SZJG: Ha elmennék...

Szeptember 4. szombat

Ma szerencsére már nem volt suli, hiszen hétvége van. Ma úgy beszéltük meg Virággal, hogy átjön, és rávettük Kingát is, aki végül beadta a derekát.
Ma amúgy nem csináltam volna semmit, mindent megtanultam hétfőre, így ezzel, már nem kellett vesztegetnem az időm.
Mikor a lányokat vártam, hirtelen megcsörrent a telefonom. Alex neve virított rajta. Ezen eléggé meglepődtem, de aztán azt gondoltam hátha félre nyomta a telefont, és hamarosan leteszi, de ehhez képest még mindig csörgött, ezért felvettem.
- Szia Alex! - köszöntem neki a vonal másik végéről.
- Szia, nincs kedved esetleg csinálni valamit? Átjöhetnél gitározni, vagy valami. - kérdezte. Ránéztem az órámra, ami reggel 10-et mutatott. Virágék csak délután háromkor jönnek, ami azt jelenti, hogy simán találkozhatnánk Alexel. Amúgyis unatkoznék az alatt az idő alatt.
- Persze, van kedvem. - feleltem.
- Klassz. Akkor 10:30-kor nálam? - hangzott a vonal másik végéről.
- Megfelel. - bólintottam, majd leraktam a  mobiltelefont.
Felálltam az ágyamról, felkaptam a táskám, beletettem pár dolgot, ezek között a Complicated szövegét, amit mindenképpen elakartam vinni, mert a szöveg tanulással, akadtak kisebb problémáim. Nem véletlen. :)
Miután ezeket bepakoltam, a táskámmal együtt lefutottam az emeletről, ekkor anyuval találtam szembe magam.
- Hova - hova? - kérdezte, miközben keresztbe fonta a karjait maga előtt.
- Csak Alex felhívott, és megkérdezte nincs-e kedvem csinálni valamit, szóval belementem, mivel Virágék csak délután jönnek. Elmehetek? - kérdeztem végül, mikor a végére értem a mondanivalómnak.
- Reni, ez nagyon jó! Menj csak a kis barátodhoz. Nagyon örülök, hogy ennyi idő alatt, sikerült így összebarátkoznotok, a tanuláson kívül! - ujjongott anyu, én meg úgy döntöttem ráhagyom, had örüljön.
Gyorsan felvettem a magas szárú convers -em, és egy vékony fekete dzsekit, majd elindultam Alexhez.
Mikor odaértem, becsengettem, majd vártam, hogy a srác kinyissa a kaput. Nem kellett sokat várnom, Alex azonnal nyitotta az ajtót.
- Gyere csak! - engedett be Alex, majd amikor bementem, bezárta mögöttem a kaput.
Paul azon nyomban rámugrott mikor beléptem a házba. Nagyon izgatottnak tűnt, azt hiszem bír engem.
Alex ennek már nem tulajdonított különösebb jelentőséget, mert nem szólt rá a kutyára, hanem hagyta, hagy nyalogasson, had nyálazzon össze. R.I.P új nadrág. :(
Végül sikerült leráznom Pault, ezért követtem Alexet abba a szobába, ahol mindig vagyunk. Mindketten leültünk a szokásos helyünkre, plusz Paul, aki lefeküdt mellém a rekaméra, szunyókálás céljából.
Miután elhelyezkedtünk, Alex a gitárjáért nyúlt majd átadta nekem.
- Kérek egy Complicated - et - mondta vigyorogva, miközben átadta a hangszert.
- Jó - vontam meg a vállam.
- De mindennel. Ének, zene. Minden. - fűzte hozzá, mire nagyot sóhajtottam, mert tudtam, hogy meg kell villantanom az angol tudásom, sőt inkább a kiejtésem.
- Jó - ismételtem meg magam, majd lefogtam az első húrt, és elkezdtem a dalt. Most sem figyeltem Alex arckifejezését, hogy jónak, vagy rossznak ítéli meg a produkciómat. Mikor végeztem, Alexra pillantottam, aki, hogy is mondjam... siralmas arcot vágott. ( Van egyáltalán ilyen kifejezés?:))
- Nos, a gitározás rendben volt. Viszont az éneknél a kiejtés siralmas. - fejtette ki Alex véleményét a produkciómról.
