Áruló (Mattheo Riddle ff.)

8.

Ahogy megbeszéltünk Harryvel minden pontosan úgy is lett. Elémjött, elmentünk, ittunk egy-egy vajsört és jöttünk. 

Jó volt vele lenni, könnyű vele lenni, de mégis ott mardosta a lelkemet a jóslatának a tudata. Már sötét volt amikor visszaértünk. Egymás mellett sétáltunk és beszélgettünk út közben. 

- Köszönöm ezt a napot. - fordultam vele szembe a klubbhelységem elött. 

- Tudom hogy nem ismerjük egymást olyan rég óta és tudom hogy rengeteg srác van aki ellen versengenem kell érted, de még sosem találkoztam olyan lánnyal mint te. Amikor rád nézek egy angyalt látok, mikor hozzád érek az egész testemet melegség járja át, mikor megcsókollak tudom rájövök mi a szerelem. - hajolt közelebb az arcomhoz mire felgyorsult a szívverésem. Az ajkát finoman az enyémre simította mire tágra nyíltak a szemeim. 

- Olyan sok minden van amit nem tudsz rólam Harry. - mondtam miután elváltunk egymástól.

- Megtanulom míg szeretlek. 

- Jó éjt Harry. 

- Felzaklattalak? 

- Nem. Nem zaklattál fel csak megleptél. - néztem a szemébe. Holnap találkozunk. - azzal beléptem a klubbhelységünkbe majd a szobámba felé vettem az irányt. Az ajtómat becsukva neki dőltem. Olyan sok minden van bennem. Rengeteg érzelem. Az ujjamat a számhoz érintettem, s kissé elmosolyodtam, de annyi minden van amit nem tud rólam. 

Egy könnycsepp folyt végig az arcomon. Olyannyira szeretnék egy normális életet és tudom, hogy nekem az nem jár. 

A tükröm elé álltam. Úgy érzem kezdek megőrülni. 

- Minden nap látom őt, az elmémben. Ő én vagyok de... jobb. - suttogom magam elé. - és minden nap gyászolom hogy milyen lehettem volna. És ez a te hibád... - néztem bele a tükörbe. - Te ölted meg őt. 

Másnap reggel az egyik folyosón haladtam éppen amikor Harry és a baráta rákanyarodtak szintén erre a folyosóra. 

- Nicsak srácok, ki van itt... - Szólalt meg Draco. A többiek is arra néztek. Theodore undorodva végig mérte az Aranytriót. - Dumbledore kis elfei. - Enzo Mattheora nézett akinek megcsillant a szeme. Tervez valamit. Semmi kétség. 

- Miért nem fogod be Malfoy? - szólt vissza Ron. 

- Miért nem kényszerítesz? - nézett rá fenyegetően Draco. 

- Csak hagyjatok békén. - Mondta most Harry. 

- Igen Draco hallottad Pottert. - Mondta Mattheo egy gúnyos vigyor kíséretében. - Szegény srácnak nem jutott egy szülő sem, a legkevesebb amit tehetünk, hogy hagyunk neki néhány barátot. - Ekkor odamentem én is megérintettem Mattheo vállát mire ő felém fordult. Elmosolyodok. 

- Hali. 

- Szervusz, szerelmem. - Még mindig mosolygok, majd hirtelen a kezemben tartott reggeli kávémat a fejére öntöm. Az Aranytrió nevetésben tört ki míg a fiúk csak néztek. Egyedül Thodore arcán jelent meg egy apró mosoly. 

- Upsz. - tettem a szám elé a kezem. - Ha velük kezdesz ki akkor velem is. És hidd el nem akarsz velem kikezdeni. - Mattheo szemei villámokat szórtak. Megint elmosolyodok. - Gyertek srácok. - mondtam Harryéknek és elsétáltunk.  

- Harry tudunk egy kicsit beszélni? - kérdeztem miután elhagytuk azt a folyosót. 

- Persze. - bólintott. Ron és Hermione egymásra pillantott. 

- Majd találkozunk. - Mondta Ron és elmentek, minket magunkra hagyva. A fiú csak állt előttem, s mélyen a szemeimbe nézett, majd megszólalt. 

- Sajnálom, hogy csak úgy megcsókoltalak. Tudom, hogy nem szabadott volna, de ott álltál én meg úgy éreztem muszáj. - szabadkozott mire elmosolyodtam. - Csak annyira gyönyörű vagy és amióta ismerlek erre készültem, de nem mertem megtenni. 

- Nem bánom, hogy megcsókoltál. - simítottam meg az arcát. - Sőt, szerintem életem során még egyszer sem voltam ilyen boldog. 

- Ezt örömmel hallom. - Vigyorogva simítottuk egymásnak az ajkainkat, s bepótoltuk azt a rövid csókot amit tegnap este váltottunk. Ujjaimat a barna tincseibe vezettem, s finoman meghúztam őket, amit egy elégedett morgással jutalmazott.  

Ahogy a tüzet irányítottam éreztem, hogy átjár a mágia.

- Izana. Izana. - Sietett mellém Clara. - Honnan szerezted a sárga virágokat? - Aztán rájött. - Nem mehetsz a folyón túlra, tudod, hogy veszélyes.

- Akkor hova kéne mennem? - Kaptam rá a tekintetem. - A házba? Vagy talán a kertedbe? Ón ne még a végén találkoznék valakivel és azt nem tudnád elviselni!

- Az emberek félnek attól amit nem értenek. Csak gyűlölnének.

- Gyűlölöm ezt a helyet! - Kiáltottam. - Többet akarok látni ezeknél a fáknál, ezeknél a hegyeknél! Egy arcot ami nem a tiéd! - Kezdem elveszteni. Érzem hogy feltámad a szél.

- Izana, kontrolláld. - A fejemhez szorítok a kezeimet. Elkezd vérezni az orrom. - Kontrolláld! Fókuszálj! - Ég a tüdöm. Köhögök miközben egyre jobban fúj a szél. A földre rogyok és sírok a fájdalomtól miközben Clara elém térdel és kéri hogy lélegezzek vele együtt.