SZJG: Ha elmennék...

Szeptember 3. Péntek

A mai nap, fáradtan keltem, mivel este még gyakoroltam a Complicated szövegét. Igyekeztem gyorsan elkészülni, nehogy elkéssek a suliból. Egy hosszú, bő farmer nadrágot vettem fel, egy sötétkék kötött pulóverrel.
Gyorsan lesiettem az emeletről, felkaptam azt az undorító szendvicset, amit anyu készített, majd elindultam a suliba. Mikor kinyitottam a kaput, Kinga állt a kapu előtt majd mindenféle köszönés nélkül megdicsért (!!!), már ha így vesszük.
- Renáta, el kell ismernem. Van agyad. - nézett rám elismerően. Bárcsak tudtam volna, hogy miről beszél.
- Mi? - kérdeztem értetlenül. Kinga unottan a homlokára csapott, majd újra rám szegezte a tekintetét.
- Renáta, nagyon is jó ötlet volt, hogy azt a srácot odahívtad a sulihoz. Így Corteznek adtál egy vetélytársat. - magyarázta. Nekem pedig leesett a dolog. Cortez talán féltékeny lesz Alexra. Már ha tetszem neki, amúgy meg nem.
- Igen, tényleg jó ötlet volt, csak hogy Alex magától jött a suli elé. - tártam szét a karom. Kinga ezen eléggé meglepődött, meg sosem láttam ilyennek.
- Hát Renáta...Akkor lehet, hogy igazi vetélytársat adtál Corteznek. - húzta halvány mosolyra a száját.
- Lehet - bólintottam, miközben már az iskola felé igyekeztünk.
A többiek már a suli előtt álltak, mikor megérkeztünk.
- Ren, Ló - bicentett Ricsi, mire Zsolti felröhögött, Kinga unottan nézett rájuk.
- Annyira gyerekes a viselkedésetek! - mondta, miközben megrázta a fejét.
Kinga már éppen be indult az épületbe, de valami eszébe jutott, mert hátra fordult.
- Renáta, következő héten nyílt szakkörök hete. Elvárom, hogy jelentkezz a suli újsághoz! - mondta, majd bevonult a suliba. Én meglepetten néztem utána, a többiekkel együtt, majd Dave hozzám fordult.
- Csak nem Kinga mondja meg mit csinálj? - kérdezte.
- Van más választásom? - kérdeztem vissza.
- Vagy megcsinálod amit kér vagy neked annyi. - gondolkodott Zsolti.
Hirtelen kivágódott az ajtó, és Máday csörtetett ki az épületből.
- 11.b! Mi ez a tracs party? Régen becsöngettek azt hiszik magukra nem vonatkozik a csengő? - kérdezte az igazgató helyettes, majd hátra tántorodott. - Nagy Zsolt, menj a közelemből! - mondta, miközben hátra felé lépkedett.
- Ugyan Máday néni. Csak egy ölelés! - tárta szét a karjait Zsolti, miközben folyamatosan az igazgató helyetteshez közelített.
- Az összes befelé, elegem van belőletek! - ordította el magát, majd az ajtó felé mutatott a vonalzójával nyomatékosítva kérését.
Mindannyian besiettünk az épületbe, majd felrohantunk a termünkbe.
Kinga unottan megforgatta a szemét a késésünkre, Gábor és Jacques keresztrejtvényt fejtettek, Andris és Robi a tévében nézték a Nevem Earl - t. Mi csendben helyet foglaltunk. Franciánk volt, tudtuk, hogy Durand nem teremt le minket, ha késünk. Úgyis egész órán filmet néztünk, mivel a tanár megkérte a rockereket, hogy nyomják ki a saját sorozatukat. Egy Marseille - ről készült filmet néztünk. Én, Kinga, Gábor és Jacques a filmet néztük, a többiek meg elfoglalták magukat. A következő óra, egy izzasztó történelem volt, ahol Barka maratonit diktált, de előtte még meghallgatott egy felelőt. Az első felelő, én voltam. Persze mindent megtanultam, így ötöst kaptam. Azt hittem a többiek is fellélegezhetnek, de Barka úgy gondolta választ még egy embert. Ez az ember Virág volt, de gyanítottam, hogy nem tanult. És így is volt.
- Bencze, mikor volt az első
világháború? - kérdezte Barka, miközben a naplóban irogatott.
- Ajj, már. 1800...- kezdte Virág.
- 1900 talán. - javította ki a tanárnő.
- Akkor 1900 - kezdte újra Virág, majd segítségkérően rám nézett.
Én tölcsért formáltam a kezemből, és próbáltam megsúgni a választ.
- 1014 - 1918 között - olvasta le Virág a számról, majd a tanárnő felé fordult.
Barka tovább kérdezgette a lányt, de nem nagyon tudott válaszolni a további kérdésekre. Csak néha tudtam súgni neki de azt sem pontosan értette.
- Rendben, Bencze. Erre csak egy gyenge kettest tudok adni. - mondta Barka.
Virág boldogan ült le a helyére, majd rám nézett, és halkan suttogott egy köki-t. A következő óra Kardossal volt, amit szintén diktálással ment el. Ezután egy fárasztó matek vette kezdetét, ahol Cortez felelt, persze ötöst kapott, hisz az én házimat másolta le, ahogyan a többiek is. Matek után Kinga elrángatott a mosdóba Virággal együtt.
- Rendben Renáta. Csak azért nem vetlek meg, amiért odaadod a fiúnak a házit, mert így nem romlik az osztály átlag. Virág, te meg ha már nem vagy képes tanulni, akkor legalább tanulj meg szájról olvasni. - kezdett bele. - De igazából nem erről akartam beszélni. - rázta meg a fejét. - Cortez ma rád se nézett, biztosan azt hiszi Alexel jársz, és most besértődött. - állapította meg.
