A bűnöző bizalmasa

vierte

~Destiny~

A fejem hasogatott és erős hányingerem volt. Lassan pislogva próbáltam kinyitni a szemem, amikor sikerült az erős fény miatt egyből visszacsuktam. Fogalmam sem volt hol vagyok és miért.
Lassan nyitogattam a szemem, amikor végre sikerült felültem, hogy körbe tudjak kicsit nézni.
Egy szobában voltam a közepén elhelyezkedő franciaágyon. A szoba nem volt túl nagy. A fehér falak és a szobában elhelyezkedő világos szekrény, a vele megegyező színű íróasztal és szék letisztulttá tették az összképet. A két nagy ablak pedig egy gondozott kertre nézett.

–Örülök hogy felébredtél. –szólalt meg valaki, mire akkorát ugrottam, hogy majdnem leestem az ágyról. Az íróasztal előtt lévő széken egy kb. velem egykorú srác ült. Hogy az istenbe nem vettem őt eddig észre bakker?

–A rohadt életbe, a frászt hoztad rám te idióta. –rivalltam rá.

–Nem én tehetek róla, hogy ennyire elmerültél a szoba elemzésében. – nevetett. Ismerős nekem valahonnan, csak tudnám honnan.

–Örülök, hogy jól szórakozol, de nekem sajnos indulnom kell haza. –álltam fel.

–Sajnálom, de azt nem engedhetem.

–Én pedig leszarom te mit engedsz és mit nem. –mosolyogtam rá ártatlanul. –További szép napot ismerős ismeretlen. –indultam az ajtóhoz. Amikor odaérem elkezdtem rángatni a kilincset, de nem akart nyílni.

–Zárva van, hiába rángatod. –nézett rám a srác akinek még mindig nem tudtam a nevét. Kezdtem egyre idegesebb lenni, a testvéreim egyedül vannak otthon én meg szó nélkül eltüntem.

–Na idefigyelj szépfiú, kurvára nem érek rá a hülyeségeidre szóval most azonnal nyisd ki azt a kibaszott ajtót, mert ha nem istenbizony betöröm az orrod.

–Jól van, nyugi  –ezt mintha hallottam volna már valahol. És ekkor leesett.

–Most már tudom honnan vagy ismerős. –kiáltottam fel. –Te voltál ott a klubban, igazam van?

–Igen. –válaszolt lazán.

–Oké, most, hogy ezt letisztáztuk nyisd ki az ajtót.

–Bocsi, de nem.

–NE SZÓRAKOZZÁL MÁR, A TESTVÉREIM EGYEDÜL VANNAK OTTHON ÉS FOGALMUK SINCS HOL VAGYOK! –üvöltöttem rá.

–Hűtsd le magad, beszélsz a főnökkel és mehetsz is haza. –mondta halál nyugodtan. Csak most vettem jobban szemügyre. Nem lehetett nálam idősebb és max 180 cm volt. Fekete göndör haja és kreol bőre tökéletes párosítást alkottak. Szeme színét nem láttam pontosan, talán zöld és barna keveréke lehetett. Határozottan nem volt csúnya.

–Főnökkel? Milyen főnökkel? –néztem rá értetlenül. –Egyáltalán miért vagyok itt?

–Mindent megtudsz a maga idejében.

–Nem hiszem el, hogy be vagyok zárva veled ebbe a szobába, de még válaszolni sem vagy képes normálisan. –mért ver az Isten engem? Mit ártottam, amiért ezt érdemlem? Kérdeztem magamtól.

–Nem élvezed a társaságom? –kérdezte félmosollyal az arcán.

–Sajnálom, hogy ezt kell mondanom, de nálad még egy hulla is jobb társaság.

-Ez azért fájt. –kapott a szívéhez drámaian.

–Mikor beszélhetek már végre a főnökkel? –nyomtam meg direkt a végét.

–Még nincs háznál, de nemsokára. Addig be kell érned velem.

–Itt fogok meghalni. –kezdtem el szenvedni. –Esetleg a nevedet elmondod, ha már itt kell lennem?

–Owen vagyok, örvendek. –nyújtott kezet.

–Hát én kevésbé, Destiny. –fogadtam el végül felém nyújtott kezét.

–Tudom. –vágta rá.

–Ja bocs, mit is hittem? –forgattam meg a szememet

Pár perc csend után jelzett a telefonja, hogy üzenete jött. Elolvasta, majd rám nézett.

–Főnök az irodájában vár.

2023. 01. 12.