Áruló (Mattheo Riddle ff.)

7.

Ebéd idő van és éppen Harryékkel beszélgetek az asztaluknál, holott nem az ő házukba tartozom.

- Egyre rosszabbak lesznek a rémálmaim. - szólt Harry. - És ez az egész Umbridge ügy is kezd elfajulni.

- A minisztérium szavával nem igazán lehet versenybe szállni. - mondta Hermione.

- De a Rend tudna tenni valamit. Bármit legalább. - Mondtam most én.

- Mit? A miniszerrel mégsem tudnak szembe szállni.

- Na arra az emberre is ráférne egy-két pofon, s máris nem lenne akkora szája. - morogtam.

- Izana! - Szólt rám Ron.

- Mi van?

- Ez durva. - Mondta halkabban.

- Az ki? - biccentek az én asztalom felé ahol éppen most ült le egy srác Draco mellé és ahogy látom elég jól elvannak.

- Az Lorenzo Berkshire. - Válaszolt Hermione. - Ő is abba a csapatba tartozik. - Célzott Mattheoékra.

- Ő is olyan mint a többiek?

- Ő egy fokkal rendesebb, de azért nem kell félteni. - mondta most Harry. - Tényleg hogy bírod őket? Vagy nem zavarnak sok vizet?

- Nehezen. Riddle a legrosszabb. Szörnyű egy ember. Fhuu anyám de utálom. Már csak a jelenléte is irritáló. - Kezdtem el panaszkodni.

- Azt elhiszem. - bólintott együttérzően Harry. - Bár Malfoy sem jobb.

- Ne is mondd. - legyintettem. - Na jó én megyek mert Piton kihajít ha elkések. Majd találkozunk. - Feláltam és elindultam ki a nagyteremből. A folyosón jártam amikor megállítottak.

- Izana. Várj! - sietett utánam Harry. Megtorpantam és felé fordulok. Feszültnek tűnik.

- Igen? - kérdezem. - Baj van?

- Nem, semmi, csak... - elakadt. Nagyot nyelt majd folytatta. - Tudom, hogy nem régóta ismerjük egymást, de azon gondolkodtam hogy talán, ... áh hülye ötlet volt... - akad el megint. Elmosolyodok.

- Igen.

- Igen? Mármint igen? - húzza fel a szemöldökét egy halvány mosoly kíséretében.

- persze. csak mondj egy helyet és egy időt. - mosolygok.

- Húh. - könnyebbült meg. - Akkor mondjuk, holnap, tanítás után a Háromseprűben?

- Oké. - bólintok.

- Oké. - bóint ő is.

- Akkor én most... - lépek párat hátra.

- Ja persze. - jutott eszébe neki is. - Akkor holnap.

- Holnap. - indultam el végül a bájitaltan órámra. Eddig még nem néztem így Harryre viszont még sosem hívtak randira így meg akarom tudni milyen is amíg még tehetem. És ki tudja. Lehet jó lesz.

Pár métert tudtam csak haladni ugyanis velem szemben Mattheo Riddle ált egy elég feszült arccal. Gondolom végighallgatta az egész beszélgetésünket. A tekintetünk találkozott viszont hamar megszakítottam azt és gyorsan tovább akartam haladni. Nem igazán van most kedvem hozzá.

- Ne! - szóltam, de elkéstem mert már mellettem haladt és fújta is a magáét. Nem néztem rá csak haladtam előre.

- Te most komolyan elmész vele? - mondta. - Huh, nem hittem volna hogy ilyen alacsony a mércéd. - meggyújt egy cigarettát, itt nem bírtam tovább.

- Undorító vagy. - fintorogtam.

- Gyere csak szerelmem. - Mondta majd megfogta az alkaromat és berángatott egy mosdóba.

- Hagyjál már békén! Seggfej! - Rántom ki a kezemet a szorítása közül.

- Seggfej... - ismétli miközben elmosolyodik.

- Kétszer törtem el az orrod, most válassz valami mást. - mondom.

- Már unom ezt az állandó ütögetésed.

