SZJG: Ha elmennék...

Szeptember 15. Szerda 2. rész

Amint beléptem az iskola ajtaján, mintha más embernek éreztem volna magam. Amikor az ajtó becsapódott mögöttem, Máday azonnal felém kapta a fejét. Nem tudom, de most valahogy nem félemlített meg az igazgatóhelyettes látványa, ahogyan felém közeledett vonalzójával a kezében.

- Rentai! Magától nem megszokott a késés, sőt az, hogy ennyi időt késik! - mondta, miközben az órájára mutatott. - 15 perc!

Hirtelen hallottam magam mögött egy ajtó csapódást, de nem fordultam hátra, ugyanis sejtettem ki érkezik. A zajra Máday ismét elfordította a fejét a bejárat felé.

- Antai - Kelemen! Netán randevúra mentek Rentaival, hogy ilyen későn érkeztek meg az iskolába?! - torkolta le őt is az igazgatóhelyettes, majd a vonalzójával az emelet felé mutatott.

- Menjetek órára! És ma egy rossz szót se halljak felőletek, világos?! - ordította torka szakadtából és feltűnt, hogy kezd egy kicsit lilulni a feje, ezért csak gyorsan bólintottam egyet és felsprinteltem a lépcsőn. Nem azért, mert megijedtem, hanem azért, mert egyrészt, nem volt kedvem vitatkozni, másrészt pedig le kellett ráznom Cortez-t, ugyanis hallottam ahogyan utánam lohol.

- Hé, Szöszi! Várj már meg, ne siess ennyire! - ért mellém Cortez, mikor már majdnem a folyosó felénél jártam. Éreztem, hogy megragadja a karomat és visszaránt magához. Olyan közel voltunk egymáshoz, hogy az orrunk majdnem összeért.

- Mi van veled? - suttogta, közel az arcomhoz ekkor már azt hittem, hogy elvesztem a kontrollt és megcsókolom. De nem tettem, ugyanis az agyam legmélyebb szögletéből egy hang azt sugallta, hogy ne tegyem. Gyorsan hátra léptem Cortez-től és magabiztosan válaszoltam.

- Velem? Tudod egyeseknek vannak kötelezettségei páldul bemenni az órára. De nem mindenkinél van ez így, mondjuk vannak kivételek például...- tettettem gondolkozást pedig már réges régen megfogalmazódott a válasz a fejemben. - Ja, igen. Te. A menő, a népszerű Antai - Kelemen Ádám. Neki nincsnek kötelezettségei. - feleltem, majd mintha mi sem történt volna, sarkon fordultam és elindultam a termünk felé. Nem hallottam magam mögött Cortez-t, szóval valószínűleg sokkot kapott az új énemtől. Mindegy, ez volt a cél.

Mikor a teremhez értem, bekopogtam az ajtón, majd hallottam Farkas tanárnő hangját, ahogyan azt kiálltja, hogy ,,gyere". Lassan benyitottam, mire a többiek felkapták a fejüket és abbahagyták azt amit ez idáig csináltak. Például Zsolti abbahagyta az evést, Kinga felnézett a jegyzeteiből, majd dühösen nézett rám, Virág felemelte a fejét a padjáról és hunyorogva tekintett körbe.

- Elnézést a késésért, hosszú volt ez a reggel. - mondtam semlegesen, majd figyelmen kívül hagyva a furcsa pillantásokat, a helyemre mentem. Mikor leültem, pont akkor esett be Cortez is a terembe, gondolom felépült a sokkból és idetalált a teremhez. Na jó, még gyakorolnom kell a szarkazmust, hogy tökéletesítsem az új énem. Cortez is motyogott egy elnézést az orra alatt, majd ledobta magát a helyére, a mögöttem lévő padba. Próbáltam nem foglalkozni vele az óra további részében, ugyanis Farkas nem fordított ránk több időt, miután beírta a félórás késésünket. Igen, jól hallottad 30 perces késés. Nem is értem, amikor Máday megállított, akkor még csak 15 perc volt! Hihetetlen, hogy milyen gyorsan telik az idő.

