SZJG: Ha elmennék...

Augusztus 31.

Holnap suli. Ezzel a gondolattal ébredtem.
Ma anyu korán elment dolgozni, apuval még pont találkoztam mikor leértem az emeletről, de nem sokkal utána ő is elment. Úgyhogy egyedül maradtam a házban, mint tegnap. Így hát folytattam a Legyek ura olvasását. Mikor olvastam eszembe jutott, hogy ma még orosz órám is lesz. Ennek eléggé örültem, hiszen nem tudnék mit csinálni egész nap, és nem akarok egész végig olvasni. Mikor úgy döntöttem eleget olvastam, felmentem a szobámba. Letettem a könyvet az íróasztalra, és úgy gondoltam nézek majd valami filmet, amikor megakadtam a mozdulatban, mert észrevettem a fényképezőgépemet.
Azonnal a gép felé nyúltam, megkerestem a hozzátartozó csatlakoztató kábelt, majd bedugtam a laptopba az egyik felét, a másik felét pedig a fényképezőgépbe. A gépen rákerestem a kamera mappájára, és megnyitottam a benne lévő fotókat.
Egy csomó régi kép. Az összes még kilencedikből. Az első kép az volt amikor jégkorcsolyáztunk. A képen Cortez, Ricsi, Virág, Kinga, Dave, Zsolti és én vagyok rajta. Ez volt az egyik kedvenc képem, ami kilencedikben készült.
A következő képre katintottam. Virág és én szerepeltünk a képen. A kép láttán megkönnyeztem egy kicsit. Azt hiszem az volt az első kép, amit készítettem. Nem is tudom, hogy hol készült. Talán Virágék utcájában készítettem.
Biztos volt még jó pár kép, de azokat nem volt kedvem megnézni, meg amúgyis megcsörrent a telefonom.
Gyorsan felvettem a mobilom, és fogadtam a hívást. Idegen szám volt, nem ismertem.
- Halló? - szóltam bele a készülékbe.
- Renáta? Rentai Renáta? - kérdezte a hang amit egyből felismertem.
- Igen, Alex én vagyok az, Reni. - feleltem.
- Ja, jó csak anyukád megadta a számod, és kipróbáltam. Remélem nem zavartalak meg semmiben - mondta.
- Nem, most éppen unatkozom, szóval nem. - válaszoltam. - Akkor ma lesz óra, ugye? - kérdeztem.
- Igen - erősítette meg Alex, majd elköszönt, és letette a telefont.
Elemeltem a készüléket a fülemtől, majd elmentettem Alex számát. Sok névjegy volt benne ebbe a telefonomba, de a SIM kártya a régi volt. Nem úgy mint az előzőbe, amit anyuéktól kaptam és nagyon régi volt. A mostani telefonomat az igazi szüleimtől kaptam. Hirtelen felindulásból elővettem a régi telefonom, és kikerestem belőle a régi névjegyzékeket. Az összes régi/leendő osztálytársam száma benne volt. Úgy döntöttem átmásolom a mostani készülékembe őket. Sorban bepötyögtem az összes számot és nevet. Ez mondjuk eltartott egy jó ideig.
Mikor a telefonom órájára néztem, megláttam, hogy mindjárt indulnom kell Alexhez.
Felkaptam a táskám, beletettem a telefonom, kivettem belőle az orosz tankönyveket, mert előzőleg sem kellett.
A táskámmal együtt lefutottam az emeletről, felvettem egy sötétkék magasszárú convers- t és egy vékony bézs színű ballon kabátot, majd elindultam. Gyorsan szedtem a lábamat, mivel kicsit késésben voltam.
Mikor odaértem a házhoz, becsöngettem, majd vártam, hogy Alex kinyissa a kaput.
Meghallottam a kulcs zörgését, majd egy kutya lihegését is. Alex kitárta az ajtót, mellette pedig Paul ácsorgott türelmesen.
- Szia - köszöntem.
- Szia - viszonozta Alex a köszönést, majd beengedett a házba.
Paul szorosan mögöttünk jött, majd mikor beléptünk a szobába, engem megelőzve elterült a kanapén. Alex erre csak megrázta a fejét, majd egyszerűen odalépett az ülőgarnitúrához, és arébb tolta az ebet. A kutya erre felemelte a fejét, majd megrúgta Alexet a hátsó lábával, és mint aki jól végezte dolgát, visszatette a fejét a rekaméra.
Én leültem a kutya mellé, Alex pedig a fotelben foglalt helyet.
- Folytatjuk a Complicated - et, vagy feladtad a megtanulását? - kérdezte.
- Nem adtam fel, folytassuk. - mondtam.
- Csodálkozom, hogy még mindig ilyen türelmes vagy - fűztem hozzá.
