SZJG: Ha elmennék...

Augusztus 29.

A mai napon átnéztem az új tankönyveket, amikből sokkal több volt, mint kilencedikben. És miközben lapozgattam őket, eszembe jutottak a tanárok akik tanították ezeket a tárgyakat, a Szent Johannában. Gondos, Gazdag, Korponay, Kardos, na meg persze Vladár is. Igen, ő is eszembe jutott, függetlenül attól, hogy nincs könyv rajzból. Nem véletlen, még mindig kísért, és úgy tűnik, tovább is fog.
Miután megnéztem a cuccokat, előszedtem az egyik könyvemet. Amikor külföldön voltam, nem jutott időm az olvasásra, úgyhogy úgy döntöttem, hogy bepótolom. Emlékszem, volt egy könyv listám is, amin olyan kötetek szerepeltek, amiket kiolvastam, vagy amit Arnold ajánlott, hogy olvassam el, mert biztosan tetszene. Hát...kábé az összes könyvvel így voltam. Mindegyik tetszett amit olvastam. Egy olyan sem volt, amire azt mondtam volna, hogy nem tetszett vagy hogy nem volt jó. A könyvekről Arnold is eszembe jutott. Vajon mi lehetett vele a Szent Johannában nélkülem? Remélem nem voltak nehéz napjai. Mindegy, jó lesz vele találkozni szeptemberben. Meg Virággal is. Talán őt jobban megviselte az, hogy nem vagyok ott. Ő nagyon egyedül  lehetett, Arnold még csak - csak elvolt gondolom, hisz minden szünetben olvas. De Virág...ő szerintem nehezen fog megbocsátani. Nem hiszem, hogy az A- sokkal barátkozott volna, hiszen ki nem állhatja őket.
A fiúk nem hiszem, hogy hargudtak volna, azért mert leléptem, hiszen csak a házit szolgáltattam nekik, nem többet. Főleg Cortez... biztos elvolt nélkülem. Sőt, lehet, hogy már rég elfelejtett. Talán a többiek is. Egy év az sok idő. Eltudom képzelni azt, hogy belépek, a többiek azt se tudják ki vagyok, majd beugrik nekik, hogy én vagyok az a stréber lány, aki 9. után lelépett. Rosszul esne, ha így emlékeznének rám.
Letettem a könyvet, majd a falamon lévő, faliújsághoz léptem. Régi dolgok voltak rajta. Az említett olvasó lista, melyet Arnoldtól kaptam. Ott volt egy manga is. Azt még Virág rajzolta nekem. Cortez volt rajta, és borzasztóan hasonlított rá. Úgyhogy amikor nem Virág, Arnold vagy Kinga jött, leszedtem a képet és betettem a fiókba. Nem akartam, hogy bárki is tudjon róla. Főleg Ricsi, aki néha átjött mikor közös projekt volt rajzból. Na, ő semmiképpen nem láthatta meg. Elmondta volna Corteznek, és akkor nekem végem.
Elkaptam a tekintetem a képekről, mert kinyílt az ajtó, és anyu lépett be.
- Gyere, kész az ebéd! - mondta, majd kiment.
Erre elhúztam a számat. Anyu már nem is tudom mióta nem tudja, hogy borzasztóan rosszul főz. Mielőtt ebédelni mentem volna, keresztet vetettem, remélve nem halok bele abba amit anyu készített.
Gyorsan elindultam, nehogy anyu ordibálja, hogy ,, Gyere, mert kihűl". Hát anyu...az a kajának már akkor annyi volt mikor elkészítetted.
Mikor odaértem, apu fájdalmas arccal nézte azt a... bármit. Mindegy, a lényeg az, hogy az biztos, hogy nem étel volt, valami más. De az ételhez semmi köze nem volt.
Leültem, majd megfogtam a villát...de nem tudtam megállni, hogy ne kérdezzem meg.
- Anyu...ez mi? - kérdeztem, miközben a villával piszkáltam valami tészta darabot.
- Ez spenótos tészta. - válaszolta egyszerűen.
- Oké - sóhajtottam.

Huh, végre túléltem az ebédet. Egy szóval tudom jellemezni: SZÖRNYŰ.
Visszamentem a szobámba, majd becsuktam magam mögött az ajtót. Majd neki döntöttem a hátam és lecsúsztam a földre. Felhúztam a lábamat és átkulcsoltam rajta a karom, majd ráhajtottam a fejem.
Anyu azt mondta, hogy holnap lesz az első alkalom amikor elmegyek a magán tanárhoz, oroszt tanulni. Elvileg közel áll az én korosztályomhoz, szóval nem egy negyvenes éveiben járó tanárral kell tanulnom. Mintha anyu azt is említette volna, hogy egy srác lesz, de ebben nem vagyok biztos. Mindegy, majd holnap kiderül.
Mivel már szinte tudok oroszul, ezért lassan két nyelven beszélek, tehát Cortezen kívül, én vagyok az egyetlen aki nem csak franciául beszél. Remélem azért Cortez nem tanul oroszul, jó lenne ha nem értené mit beszélek, mert néha amikor ki borulok, oroszul beszélek. Főleg nem akarom, hogy ott legyen, mert nyilván fogok róla panaszkodni még. Azon srácon lehetetlen kiigazodni. Egyszerűen soha nem értettem őt. Mindig máshogy viselkedett velem, volt, hogy rendes volt, de volt olyan, hogy rám se nézett, nem szólt hozzám. Nagyon zavart akkor, és sokat sírtam miatta akkoriban. De lehet, hogy ebben az évben is, lesznek hullámvölgyek az életemben miatta.

A mai ebéd: 5/1 egyszerűen szörnyű. Nem tudok rá mit mondani.
Holnapi magán tanárral való találkozás: 5/5 már nagyon várom, és eléggé izgulok is emiatt.