Áruló (Mattheo Riddle ff.)

20.

Még sosem aludtam ilyen jól, de minden álom vége tér. Kinyitottam a szemeimet, és rögtön megcsapott a valóság. Először is, meztelen vagyok, másodszor ez nem az én szobám, harmadszor pedig, nem vagyok egyedül. 

Izana te balek! Hogy keverhetted bele magad ebbe a szarba?! 

Kettőnk közül csak én voltam ébren, így a legjobb ha eltűnök. 

Kimásztam az ágyból, és a ruháim után kezdtem kutatni. 

- Készülsz valahová? - jött a hang a hátam mögül. Basszus. 

- Az este hiba volt, felejtsük el az egészet. - néztem rá, és beharaptam az alsó ajkamat. 

- Talán hibázhatnál többet is. - mosolygott. - Amúgy meg élvezted.

- Csak egy pillanatnyi gyengeség volt. - vontam meg a vállam, és sóhajtottam egyet mert nem találtam meg a pólómat így az ingjét vettem fel ami leért a combom közepéig. - Ez, - mutattam kettőnkre. - sosem történhet meg újra.

- Érdekes módon tegnap nem tűnt hibának, amikor a nevemet kiáltottad! Nézz a szemembe és mond, hogy a tegnap este nem jelentett neked semmit! - kérte erősen. Nem tudok ekkorát hazudni neked, Mattheo. 

- Nem tudom, oké!? Már nem tudom mit gondoljak. Csak azt tudom, hogy az apád végezni akar velem, és már Clara sem tud megvédeni. 

- Amíg itt van Dumbledore addig nem fog bántani. 

- És az meddig lesz? Hm?! Csak mert az Aranytrió szerint Malfoy azt kapta feladatáúl, hogy iktassa ki, és már meg is próbálta. Ki tudja mikor jön össze neki. - Nem válaszol. Kissé döbbenet tükröződik az arcán. - Nem tudtál róla. Igaz? 

- Nem. - ingatja a fejét. 

- Persze, hogy nem. - forgatom a szeme. 

- Mondhatsz amit akarsz, de ne feledd, hogy akkor is egy Riddle vagyok! - ált fel nekem, pedig nagyon kell koncentrálnom, hogy a szemébe nézzek. 

- Pontosan, egy Riddle! Annak az embernek a fia aki az életemre akar törni!

- Nem fogom, hagyni, hogy bármi is történjen veled! - Lép közelebb. Lágyan megfogja az arcomat. Megpuszilja a homlokomat. Mögém lép. - Bár sértő, hogy ezt megkérdőjelezed, Izana. - súgja a fülembe. Kiráz a hideg. - Egy nagyon rossz kislány vagy, szerelmem. Attól tartok meg kell, hogy büntesselek. - A vállamat csókolja, majd meg is szívja azt. A karjait összefűzi a derekam körül, majd az ing gombjait kezdi kigombolni. 

- Ez nem fair. - súgom. 

- Sosem arról voltam híres. - leveszi rólam az inget. Az ágyra dönt, és megcsókol. 

Mikor feleszméltem, már le is húllott az első hó. Hivatalos vagyok Lumpluck professzor karácsonyi vacsorájára, ahova éppen most ültem le. Az ételeket sorra hozták, miközben a professzor beszélgetett a diákokkal. A főfogásnál tartottunk amikor felém fordult.

- Szóval Miss. White, hogy van mióta a nagynénje eltávozott? 

- Nos, nehéz volt, de már napról-napra egyre könnyebb. - válaszoltam.

- Az nagyszerű, remélhetőleg már csak könnyebb lesz. Végülis már van gyakorlatod az árvaságban. - mondta ki, mire többen is megálltak az evésben. Nevet. Izana, nyugi, ő egy tanár, nem átkozhatod el. Cormac rám néz, de nem reagálok semmit.  

Ginny lép be, késve, és kisírt szemekkel.