- Kösz - bicentettem. Legjobb vélemény. Erre vágytam.
- Hát most mit mondjak, ennél jobbat nem mondhatok. Sőt már így is túl értékeltem! - tárta szét a karját.
- Hé - dobtam meg egy tárgyal, ami éppen a kezembe került. Ez azt hiszem egy füzet volt, ami szerencsésen eltalálta a srác fejét.
- Aú, basszus ez nagyon betalált. - fájlalta a fejét, mire én sűrű bocsánat kérésekbe estem, de a srác félbe szakított. - Nem kell, de amúgy grat. - dícsért meg.
- Ó, kössz - lepődtem meg.
- Nincs mit. De ezt még vissza kapod - fenyegetett meg, mire elnevettem magam. A tekintetem hirtelen a füzetre vándorolt, ami szétnyílt miután eltalálta Alexet. Valamilyen szöveg volt rajta, de nem tudtam elolvasni.Távol volt, ezért lehajoltam és felvettem a füzetet, miközben Alex még mindig a eltalált fejét maszírozta.
- Ez mi? - lebegtettem meg a srác előtt, mert megpróbáltam elolvasni, hogy mit írt, de sokat nem értettem belőle, mivel angolul volt.
- Nem tudod elolvasni, mi? - kérdezte a fiú nevetve, majd elvette tőlem a füzetet és szemügyre vette az írást.
- Ezek dalszövegek - mondta egyszerűen, mire eltátottam a számat.
- Tényleg? Te írsz dalokat? - kérdeztem izgatottan.
- Ja - felelte Alex hanyagul, miközben megvonta a vállát.
- Miről szólnak? - kérdeztem egy újabbat, mivel nagyon foglalkoztatott, a dalok témája.
- Mindenféléről. Mindig arról, amit érzek. - mondta hirtelen, én pedig meglepetten néztem rá, majd úgy gondoltam hülyülök egy kicsit.
- Neked vannak érzéseid? - kérdeztem, elkezdve a hülyülést.
- Nagyon vicces vagy. - forgatta meg a szemét, majd folytatta. - És igen, vannak érzéseim. Nem egy érzéketlen ember vagyok, le kellett írnom, azt amit érzek, mert úgy éreztem, másnak nem mondhatom el. - mondta, én pedig csendben hallgattam.
- Szerintem erre vannak a barátok - reagáltam le a monológját. Alex oldalra döntötte a fejét, úgy nézett rám.
- Neked nincs olyan amit nem osztasz meg a haverjaiddal? - kérdezte hitetlenül, és tudta, hogy ezen a kérdésen elvérzek. Nem is válaszoltam, csak megráztam a fejem. A fiú elégedetten bólintott, majd leült mellém a kanapéra, a kutyája mellé. Kivette a kezemből a füzetet, majd gondolom miután elolvasta a szöveget, rám nézett.
- Az első dalomat, 4 éve írtam, mikor Magyarországra költöztem. Nehéz volt elengedni, magát a helyet, mivel ott nőttem fel, ott volt mindenem. A barátaim, a családom, és az, hogy felvegyenek ide, reménytelennek tűnt. Végül sikerült, így el kellett költöznöm. Mindent otthagyni, a jővőmért. Így döntöttem végül, és visszagondolva nem bántam meg. - fejezte be. Átéreztem a helyzetét. Ugyanígy éreztem magam, mikor ki kellett költöznöm Oroszországba.
- Átérzem - fordultam felé.
- Tudom - felelte Alex, miközben a fal másik oldalát bámulta. Nem erre a válaszra számítottam, de mindegy.
- Mi a dal címe? - jutott hirtelen eszembe egy kérdés. Alex felém fordult, majd elmosolyodott.
- Engedd el - mondta. Végülis, passzol a story-hoz.
- A számot a gitáromra írtam, miután...- kezdte, de nem tudta befejezni, mert a kezébe adtam a gitárt, jelezvén, hogy játssza le a dalt. Alex erre felnevetett, majd elkezdte énekelni, az általa írt nótát.
