SZJG: Ha elmennék...

Szeptember 2. Csütörtök

Ma reggel hatkor keltem fel, egy ideig vaciláltam, hogy mit vegyek fel, de aztán egy magas derekú fekete farmer és egy rövid ujjú fehér póló mellett döntöttem.
Gyorsan lementem az emeletről, és felkaptam a szendvicsem, majd indultam is.
Mikor a sulihoz értem, a szokásos társaság állt az iskola előtt. Zsolti valami egészséges kaját evett, Dave nyomkodta a telefonját, Ricsi Virággal álldogált, na és Cortez...ő nyomkodta a blackberry - jét. Rám se nézett, még akkor sem mikor odaértem.
- Sziasztok! - köszöntem, mire a többiek rám kapták a tekintetüket.
- Cső, Ren! - intett Ricsi.
- Csoki - köszönt Zsolti. A többiek csak bicentettek egyet, majd folytatták a beszélgetést.
- Na és Ricsi, várod már a kémiát? - kérdezte Zsolti.
- Ja, szinte égtem a vágytól, hogy találkozzak Gondossal - forgatta a szemét.
- Amúgy, hogy megy a kémia? - fordultam Ricsi felé.
- Ren, szerinted? Puskázok egész órán. - felelte egyszerűen.
- Ja, csak ebből az egy dologból csinálsz puskát - bólogatott Dave, miközben az iPhone - ját nyomkodta.
- Szóval tartod az 5-ös szintet - bólintottam.
- Ja - válaszolta.
- Cortez? - kérdeztem, mire a fiú kivette a füléből a fülhallgatót, majd a szemembe nézett, azokkal a mély kék szemeivel.
- Igen? - kérdezett vissza.
- Hogy megy az irodalom? - érdeklődtem.
- Átmentem - felelte szűkszavúan, majd tovább nyomkodta a telefonját. Ez kicsit fura volt, mintha haragudna rám. De miért? Hisz nem tettem semmit!
Tovább álldogáltunk, és közben beszélgettünk, majd hirtelen kivágódott az ajtó.
- 11/b! Azt hiszitek rátok nem vonatkozik a csengő? 5 perce becsöngettek! Az összes menjen befelé! - ordította.
- Máday néni, ne tessék kiabálni. Nagyon korán van - mondta Zsolti, amitől Mádayban felment a pumpa.
- Az összes befelé! - kiabálta hangosabban mint az előbb, amitől szerintem az összes madár felrepült a környező fákról. Gyorsan bemasíroztunk a suliba, és elsiettünk a termünkig. A teremben Kinga, Gábor, Jacques, Macu (az új diák, csak a többiek ezt a becenevet adták neki) és a rockerek már bent voltak, mikor megérkeztünk.
- Mégis mennyi ember ez? Mennyi igazolatlan? Ez még csak a második nap, és a fél osztály késik! Renáta, benned csalódtam - nézett rám Kinga.
- Csak pár percet késtünk - védtem meg magunkat.
- Igen Renáta. De már elkezdődött az óra, és a tanár úr itt vár, hogy elkezdhesse az órát! - ordította egyre nagyobb hangerővel.
Mikor oldalra néztem, Kardos az orrnyergét dörzsölve nézett ránk.
- Ha megbeszélték, hogy mégis mennyit késtek az órámról, akár le is ülhetnének - mondta a tanár.
- Nem szükséges tanár úr, nekem ez így pont megfelel - vetette oda Ricsi, miközben az egyik raszta tincsét piszkálta.
- Nem kérés volt Pósa! Leülni! - förmedt ránk, mire mindannyian a helyünkre araszoltunk.
Én gyorsan levágtam magam a Jacques mögötti padba, majd Kardosra figyeltem, aki elkezdte Rómeó és Júlia című könyvet elemezni.
Szerintem nagyon érdekes volt, bár a többiek eléggé unták.
- A következő órára, készítsenek egy három oldalas beadandót a műről - mondta Kardos, majd kiment a teremből.
- Ez kész. Első nap, és máris ilyen hülye házi dolgozatot ad - rázta a fejét Ricsi.
- Ja, valószínűleg következő órán felel is valaki - értett egyet Dave.
- Igen, és biztos C lesz - mondta Ricsi.