- Én meg azt hogy ilyen nárcisztikus és idegesítő vagy. Tanulj tiszteletet!

- Ohh, olyan tiszteletet adok neked. - lépett közelebb hozzám annyira, hogy milliméterek választottak el tőle. - Engem egy nő sem fog irányítani.

- Utállak. - löktem el magamtól és kisiettem mellette.

- Isteni vagy amikor mérges vagy, szerelmem. - kiáltotta még utánam de nem foglalkoztam vele.

Órák után Theoval a könyvtárban ültünk és éppen segítettem neki a bájitaltan házijában.

A tűznek nem lett meg az okozója, azaz én, viszont mivel nem terjedt tovább ezért használhattuk a könyvtárat.

Riddle ált meg mellettünk, mire mind a ketten felnéztünk rá.

- Izana beszélnem kell veled. - mondta ellentmondást nem tűrő hangon.

- Most éppen dolgozni próbálunk itt szóval... - mondta Theo.

- Kifelé. Most. - biccentett nekem nem is törődve Theororeal.

- Nem tudsz várni egy percet? Próbálom megérteni. - utalt a házifeladatra. Mattheo már nyitotta volna a száját hogy mondjon valamit, de Theodore megelőzte. - Tesó nem birtoklod őt. - Itt láttam Riddle szemében, hogy nagyon küzd, hogy ne essen neki a haverjának így feláltam.

- Csak egy perc. - mondtam Theonak, azzal félrevonultunk egy olyan sorhoz ahol nem voltak sokan.

- White.

- Tudod gondolkoztam, hogy miért akar Voldemot a csapatába, és arra jutottam hogy ez nem logikus tőle miután elutasította Clara ajánlatát, szóval értékelném ha felvilágosítanál. - kezdtem. Minek tagadjam, úgyis tudja.

- Az évekkel ezelőtt volt, azóta sok minden változott. - Nézett a szemembe. - Te nem ide tartozol. - mondja. - Nem ezek közé az emberek közé tartozol. Lehúznak magukkal, és ha velük maradsz előbb vagy utóbb velük halsz meg... vagy nélkülük mert ne hidd, hogy bármit is számítasz az Aranytriónak.

- Nincs más választásom! - Dühös vagyok, felháborodott. - Inkább itt maradok ezekkel az emberekkel, akik segíteni próbálnak... akik változtatni próbálnak. Ők legalább nem ölnek ártatlan embereket...

- Ezt pont te mondod? Emlékeztesselek mi történt Finnországban? - súgta. elkerekedett a szemem.

- Ezt honnan tudod? - nézek fel rá döbbenten.

- Meg vannak a módszereim. De ezt majd máskor. - tért vissza az eredeti témához. - Azt hiszed hogy az új barátaid sosem öltek még?

- Túlélni akartak. - próbáltam küzdeni a saját képzeletem okozta rémülettel. - Ők legalább sosem voltak hűségesek Voldemortnak.

- Én ahhoz vagyok hűséges aki tudja hogyan maradjak életben. Ebben a játékban csak két lehetőségem van, szerelmem. - kissé zihál. - Ölj. Vagy megölnek.

- Nem. - hebegem. Hátrálok, rosszul vagyok. - Ennek nem kell így lennie. Nem kell ilyennek lenned. Szabaddá teheted magad az apádtól és attól az élettől. Nem kell olyannak lenned amilyennek ő akar.

- A kár már bekövetkezett. Nekem már túl késő. Én már elfogadtam a sorsomat.

- Azt nem hiszem el. Kérlek mondd hogy nem... te is? - bólint. - Látni karom. Mutasd meg. - Kértem mire felhúzta az ingújját ahol valóban ott volt a sötétjegy. Csak némán néztem.

- Mit gondolsz? -kérdezte miután egész sok ideig nem szólaltam meg csak néztem a jegyet. Nem tudom megmenteni. Gyűlölöm őt, szörnyű ember és nem is értem minek érdekel mi van vele viszont látni azt hogy már ő is közéjük tartozik valami egészen más volt.

- Pontosan olyan vagy mint az apád. - azzal otthagytam és visszamentem Thodorehoz.