- Engedd el, tudom, hogy nehéz lesz,
de mennem kell, hogy a célomat elérjem.
Mindenképpen mennem kell, nem maradhatok,
bármennyire is akarok. - fejezte be, majd az én reakcómat leste.
- Szép ez a dal. Kifejezi az érzésedet, ezzel kapcsolatban. - mondtam, majd hirtelen megcsörrent a telefonom.
- Bocs. Ezt fel kell vennem - mondtam Alexnek, mert megláttam, hogy Kinga neve virít a képernyőn.
- Csak nyugodtan - bólintott.
- Oké - mondtam, majd fogadtam a hívást.
- Renáta! Mégis hol az Istenben vagy? Itt állunk Virággal a nappaliban, ezt is csak azért, mert anyukád beengedett minket! Rég itt kellene lenned! Sőt, hova mentél? - ordította a telefonba.
- Úristen - mondta Alex a szívéhez kapva, gondolom nem volt hozzá szokva, hogy valaki csak úgy beleordít a telefonba. A kiabálásra Paul is felkapta a fejét, és ijedten nézett rám. Megértem, én is így néztem Kingára először, sőt még most is, mikor kiabálni kezd.
- Csak Alexnél vagyok, átjöttem míg nem érkeztek meg... - mondtam.
- Renáta, akkor csak mondom, hogy délután hármat beszéltünk meg, te pedig nem vagy itt!!! - ordította hangosabban, mint az előbb, de ekkor már Alex befogta a fülét, Paul pedig elhagyta a szobát. Nem csodálom. :)
- Jó, mindjárt ott leszek - ígértem, majd letettem a telefont.
- Ez ki a franc volt?! - kérdezte Alex, miközben levette a kezét a füléről.
- Csak egy barátom, Kinga - vontam meg a vállam.
- Jézusom, neked ilyen barátaid vannak, akkor milyen ellenségeid? - kérdezte, amire elnevettem magam.
- Na, nekem mennem kell - álltam fel a rekaméról, majd kiléptem a szobából. Alex követett, Paullal együtt, majd a srác kinyitotta a kaput és kiengedett.
- Akkor szia. Remélem az őrült barátnőd nem öl meg, és tudok még veled beszélgetni, de ha mégis ég veled! - tette a vállamra a kezét, mire elnevettem magam, majd gyorsan elköszöntem és haza indultam.
Kinga és Virág a nappaliban várt, majd mikor megérkeztem, felém fordultak.
- Renáta, már régóta itt várunk Virággal, csak is rád! Úgyhogy ne vesztegessük az időt miattad! - mondta, majd elindult a szobámba, én és Virág pedig követtük.
Mikor beléptünk a szobába,Kinga becsukta mögöttünk az ajtót, majd rám nézett.
- Renáta, mit kerestél a magán tanárodnál ilyenkor? Tudtommal nincs ma órád vele. - fonta össze a karjait maga előtt gyanakodva.
- Alex felhívott, hogy nincs - e kedvem átmenni hozzá, én meg belementem, mert úgysem volt semmi dolgom. Akkor még nem jöttetek. - vontam meg a vállam.
- És mit csináltatok? - kérdezte Virág.
- Virág, még nem fejeztem be. Tehát. Mit csináltatok? - kérdezte kíváncsian Kinga.
- Csak beszélgettünk - rövidítettem le.
- Beszélgettetek - ismételte meg Kinga, miközben szavaimat emésztgette.
- Igen - bólintottam.
- Rendben, Renáta. Rendben. - bólintott Kinga.
Még beszélgettünk egy ideig, majd a lányok elmentek, én pedig elindultam megenni az anyu által készített vacsorát.

Alexel való találkozás: 5/5 legalább nem unatkoztam. De nagyon jó volt.
Beszélgetés a lányokkal: 5/5 átbeszéltük az Alexel való beszélgetésemet. Mindent tudni akartak.
Anyu vacsorája: 5/1 nem hiszem, hogy ebből valaha is lesz 5-ös.