- Tényleg, mert én vagyok a kedvenc diákja - forgatta meg a szemét Cortez, miközben kivette a füléből a fülhallgatót.
Ezt az elmélkedés Kinga szakította meg, mivel lecsapta a mappáját Cortez asztalára.
- Holnapra mindannyiótok elkészíti azt a beadandót, ami nem plágium és nem egy perc alatt megírt firkálmány lesz! - ordította.
Ricsi már nyitotta a száját, de Kinga megelőzte.
- És ne Renátával írassátok meg, így is van dolga - mondta, majd kiviharzott a teremből.
Cortez Kinga utolsó megjegyzésére összehúzta a szemöldökét, és felém fordult.
- Hogy érti azt, hogy úgyis van dolgod? - kérdezte rám emelve a tekintetét.
- Magán tanárhoz megyek - feleltem, mire Corteznek felszaladt a szemöldöke.
- Csak nem rajzból? - kérdezte mosolyogva, mire a többiek elnevették magukat. Én csak a szememet forgatva megráztam a fejem.
- Nem, nem rajzból. Oroszból. - válaszoltam, amire még jobban felszaladt a szemöldöke.
- Oroszból? Azt hittem már jól beszéled a nyelvet. - mondta mélyen a szemembe nézve.
- Igen, tényleg beszélem. De nem árt a gyakorlás. Még pár témában nem vagyok járatos. - feleltem zavartan.
Cortez bólintott, majd kiment az udvarra a többiekkel együtt.
- Renáta, gyere a lány mosdóba - ragadta meg a karom Kinga, és kitessékelt a teremből. Gyorsan a lány mosdó felé vettük az irányt, ahol már Virág várt ránk.
Mikor odaértem, neki támaszkodtam a falnak, Kinga karba tett kézzel állt előttem, Virág pedig leült mellém a földre.
- Szóval Renáta. Cortez ma hozzád szólt, szóval szerintem észre sem vetted, hogy furán viselkedik veled - nézett rám Kinga.
- Dehogynem, észrevettem - feleltem.
- Valamiért haragszik rám - gondolkodtam.
- Igen Renáta - mondta, majd hirtelen Virághoz fordult. - Virág, Ricsi barátnője vagy, mit tudsz? - hajolt oda Virághoz, aki szerintem eléggé megijedt Kingától.
- Hát, izé... Ricsi nem mondott semmit. - hebegte a lány.
- Jaj Virág, veled semmire sem megyünk - rázta meg a fejét Kinga, majd oldalra kapta a fejét. Csacsogó hangok ütötték meg a fülünket.
- Gyerünk, az utolsó fülkébe - intett Kinga, mire mind a hárman bepréseltük magunkat az utolsó fülkébe.
- Ajj, az a ribanc! - hallottam Edina hangját, a fülke ajtaja mögül. Mondjuk most nem értettem kiről beszél, ezért tovább füleltünk a lányokkal.
- Miért kellett visszajönnie? Minden jól alakult addig, míg nem jött vissza! - dühöngött. Na, így már világossá vált számomra, hogy én vagyok az a bizonyos ,, ribanc".
- Ja, most újra közétek állhat - mondta a másik a-s lány, asszem Rami.
- Igen, már majdnem minden jó volt. - helyeselt a harmadik. Ivett.
- Az a cafka, nem akarom, hogy Cortez közelében legyen! Egyszerűen nem figyel rám, ha az könyvmoly ott van! - bosszankodott. - Ki kéne ütni a
nyeregből - gondolkozott.
- De hogyan? - kérdezte Ivett.
- Még kitalálom - hagyta annyiban Dina, majd elhagyták a lány mosdót.
Miután elmentek, kikecmeregtünk a fülkéből, majd egymásra néztünk.
- Tehát kiakar ütni a nyeregből - idéztem Edina szavait.
- Renáta, eddig is ez volt a célja - forgatta meg a szemét. - Viszont megtudtuk, hogy zavarja a visszatérésed - mondta.
- És mi az, hogy jól alakult minden, míg nem voltam itt? - kérdeztem. Kinga unottan nézett rám.
- Renáta. Edinának minden szituációból az jön le, hogy tetszik Corteznek. Magyarul, nem történt köztük semmi. - magyarázta meg.