- Én is - mondta Alex, miközben elővette a gitárját, és leült mellém. Bár eléggé összekellett húznia magát, mivel Paul így is sok helyet elfoglalt.
- Letudod játszani azt amit tegnap megtanítottam? - kérdezte.
- Azt hiszem - bólintottam, miközben Alex átadta nekem a hangszert.
Oké, akkor játszd le. - tárta szét a karját.
- Jó - mondtam, majd elkezdtem játszani.
Nem figyeltem, hogy Alex hogy nézett közben, mert nagyon koncentráltam, hogy sikerüljön lejátszanom. Majd mikor végeztem, Alexra néztem, aki fájdalmas arcot vágott.
- Nem csináltam jól? - ingattam a fejem.
- Hát... Volt pár hiba, de azon kívül rendben volt - mondta, mire én össze húztam a szemöldököm.
- Akkor miért néztél ilyen fájdalmas arckifejezéssel? - kérdeztem.
- Mert ez még mindig csak 3 óra alatt volt meg - rázta meg a fejét.
Én a megjegyzését egy szemforgatással díjaztam, majd újra a srácra néztem.
- Akkor taníts mester - mondtam mosolyogva. Alex eleget tett a kérésnek, és megmutatta, hogy melyik ujjammal, melyik húrt pengessem meg. Ez alatt az idő alatt sokat nevettünk, tanultam közbe az oroszt, ( oroszul beszéltünk, miközben gitár oktatást tartott) és persze Alex folyamatosan magyarázta, hogy hova kell tennem az ujjam.
- Jó, most játszd el, amit eddig tanítottam - mondta Alex.
- Jó - mondtam, majd vettem egy nagy levegőt, és elkezdtem játszani.
Ekkor nagyon koncentráltam, nem is néztem fel a húrokból. Mikor befejeztem, Alexra néztem, és vártam, hogy értékeli a produkcióm.
- Ez...meglepően jó volt, a sok bénázásod után - mondta elismerően.
- Kösz - mondtam, egy szemforgatás kíséretében.
- Hány másodperc is volt ez? 29? - tettetett gondolkodást Alex.
- Hülye - löktem meg a vállát.
- Igazad van, tévedtem bocs - mondta
megbánóan. -  Ez csak 10 másodperc volt - nevette el magát, mire én újból meglöktem a vállát de kicsit erősebben, ezért Alex eldőlt a kanapén, úgy röhögött tovább.
- De ne már, tényleg mennyi volt? - kérdeztem zavartan. Alex felült a kanapén, majd válaszolt.
- Jó. Ez most 1 perc volt. - mondta ki, én meg nagyon örültem ennek.
- De ne felejtsd el, hogy csak másfél percet megtanultál egy számból, azt játszottad le gitárral, és nem egy grammy díjat nyertél - emlékeztetett Alex.
- De ez nekem fel ér egy grammy díjjal - mondtam.
- Tőlem - vonta meg a vállát. - De ez amúgy 2 óra alatt volt meg az az egy perc - mondta csak úgy mellékesen.
- Most büszke vagyok magamra - jelentettem ki.
- Én nem lennék - fűzte hozzá Alex. A megjegyzésére csak egy szemforgatást kapott.
- Van kedved még mindig egy kicsit gyakorolni? - kérdezte Alex, újra a kezébe véve a gitárt.
- Naná - mondtam, majd Alex folytatta az oktatásomat. Még egy óráig gyakoroltunk, és... Megtanultam lejátszani az egész számot!!!! El sem hiszem! Bár mondjuk ehhez kellett Alex türelme is.
- Na, akkor játszd le utoljára - kérte Alex.
- Oké - mondtam, majd lejátszottam a zeneszámot.
- Jó úton haladsz - mondta Alex.
- Jó tudni - bólintottam.
- Szerintem ideje haza menned - szólt Alex, majd felállt a rekaméról.
- Rendben - feleltem, majd én is felálltam a kanapéról, és Alex után indultam, aki eközben már kiment a szobából.
Mikor kiértünk, Alex kinyitotta a kaput, kiengedett, majd haza kísért.
Amikor a házunk elé értünk, elköszöntünk egymástól, majd bementem a házunkba. Anyu és apu már otthon voltak, és úgy láttam anyu már kész a vacsorával, szóval megszívtam.
- Ó, jó, hogy jössz Reni. Már kész a vacsora - szólt anyu.
- Rendben, jövök - sóhajtottam, majd leültem az asztalhoz, és neki álltam megenni azt a ,, kaját". Apu ugyanígy tett.
Miután legyűrtem azt a pörköltet vagy nem is tudom mit, felmentem az emeletre, és elindultam fürdeni. Ez sem egy rövid nap volt.

Holnap suli: 5/4 várom már, de tartok a többiek reakciójától.
Orosz óra: 5/5 szuper volt mint tegnap:)
Complicated: 5/5 MEGTANULTAM! Ez mondjuk Alexnek köszönhetem.