak! - szegezem rájuk a pálcámat.  

- White... - szólal meg Lupin. - Az áruló. 

- Maga féleszű, szerinte én ezt akartam? - vetem oda. - Békét akartam, de félelmet kaptam. 

-  Nem - ingatja a fejét. - te és a nagynénéd is terrort akartatok! - Egy gyors mozdulattal felkapja a földről a pálcáját és egy átkot küld rám, de hamar reagáltam és a két fénycsóva félúton találkozott. Az aranyszínű fénycsóvája az én ezüstöm ellen volt, és nem engedett. Erős, de még bírom tartani. 

A két csóva találkozó pontjából alakok jelentek meg, én pedig döbbenten figyeltem. Mi ez? Hallottam ilyesmiről, pletykákat, talán ugyan ez történt Potterrel is mikor Voldemort testet öntött. 

Kettőjüket felismertem. Kendra és Clara White, de a többiekkel még nem találkoztam. 

- Soha ne add fel. - szólal meg egy férfi. Ötven év körül lehet, de nem tudom ki. Rövid szakálla van és kísértetiesen hasonlít Kendrára, biztos ő a fia, akiről mesélt. Ő volt az utolsó uralkodó. 

- Várni fogunk rád a másik oldalon. - Mondja most Kendra White. 

- De még nincs itt az idő. - szólal meg egy másik hölgy, rá emlékszem, viszont már nagyon halványan. 

- Anya? - kérdezem mire bólint. 

- Megvédünk gyermekem, - szólal meg megint a férfi. - bármi áron. 

- Már csak te maradtál, - mondja Clara. - az utolsó White, az utolsó esélyünk. 

- Túl erős. - utalok Lupinra. 

- Túlélted Voldemort gyilkos átkát, ez az ember semmi ahhoz képest. A világ a lábad előtt fekszik, de küzdened kell. Harcolj! Gyerünk, kezdj el küzdeni! - válaszolja, én pedig hallgatok rá, és visszaverem Lupint átkát, mire ők eltűnnek. Gyorsan lépek a férfi mellé és a fejéhez tartom a pálcámat. - Ha bármivel próbálkozik a barátjának vége. - nézek Mordonra, Enzo pedig összeszedi a pálcáikat. 

- Harry erről hallani fog. - morogja Mordon. 

- Ezt úgy mondod mintha érdekelnie kellene. - forgatom a szemem. - Miért kockáztatnátok az életeteket érte? 

- Megmentette a világot. - mondja Lupin. 

- Nem. - ingatom a fejem. - A nagynéném mentette meg a világot. Clara White, vagy már el is felejtettétek. 

- Akkor is ő a kiválasztott. 

- Mit jelent egyáltalán a szó, huh? Miért van akkora súlya? 

- Azt jelenti, hogy ha azt választod, hogy másokon segíts akkor lesznek dolgok amiket el fogsz veszíteni. Ha azokkal a fenyegetésekkel nézel szembe amikkel ő, akkor lesznek járulékos veszteségek. 

- Dumbledore és Clara miatta haltak meg! Miatta tértek vissza a Halálfalók. 

- Nem, nem ez nem... 

- A két legerősebb mágus meghalt miatta. - Mondom már nyugodtabban. - Ők is csak járulékos veszteségek, mi? - Nem válaszoltak. - Most pedig, - sóhajtok. - merre van a Weasley ház? 

Kis idő után el is kezdünk menni valamerre, a hatalmas, mocsaras fűben. A toronyszerű tákolmány ablakian fény szűrődött ki, és már nem volt olyan magas fű aminek kifejezetten örültem. 

Belépve a házba, Mrs.Weasley döbbenten és sokkosan nézett ránk. 

- Ron? - szólal meg ijedten, de nem veszi le rólam a szemét. Az említett vörös lép mellé, majd a döbbenet neki is kiül az arcára.

- Izana? - kérdi. 

- Nem harcolni jöttünk ide. - mondom, és rápillantok Enzora. 

- Ez most csak egy vicc, ugye? - veti oda. - Miattad halt meg Sirius! 

- Elismerem, - mondom nyugodt hangnemben. - történtek hibák. 

- Hibák? Ezt te így hívod!? - mondja majd Granger is mellé lép. 

- Mi folyik itt? - lép be Hermione, majd megpillant minket. - Mit akartok? 

- Ismétlem, nem harcolni jöttünk ide. 

- Tegyük fel, hogy hiszünk neked, és ő? - int Ron Enzo felé. 

- Ő nem marad. - nézek Enzora. Vissza kell mennie mielőtt feltűnik a Halálfalóknak, hogy eltűnt. - Ezt megoldom. - mondom. Biccent egyet, majd hopponál. - Voldemort azt hiszi halott vagyok, Enzo jutatott ki. 

- Ez nem változtat semmin. - szólal meg Hermione. - Nem tudsz változni, mindig egy szörnyeteg leszel. 

- Lehet. De te is tudod, hogy nem tudtok nélkülem nyerni. 

- Már van tervünk. Megkeressük a horcruxokat és Harry legyőzi Tudjukkit. - Mondja Granger.

- És utána mi lesz? Mire ez sikerül addigra, nem marad semmi az országból! Van egy jobb tervem. Megkeresem nektek azokat a lélekdarabokat, bűbájjal, nektek csak meg kell semmisíteni őket. 

- És mégis mivel? 

A rohadt életbe. A kard. Basszus. 

- Tudjátok mit, csak szerezzétek meg őket, a többit megoldom, utána úgy harcoltok Voldemortal ahogy akartok. 

- Ki vagy te, hogy parancsokat osztogatsz? - emeli fel a hangját Ron. 

- Őszintén nem érdekel, hogy életben maradtok-e vagy sem, de ezt a háborút meg akarom nyerni és ha nem tudtok segíteni nekem ebben, keresek valaki mást aki igen. Az életben maradásotok csak egy bónusz, amit garantálok az én tervemmel. Most pedig menjetek Harryért. 

- Ezt te honnan tudod? 

- Megszokhattad volna már, hogy vannak nálad okosabb emberek. - álltam fel és kimentem a házból. - Tudnotok kell, hogy ami most fog történni ahhoz semmi közöm, próbáljatok életben maradni. Ha meg lesz a kard megkereslek titeket. - mondtam és én is elhopponáltam.