Erre bólintottam, majd kisiettünk a wc - ből. Mikor beléptünk az ajtón, a többiek már bent voltak és szokásosan hülyültek, majd bejött Gazdag.
- Rendben. Úgy hallottam, jött két új tanuló, az osztályba. - nézett végig rajtunk.
- Ren, meg Macu - felelte Ricsi, miközben a finger board - ját tologatta.
- Tehát Rentai Renáta, és Mac...mi? - kérdezte Gazdag, miután felírta a nevem a naplóba.
- Matsuda Okitsugu - felelte Macu.
Gazdag egy percre lefagyott, majd miután megmozdult furán nézett ránk.
- Szóval mondd mégegyszer a neved - kérte Gazdag.
- Matsuda Okitsugu - mondta mégegyszer a srác.
- Rendben akkor Matsuda Okitsugu...- írta le Macu nevét.
- Tehát akkor kezdjük is el a matematika órát. - mondta a tanárnő.
Szóval elkezdtük az anyagot, ami alatt végig jegyzeteltem. A többiek meg végig baromkodták az órát.
- Haraszti, oldd meg ezt az egyenletet - kérte Gazdag Robit, miután észrevette, hogy nem figyel.
Robi lassan kisétált a táblához, majd a szája szélét ragva gondolkozott.
- Na, Haraszti. Megvan az eredmény? - kérdezte a tanárnő.
- Hát...- vakarta meg a fejét, majd rám nézett, hátha súgok neki. Próbáltam lesúgni a választ, de nem hiszem, hogy megértette, mert elég nagy hülyeséget mondott.
- Az x, nem más mint y. - felelte Robi büszkén, mire az osztályból kitört a röhögés. Gazdag eközben fáradtan megdörzsölte a homlokát, amiből Robi leszűrte azt, hogy nem jó a megoldás.
- Vagyis elnézést, azt akartam mondani, hogy w. - javította ki magát. Mire az osztály meg hangosabban nevetett fel, Ricsi konkrétan verdeste a padot, a röhögéstől. Gazdag megmaszírozta az orrnyergét, majd leordította a fiút.
- Haraszti, számmal kell válaszolni az egyenletekben! - ordította.
- Ja - kapott a fejéhez Robi, aztán ő sem bírta tovább. Elnevette magát. Így esélytelen volt, hogy a tanár tovább tartsa az órát.
Ezután következett egy töri, első óra ellenére végig jegyzeteltünk, majdnem letört a kezem. Azután egy tesi volt, ahol Korponay iskola köröket futtatott velünk, míg a fiúk Szekeressel fociztak. Aztán egy laza francia, egy izzasztó kémia Gondossal, aki Ricsit meg mindig dicsérte, miszerint ő a legjobb tanítványa. Ricsi ezt büszkén fel is vállalta. Az utolsó óra pedig biológia volt, ahol Baranyai azt kérte soroljunk európában élő állatokat, mire Kinga közölte, hogy az osztályban is van elég.
Szóval valahogy így telt mai nap. És még nincs vége, mert még megyek Alexhez.
Mikor kiléptünk a suliból, egy nem várt meglepetés fogadott.
Alex ott állt, neki támaszkodva egy korlátnak. Fehér pólót viselt, ami miatt látszott a tetoválása, és egy sötétkék farmert, egy sport cipővel. Hirtelen felnézett a telefonjából, ami eddig a kezében volt, majd elmosolyodott.
- Mit keresel itt? - kérdeztem tőle, a többiek meg kettőnk között kapkodták a fejüket.
- Nem érnél oda háromra - tárta szét a karját. - Akkor megyünk? - kérdezte a fejét a sarok felé billentve.
- Persze - feleltem, majd lerohantam a lépcsőn, nem foglalkozva a többiek tekintetével.
Elindultunk, Alex háza felé és közben beszélgettünk.
- Akik ott álltak a lépcsőn, ők az osztálytársaid? - kérdezte Alex.
- Igen. - feleltem.
- És melyik volt az a bizonyos srác? - kérdezte mosolyogva.
- A kék szemű, sötétbarna hajú - soroltam.
- Ja, akkor megvan. Aki olyan mérgesen nézett rám. - bólintott.
