SZJG: Ha elmennék...

Az új srác

Mikor felnéztem, egy csokoládé barna szempárt láttam, ami konkrétan vetekedett Cortez óceánkék szemével. 

Mielőtt elmélyültem volna a szempárban, a srác felsegített. 

- Köszönöm, hogy felsegíttél. Ha nem vagy itt biztosan orra estem volna. - köszöntem meg a segítségét, majd végig pásztáztam a fiút a szememmel. Mintha teljesen Cortez ellentéte lett volna. Egyenes, szőkésbarna haja volt, amely gondosan be volt állítva, nem úgy, mint Cortezé. A ruhái egyáltalán nem a lazaságot sugallták, inkább az eleganciát, mivel farmert és inget viselt. A srác elég jóképű volt, és az ing miatt egyáltalán nem tűnt strébernek, sőt a széles vállai miatt, igazán jól állt neki. 
- Semmiség. Csak nem hagyhattam, hogy el ess. - mondta, majd a kezét nyújtva bemutatkozott. - Jack. Jack Davis.
- Rentai Renáta. De hívhatsz Reninek. - fogadtam el a kézfogást.

Cortez szemszöge:

Ott álltam a folyosó végén és azt a piperköc fiút figyeltem, aki Renivel beszélt. Hát mondhatom, egyáltalán nem volt szimpatikus.
- C! Most épp kit kukkolsz! - lopakodott a hátam mögé Ricsi, amitől amúgy kissé megijedtem, de szerencsére nem vette észre.
- Senkit - feleltem hátra sem nézve, miközben Ricsi mellém lépett, így már együtt néztük a csávót. - Szerinted tetszik neki? - kérdeztem a haveromtól továbbra is Renit és a fiút nézve.
- Kinek? Rennek? Nem hiszem - rázta meg a fejét. - De a srácnak Ren biztosan bejön. - motyogta, majd látva, hogy kissé eltorzul az arcom a kijelentéstől, hozzáfűzte:
- C, ha tényleg tetszik Ren, akkor tegyél is valamit. Ne csak nézd. - mondta, majd megveregette a vállam és elsétált.
Elkaptam a tekintetem a beszélgető Reniről és a fiúról és átgondoltam azt amit Ricsi mondott.
Teljesen igaza volt Renivel kapcsolatban, tennem kell valamit. És ez ráébresztett arra, hogy nem én vagyok az egyetlen, akit érdekel Reni, hanem úgy tűnik itt van ez a srác is. Tehát nincs sok időm, ha bármit is tenni akarok. Azt most kell megtennem.

Reni Szemszöge:

- A nevedből ítélve nem magyar vagy. Honnan jöttél? - érdeklődtem, mire Jack kedvesen válaszolt.
- Hát, igazából félig magyar vagyok félig pedig amerikai. Sokáig éltünk New York-ba, de most Magyarországra költöztünk. Ezért is járok ebbe a suliba. - tárta szét a karját.
- Hát, akkor üdv itt a Szent Johannában! - mondtam, majd megszólalt a csengő, amire mindketten odakaptuk a fejünket.
- Azt hiszem mennünk kell - mondtuk teljesen egyszerre, majd elnevettük magunkat.
- Na, jó. Akkor szia, majd még találkozunk. - köszönt el, mire én bólintottam.
- Valószínűleg - mosolyogtam, majd intettem, és sietve elindultam a termünk felé.
Még egyszer visszanéztem és láttam, hogy a srác bemegy az egyik terembe. De nem akármelyikbe. AZ A-SOKÉBA!
Hát, mindegy. Attól függetlenül, hogy a-s, attól még jófej. Valószínűleg Edina őt is elkapja, és újra végig nézhetjük azt, hogy egy újabb tagot behálóz, csakhogy megkaparintsa Cortezt.