SZJG: Ha elmennék...

Szeptember 9. Csütörtök

Emma szemszögéből:

Elindultam abba az iskolába, ahová a húgom jár. A szülei azt hitték Reni vagyok, tehát bedőltek a csínyemnek.
Persze, azért mindent kiderítettem róla amit csak tudtam. A barátai nevét, kinézetét, stb.
Mikor az iskola elé értem, egy elég nagy társaság állt ott. Biztos ők az osztálytársai.
- Cső Ren! - intett nekem oda, egy raszta hajú srác. Azt hiszem valami Ricsi.
- Sziasztok! - köszöntem úgy általánosságban.
- Szijja! - ugrott nekem egy lány, amitől eléggé megijedtem. A szívrohamot hozta rám.
Mivel nem számítottam arra, hogy lerohan egy hippi, mindketten elterültünk a földön.
- Kérlek szállj le rólam - mondtam a lánynak, akit úgy tűnt ez eléggé meglepett.
- Ó, oki. - felelete zavartan, majd arrébb ugrált (?) a rasztához.
- Reni ma miből írunk? - kérdezte egy kigyúrt fiú, aki egy kígyó uborkát evett (?). Baszki, mi vagyok én órarend? Úgy látom, a húgom csak ennyi szerepet tölt be az osztályba.
Aztán hirtelen felbukkant egy lány, egy mappával a kezében. Kihúzta magát, majd körbenézett rajtunk.
- Remélem készültetek az irodalom dolgozatra. - mondta, bennem pedig megfagyott a vér. Milyen irodalom dolgozat? Azt se tudom mi van! Ezt jobban át kellett volna gondolom.
- Jaj, ló, ne csináld már! Szerinted ki tanult rajtad kívül és Renin kívül? Senki. - mondta Zsolti.
Kinga nem foglalkozott a hozzászólásával, hanem rám nézett, és az enyémbe fúrta a tekintetét.
- Renáta, tőled elvárom az ötöst, fent kell tartani az osztály átlagot. - mondta, majd bement az iskolába. Mi a franc! Mi az, hogy elvárja az ötöst? Kinek képzeli magát? Tanárnak?
Jézusom. Nem hiszem, hogy itt több napot is kibírok, ezért mindent ma kell elintéznem, mert ezek szerint Reni, mindent tud, mindenből ötös, így észre vennék azt ha több egyest is írok.
A gondolat menetemből, az ajtó csapódása szakított ki, amin egy 50 - es éveiben járó nő lépett ki. Csípőre tette a kezét, majd végig nézett a kint lévő társaságon.
- 11.b! Maguk miért nincsenek még a termükbe, ha kérdezhetem? - üvöltött le minket. R.I.P hallás.
- Jaj, Máday néni! Ne tessék ránk haragudni! - pislogott nagyokat Zsolti, amin majdnem elröhögtem magam.
- Nagy Zsolt! Ne húzd ki a gyufát, mert nagy bajban leszel! - fenyegette meg, a fiút, akit úgy láttam nem ijesztett meg az igazgatóhelyettes.
- De, Máday néni. Nem lehetne, hogy kint maradunk? Olyan jó idő van, magával meg csak még szebb lesz itt minden.- mutatott körbe, Máday -nak, pedig a feje át váltott tűz vörösre.
- 11.b! Elegem van belőletek. - ordította, majd mindannyiunkat beparancsolt az iskolába.
Elment néhány óra amin konkrétan nem csináltam semmit, csak néztem a tanárt, vagy rajzolgattam Reni füzetébe. Mert miért ne? :D
- Ren, te nem jegyzetelsz? - dobott meg egy tollal az a Ricsi.
- De - hazudtam szemrebbenés nélkül, miközben rajzolgattam.
- Jól van. - bólintott a fiú, de előtte gyanúsan végig mért.
Remélem nem vagyok gyanús. Na, mindegy. Úgy gondoltam, ideje tönkretenni a románcát.
Éppen szünet volt, a srác ott álldogált az árkádok alatt, úgyhogy odamentem hozzá.
- Beszélhetünk? - kérdeztem mosolyogva a fiút. Ő derülten bólintott, majd arrébb sétált velem, olyan távolságra, hogy a többiek ne hallják a beszélgetésünket.