- Mérgesen? - kérdeztem furán.
- Ja - mondta, mikor már ott voltunk a ház előtt.
Bementünk, majd Paul egyből odarohant hozzám, mire én mégsimogattam a fejét.
Alexel és Paul - al együtt bementünk a szobába, én szokásosan a kanapéra ültem, Alex a fotelbe, Paul pedig mellém feküdt.
Alex felkapta a gitárját maga mellől, majd átadta nekem, aztán egy lapot vett elő az egyik fiókból, majd azt is nekem adta.
- Ez mi? - néztem a lapra.
- Gondoltam a szöveget is megtanulhatnád - vonta meg a vállát, mire én egyből ellenkezni kezdtem.
- Biztos, hogy nem - nyújtottam vissza neki a papírt. Erre a srác eléggé meglepődött.
- Mi bajod van a szöveggel? - kérdezte, miközben hitetlenül felnevetett, de nem vette el tőlem a lapot.
- Az, hogy rossz a kiejtésem - mondtam.
- Rossz a kiejtésed - ismételte meg amit mondtam.
- Igen, az - mondtam kellemetlenül.
- Hallhattál már a türelmemről...- mondta Alex mosolyogva. Mire én sóhajtottam egyet.
- Megtanítod
- Megtanítom. - felelte, majd átült mellém a rekaméra, és kivette a kezemből a szöveget.
- Jó, először próbáld meg gitár nélkül, és ha már jobban megy, akkor vesszük hozzá hangszerrel. Rendben? - kérdezte Alex.
- oké - feleltem.
- Szóval. Elmondom a szöveget, és aztán mondd utánam. - kérte. Én csak bólintottam, mire Alex zene nélkül, elkezdte énekelni a számot.
- Chill out, what you yellin' for?
Lay back, it's all been done before - kezdte, mire én próbáltam leutánozni, de nem hiszem, hogy sikerült.
- Nem tudtam, hogy mire vállalkozom - fogta a fejét, mire elnevettem magam.
- Oké, nyugi Alex még nincs minden veszve - nyugtatta magát, amire majdnem ismét felnevettem.
Alex vett egy nagy levegőt, majd felém fordult.
- Újra - mondta nyugodtan, mire bólintottam, és tovább gyakoroltunk.
Kijelenthetem, hogy másfél óra alatt, jó lett a kiejtésem. Ezt mindenképp pozitívumnak könyveltem el.
Na, de az, hogy gitárral és szöveggel is...az nem ment simán.
- Jó. Mégegyszer - dörzsölte meg fáradtan a homlokát Alex.
- Oké - értettem egyet, majd elkezdtem, játszani, miközben a szöveget bámultam, és azon görcsöltem, hogy jó legyen a kiejtésem is, ne csak a zene.
Mikor a szám végére értem, Alexra tekintettem aki révetegen bámulta, a meg mindig kezemben lévő gitárt.
- Ez...- kezdte. Mire én elhúztam a számat.
- Jó volt. - fejezte be a mondatát, mire megkönnyebbülten sóhajtottam egyet.
- Végre! - könnyebbültem meg.
- Ja, szerintem is. - értett egyet, majd az órájára pillantott.
- Menned kell - jelentette ki, miközben felállt a kanapéról és kiment a szobából.
Én követtem. Paul nem jött velünk, ő elaludt a bénázásom közben.
Alex kiengedett a kapun, majd a kezembe nyomta a szöveget.
- Gyakorolj! Nem ártana - mondta, majd elköszönt, és visszament a házba.
Eltettem a táskámba a lapot, majd haza indultam. Mikor haza értem, anyu sürgött- forgott a konyhában, majd mikor meglátott, odahívott magához, és leteremtett.
- Renáta, mégis hol voltál? Miért nem jöttél haza? - kérdezte.
- Alex a suli előtt várt, és onnan mentünk a házához. - magyaráztam meg egyszerűen.
- Ó. Rendben. - mondta anya meglepetten, majd visszament tovább főzni, azt az akármit. Nem akartam tudni.

Mai nap: 5/5 átlagos sulis nap
Orosz óra: 5/5 Már a kiejtésem is jó, az angolban.
Cortez: 5/4 furán viselkedik, mintha haragudna rám.