Áruló (Mattheo Riddle ff.)

13.

Az elmúlt hetekben teljesen elszigetelődtem szinte mindenkitől. Persze találkoztam Harryvel és Theoval viszont mással szinte egyáltalán nem. Voldemort nekem nem adott ki feladatot csak annyit, hogy szerezzek minél több belsős információt a Renrdől.

Theo aggódik értem. És őszintén, én is aggódom magamért. 

Ma van a karácsonyi szünet előtt az utolsó órájuk "Dubledore seregének", úgy döntök elmegyek rá. Még sosem mentem el egyre se pedig Harry mindig hívott. Igyekszem Ubridge szabályai alatt élni és nem kelteni különösebb feltűnést, és ez így van jól, ugyanis számomra sokkal több veszíteni valóm van mint Harrynek, és nekem nem menti meg senki a hátsómat ha bajba kerülök. 

Összeszedem magam és elindulok a Szükség szobájába. A végére fogok odaérni, de nem hiszem, hogy bánják, mivel sosem szoktam menni. Utána lehet elmegyünk együtt ebédelni.  

A folyosókon haladok végig, s mikor odaérek a többiek már kifelé jönnek. 

- Harry még bent van? - kérdezem az egyik Weasley ikreket. Pontosan nem tudom melyikkel beszélek. 

- Igen. - válaszol és tovább megy a tömeggel. Belépek a terembe, s bezáródik utánam az ajtó. Harry van bent, és egy feketehajú lány. Hollóhátas, de nem tudom a nevét. Valamiről beszélgetnek, észre sem veszik hogy bent vagyok. 

Majd megcsókolják egymást. 

Nem hittem, hogy van bennem még érző, de úgy tűnik, mivel valami meghasad bennem. Úgy érzem hányni fogok miközben egy könnycsepp folyik le az arcomon. Megsemmisülök. 

- Harry? - csak ennyi futotta tőlem, mire elváltak. Kikerekedett szemekkel néztek rám. 

- Izana? - ébredte fel a sokból Harry. - Ez nem az aminek látszik. - kezdte, de nem érdekelt. Őszintén már semmi nem érdekel. Kinyitottam az ajtót és kiseiettem rajta. - Izana! - kiáltotta, miközben elindult utánam. 

- Nem érdekel! - kiáltom, de közben nem állok meg. Fogalmam sincs pontosan hova megyek, de Isten a tanum, hogy ott nem maradok.  

- Izana, hagy magyarázzam meg! - kért, s erre felment bennem a pumpa. 

- Mit Harry?! Mégis mit lehet ezen magyarázni? Megcsókoltad! - néztem vissza rá. A Nagyterem előtt voltunk, ahonnan Theo lépett ki. 

- Iza? - nézett végig a könnyes arcomon. - Jézusom, Iza mi történt? - Állt meg mellettem, s már majdnem az egész Mardekáros csapata ott állt mellettem. 

- Izana? - Nézette a szemembe Riddle. Döbbente csillanta a szemeiben, szerintem meglepődött, hogy sírni lát. Előttem termett és rögtön azt kezdet vizsgálni, hogy megsérültem-e. - Ki tette ezt veled? Neveket akarok, most! - Kérdezte mikor ismét a szemembe nézett. A hangja nem tűrt ellentmondást és a szemei szikrákat szórtak. Nem válaszoltam, de nem is kellett, hiszen észrevette Harryt. - Te?! - Nézett Harryre. - Fhúú, neked most véged Potter! - indult meg az említett felé, de Theo beállt elé, s ezzel megállította. Valamit súgott neki, de nem hallottam mit. 

- Izana ez nem az aminek gondolod. - kezdett ismét mentegetőzni. - Szeretlek! - Közelebb léptem hozzá. A körülöttem lévők mind a mozdulataimat figyelték. Megálltam körülbelül egy méterre Harrytől, s a szemébe néztem. 

- Ha még egyszer hazudsz nekem, eltűnök, és sosem fogsz többé látni. - néztem hűvösen a szemébe, amit nem tudom, hogy tudtam megcsinálni mert belül teljesen össze voltam omolva. - Most pedig menj vissza a kis prostidhoz, és felejts el egy életre! - vetettem oda azzal sarkon fordultam. Úgy döntöttem ma nem megyek be a további óráimra, úgyis csak unatkozom rajtuk, helyette inkább a csillagvizsgálóba mentem.