- Szerintem is, még a házit is Ricsiről másolta le - értettem egyet. Virág meg kettőnk között kapkodta a fejét.
- Ki az az Alex? - kérdezte Virág csillogó szemekkel.
- Az orosz tanárom, de inkább barát, mint tanár - gondolkoztam rajta.
- Víi, de jó! Majd bemutatsz neki? - kérdezte.
- Persze - mosolyogtam rá.
- De akkor neked még mindig AKÁ tetszik ugye? - kérdezte, és mintha egy kis ijedtséget láttam volna a szemében.
- Igen - sóhajtottam.
- Oki - bicentett, majd meghallottuk a csengőt, ezért visszamentünk a terembe.
Kémia következett Gondossal.
- Te ott, ki vagy fiam? - mutatott Macura, akit szerintem eléggé meglepett a kérdés.
- Matsuda Okitsugu vagyok - felelte a srác, mire Gondosnak felugrott a szemöldöke, úgy a... vörös hajáig.
- Ne szórakozz velem fiam, mi a neved? - kérdezte Gondos, kutakodó tekintettel.
Macu megismételte amit mondott, erre Gondos elküldte Mádayhoz. Erre amúgy elég kíváncsi voltam, hogy mi lesz.
- Ez kész - nézett Macu után Ricsi.
- Richárd, kérlek figyelj az órára! - kérte a tanárnő.
- Elnézést tanárnő, csak ezeket a kémiai reakciókat oldottam meg, miközben az órája folyt, ezentúl odafigyelek önre. - fejezte ki magát Ricsi, amire majdnem felröhögtünk.
- Ó, elnézést, hogy megzavartalak. Folytasd csak. - mire az egész osztályból kitört a röhögés. Eközben Macu visszatért, Mádayval a nyomában.
- Te küldted ki? - kérdezte az igazgató helyettes.
- Igen, nem volt hajlandó megmondani hogy mi a neve. - bólintott Gondos, az osztályban pedig mindenki rázkódott a nevetéstől.
- Neki tényleg az a neve - sóhajtotta Máday, majd visszaterelte Macut a terembe.
- Ó, akkor ülj le. - legyintett a tanárnő, majd tovább magyarázott, miután beírta Macut a névsorba.
A következő óra tesi volt, amin mi lányok futottunk, a fiúk pedig fociztak, mint mindig. Aztán szerencsére elérkezett az ofő ideje. Azon játszottunk valami játékot, majd mehettünk is haza.
Én hamar leléptem a suliból, mert megbeszéltem az orosz barátnőimmel, hogy beszélünk Skype - on.
Mikor haza értem, felmentem az emeletre és ledobtam a hátizsákom az íróasztal mellé. Beindítottam a gépem, majd felhívtam a barátnőimet. Nem is kellett várnom, egyből fogadták a hívást.
- Szia, Reni! - köszöntek teljesen egyszerre.
- Sziasztok! - visszonoztam a köszönést oroszul.
- Hogy vagy? Milyenek az osztálytársaid? Milyen újra a sulidban lenni? - kérdezte Sasha.
- Hagyd már szóhoz jutni - forgatta a szemét Alice. Igen, ők mindig ilyenek voltak. Sasha mindig túlpörög, mindent tudni akar, Alice pedig leteremti ezért.
Végülis ikrek, de nem ugyanolyanok belül, mint például kívül. Hosszú sötétbarna hajuk a vállukig ér, szemük pedig zöld színben pompázott.
- Nyugodtan kérdezzetek - mosolyogtam rájuk. - És válaszolva a kérdéseidre - néztem Sashara a kamerán keresztül. - Jól vagyok, az osztálytársaim olyanok velem mint régen, és jó érzés újra a sulimban lenni, de hiányzik a régi suli is. - mondtam, majd gyorsan eltereltem a témát.
- Akkor ti is jöttök az őszi szünetre? - kérdeztem boldogan.
- Igen, jó lesz újra találkozni - bólintott Alice kimérten.
- És milyen anyukád főztje? - kérdezte Sasha mosolyogva.
- Küldjek belőle? Van még a paprikás krumpliból. - vágtam vissza.
- Nem köszi, meg vagyunk anélkül is - nevették el magukat mindketten.
- Gondoltam - mondtam. - Ti nem tudjátok elképzelni, hogy mit élek át, nap mint nap - dramatizáltam túl a dolgot. - Mindennap ezt a szörnyű kaját kell ennem - folytattam, miközben letöröltem egy képzeletbeli könnycseppet az arcomról, a lányokból pedig majdnem kitört a nevetés. - Ti pedig ilyen jó kajákat esztek otthon, és gúnyolódni mertek. Szégyeljétek magatokat. - mondtam úgy mint aki mindjárt elsírja magát. Na, ez volt az a pont, amikor a lányokból kitört a röhögés. Sasha annyira nevetett, hogy leesett a székről, amin ült. Alice felakarta segíteni, de ő is a székén ült, de véletlen megcsúszott a keze, és ráesett testvérére. Én is annyira röhögtem, hogy mikor anyu belépett a szobába, megkérdezte jól vagyok - e. A hasamat fogtam a nevetéstől, eközben az ikerpár feltápászkodott a földről.
- Erről egy szót se - mondta Alice komolyan a szemembe nézve, de egy pillanattal később újra elnevette magát, így nem tudtam komolyan venni.
- Jó, nem szólok senkinek, de előtte még kiposztolom a Facebookra - feleltem, mire ismét elröhögtük magunkat.

Beszélgetés a lányokkal: 5/5 sokat nevettünk, most vidámabb is vagyok.
Cortez: 5/1 nem értem, miért viselkedik így velem. Lehet, hogy tényleg Alex miatt.