És megszólalt a csengő. Erre az egyetlen hangra mindenki azonnal reagál a suliban, legalábbis a diákok. A csengő megszólalásakor először Robi és Andris ugrott fel a helyéről és szaladt ki a teremből. Gondolom megint valami hülyeséget csinálnak, mint a múltkor, amikoris Robi felugrott Andris hátára és körbe járta az egész sulit. Ricsi, Zsolti és Dave szintén amellett döntött, hogy elhagyják a termet, így csökkent a létszám a helyiségben. Sajnos az az ember nem ment ki a teremből, akit a legjobban akartam eltaszítani magamtól jelen pillanatban. Cortez. Remélem nem fog hozzám szólni, a stílusom miatt, vagy a késésünkkel kapcsolatban. Na meg amiatt, hogy konkrétan ,,elkísért" az iskoláig. De nem volt sok időm ezen agyalni, ugyanis Kinga arca csak úgy felbukkant a semmiből. Elismerem, hogy megijedtem egy pillanatra, de úgy tűnt, hogy Kinga ezt nem vette észre, ugyanis miután ,,kimászott" a képemből, elismerően méregetett.

- Hmm. Őszintén Renáta, nem erre számítottam. - fonta össze a karját maga előtt a lány és most képtelen voltam felvenni a ,,értem mire gondolsz" álarcomat, ugyanis egyáltalán nem tudtam, hogy miről beszél.

- Bocs, de mégis mire gondolsz? - ráztam meg a fejem, mire Kinga egy szemforgatás kíséretében kisegített.

- Renáta. Valld be, hogy amikor idejövök a padodhoz és te felnézel abból a rém unalmas könyvből amit mindig olvasol, megijedsz. És általában itt nyafogsz, hogy ,,Úristen Kinga, nagyon megijesztettél!" - imitálta a hangomat Kinga, ami egyáltalán nem tetszett. Ez nem  is én vagyok, egyáltalán nem ilyen a hangom, meg a beszédstílusom. Na jó, talán csak egy kicsit. Jó, kicsit nagyon.

- Na, mindegy. Nem erről akartam beszélni, hanem a reggeli késésedről! Mégis, hogy képzeled? Ha? Hogy elkésel? Renáta te egy jó tanuló vagy, viselkedj is úgy! - torkolt le Kinga és esküszöm, hogy éreztem valami hasonlóságot Máday és Kinga ordibálása között. Hirtelen megszólalt mögülem egy hang, akiére egyáltalán nem számítottam.

- Lehetne, hogy nem ordibálsz reggel 8:50-kor? Valaki lazítana a szünetben... - morogta Cortez, miközben felemelte a fejét a padról, de egyáltalán nem nézett rám.

- Én ezt nem lazításnak nevezném, hanem alvásnak. Aludni otthon kell, nem a suliban! Amúgyis fél órát késtél biológiáról, az alatt az idő alatt bitosan kipihented magad! - felelte Kinga gúnyosan, majd nem foglalkozott többet Cortez-zel. 

- Mindegy. Renáta, gyere velem a suli újság terméhez, ugyanis miután elmentél, valaki más vette át a helyed. És hát... hogy is mondjam... nem vagyok megelégedve a munka végzésével. Na, gyere! - unszolt Kinga, mire unottan felálltam. Úgy érzem kezdek belelendülni ebbe a flegmázásba.

Mikor kiértünk a folyosóra, Kinga azonnal elkezdett arról a béna fotós lányról beszélni, aki elvileg átvette a helyemet. Valami Flóráról magyarázott, úgy mintha tudnám, hogy ki az. Pedig dunsztom sem volt róla, ugyanis egy évig nem ebbe a suliba jártam, de úgy tűnik, hogy ez Kingának egyáltalán nem tűnt fel.

- És az a lány! Egyszer megkértem, hogy csináljon egy normális képet Gondosról. Erre mi lett belőle? Egy elmosódott vörös pacni! El sem hiszem, hogy Timi megengedte, hogy fotós legyen. Hiába készítem én a riportot, még a fotóst sem választhtom meg! - magyarázta idegesen, még mindig a fotósról beszélve, miközben tovább mentünk a folyosón.

- Kinga, befejeznéd ezt az üres fecsegést? Komolyan mondom, hogy megfájdul tőled a fejem! És ha rólam is úgy beszélsz majd, mint arról a Flóráról, akkor garantálom, hogy egy fotósod sem lesz. - mondtam a szemébe nézve, és láttam a meglepettséget az arcán. - Ha még ma oda akarunk érni, akkor ajánlom, hogy siess! - mondtam flegmán, ugyanis úgy tűnt, hogy Kinga sokkot kapott egy pillanatra. De érdekes, ő második ember a mai napon aki úgy tűnik, hogy sokkot kap tőlem.