- Miss Weasley, kérlek csatlakozz hozzánk. - üdvözölte a professzor. 

- Bocsánat a késésért. - mondja a vörös mielőtt helyet foglal. Harry feláll, és őt nézi. Elég kínos helyzet volt, de végül mindketten helyet foglaltak. Kissé elnevetem magam, mire csak egy szúrós pillantást kapok Potter részéről. A vak is látja, mi folyik itt. 

Mettheo lép be, mire mind felé kapjuk a fejünket, ugyanis ő nem volt meghívva. 

- Lumpluck professzor, szép estét. - mondja. 

- Mattheo? 

- Remélhetőleg nem késtem sokat. 

- Sajnálom Mattheo, de ez egy privát körű rendezvény. - szól Lumpluck professzor. 

- Ugyan már uram. Közel ált az apámhoz, és reméltem, hogy ezt egy nap majd rólunk is elmondhatjuk. - válaszolt Riddle. Manipulálja. Pedig megmondtam neki, hogy nem lesz semmi baj attól, hogy egyedül jövök. 

- Igazán. Nos üljön le. - biccentett a mellettem lévő helyre. Mosolyog miközben mellém ül. A combomra teszi a kezét, az asztal alatt amit lesöpörtem magamról. Nem. Ha így játszunk akkor legyen. - Szóval, Cormac, hogy van a nagybátyja? 

- Remekül uram. A jövőhéten megyek vele vadászni. - válaszol. 

- Nahát, ez remekül hangzik. Mindig is ki akartam próbálni, bár még sosem volt rá alkalom. - mondom, egy angyali mosollyal az arcomon, eljátszva, hogy érdekel. Egyáltalán nem, de az sokkal inkább, hogy a mellettem lévő milyen arcot vág. 

- Csatlakozhatnál hozzánk, szerintem mindketten élveznénk. - mondta Cormac és megnyalta az ajkát, én pedig tudni sem akarom a perverz képeket a fejében. 

- Imádnám. - mosolygok még mindig. Mattheora sandítok, aki majd szét robban. 

- Elég jó vagyok, szóval nem kell aggódnod. 

- Azt mindjárt gondoltam. - díjat kéne kapnom az alakításomért. 

- Cormac - szólal meg Mattheo. - mindenki leszarja! - unottan nézek a mellettem ülőre 

- Tényleg? Mert nekem úgy tűnt Izanát érdekli. - vetette oda a másik. - Gyerünk, mondd meg neki, Izana. - néz most rám. 

- Öm abszolút. - hazudom. Cormac megint Riddlere néz. 

- Ha arról beszélnénk amit mindenki leszar, akkor az te lennél. - Cormac, ezt én nem mondtam volna a helyedben. - Mindenki leszar téged, Mattheo. Sőt, senki nem is hívott ide. És mégis besétáltatod magad ide mint valami kutya. - ezt meg pláne. Harry mosolyog. - Vagy mondjam azt mint egy ribanc? - Cormac a tűzzel játszott, ami alaposan meg fogja égetni, sőt már el is kezdte, mikor Riddle ráöntötte az italát. 

- Úristen. - kapom a kezem a számhoz. De időben reagáltam és arrébb húztam Riddlet, mielőtt még egymásnak mehettek volna. 

- Baszd meg! - kiáltotta még Mattheo. 

- Ezért még megfizetsz! - kiáltotta Cormac is. 

- Elég! - mondtam, bár nem sokat. Nekilöktem Riddlet a falnak. - Normális vagy?! 

- Végezni fogok az összes sráccal aki flörtölni próbál veled! 

- Egy önző pszichopata vagy, ugye tudod! 

- Ne hívj önzőnek, csak nem osztozom. Az enyém vagy. 

Sziasztok. Visszatértem. Nagyon köszönöm a türelmeteket és a megértéseteket. Remélem tettszett ez a rész, és hát akkor hamarosan hozom a kövit :)