Cortez szemszöge:

Reni oda hívott magához a szünetben, nem tudtam, mit szeretne, de mosolyogva sétáltam félre vele. Bár sejtettem volna, hogy a szakításunkat közli velem.
A lány megállt velem szemben, majd sóhajtott egy nagyot.
- Sajnálom, de ez a kapcsolat nem fog működni - mondta szomorúan, én meg köpni nyelni nem tudtam. Mi van? Miért nem?
- Tessék? - nyögtem ki nehezen. Nem tudtam többet mondani.
- Jól hallottad. Én már nem érzek úgy irántad, mint akkor. Már elmúlt az a szerelem, amit éreztem irántad. - mondta, én pedig kínomban elnevettem magam.
- Ugye ezt most nem mondod komolyan? - néztem rá gúnyosan, ezzel elfedve azt, hogy mennyire szét vagyok esve.
- Komolyan mondom! - emelte fel a hangját, ami kissé megváltozott. Nem tudom, ez már egyáltalán nem hasonlított az ő hangjára.
- Képes voltál elhitetni velem azt, hogy szeretsz? Képes voltál elhitetni velem azt, hogy számítok neked valamit? Még egy hete sem jártunk! Komolyan mondom, miért nem mondtad akkor, hogy csak játszani akarsz velem? - akadtam ki. Valószínűleg Reni nem számított rá, hogy ennyire kiakadok, mert kissé hátra hőkkölt. Mikor a szemébe néztem, valami nem volt rendben. Nem tudom. A szemében nem csillant meg a napfény, mint szokott.
- Csak ennyit akartam mondani - szólalt meg végül, majd ott hagyott. Őszintén? Sosem éreztem még magam ennyire rosszul. Pont ő cseszett át. Pont az a lány akit szeretek.

Emma szemszöge:

Na, ez is meg volt! Elintéztem a srácot, simán elhitt mindent! 2 - ből megvan egy. Már csak azzal két lánnyal kell összevesznem, és elvégeztem a tervem.
Megírtuk azt az irodalom dogát, ami biztos, hogy egyes lesz, mert azt se vágtam, hogy miből írunk, szóval ja.
Ez volt az utolsó előtti óra, aztán ez a Kinga meg Virág behurcoltak a lány mosdóba beszélgetés céljából.
- Cortez most egyáltalán nem néz rád. Mit csináltál Renáta? - kérdezte Kinga, én meg úgy gondoltam itt az ideje hogy keresztbe tegyek.
- Miért kell mindig azt mondanotok, hogy én vagyok a szerencsétlen, én csinálok mindent rosszul? Azt hittem, hogy a barátaim vagytok, de rájöttem, hogy nem. Te - mutattam Virágra. - Csak azért barátkozol velem, mert jók a jegyeim, és adok puskát. Mind azért mert te lusta vagy tanulni, na meg azért mert nincs agyad. Azt sem értem, hogy Ricsi miért jár egy ilyen buta lánnyal, mint te. - daráltam le a mondandóm, majd Kinga felé fordultam. - Kinga, te pedig folyton írányítasz, szídsz, és megalázol. Örüsz ha mást szenvedni látsz. Mindig csak mások életével törődsz, mert nincs sajátod! - mondtam mindenfélét, a két lány pedig pislogás nélkül nézett rám. - csak ennyit akartam mondani - mondtam, és elhagytam a mosdót. 2 -ből, 2.
Még volt valamilyen óra,de nem nagyon érdekelt.
Mikor hazaértem, felmentem a szobámba és kinyitottam a szekrény ajtaját. Reni ott ült, ugyanúgy ahogyan tegnap hagytam.
Lehajoltam hozzá, majd a fülébe súgtam.
- Tönkre tettelek - mondtam, majd elvágtam a köteléket egy kisebb bicskával, majd elhagytam a házat.