~Destiny~
-Én meg mondtam, hogy semmi közöd hozzá. Nem vagy te senkim, így nincs beleszólásod mikor és hova megyek. - válaszomra állkapcsa megfeszült és nyakán is kidudorodott egy ér.
Következő pillanatban egy pofon csattant az arcomon. Megéreztem a számban a fémes ízt, a vérem ízét. Benedvesítettem ajkaimat és gúnyosan felnevettem, miközben belenéztem a szemébe. Tekintetében több fajta érzelem volt látható, némelyik csak egy-egy pillanatra, de a sajnálatot és a bűntudatot sikerült elkapnom. Legszívesebben sírtam volna, de nem láthat elgyengülni. Mély levegőt vettem, majd megszólaltam.
-Hát, ha csak ennyit akartál akkor én mennék is. - álltam fel a székről.
-Destiny ne haragudj, én - nem vártam meg, hogy befejezze, egyszerűen kisétáltam az ajtón és elindultam Theoékhoz. Semmi szükségem a magyarázkodására. Fájt az arcom, viszont kaptam már rosszabbat is, így nem különösebben törődtem vele.
-Na, mi volt? - fogta meg a vállam valaki, ijedtemben sikítottam egyet.
-Te jó Isten, a frászt hoztad rám. - fordultam Jasper felé és próbáltam helyreállítani a légzésem, ahogy megpillantotta az arcomat ledöbbent. -Ennyire látszik? - húztam el számat.
-Nem hittem volna, hogy megüt, ha ezt tudom bemegyek veled. - mondta, mire én elmosolyodtam. Most néztem meg tüzetesebben a srácot, szőke haja és sötét barna -szinte már fekete- szeme és kisfiús arca volt, nem lehetett nálam magasabb. Egy fehér felsőt viselt fekete farmerrel.
-Csorgatod még a nyálad sokáig? - kérdezte, arcán egy gyerekes, huncut vigyorral.
-Bocsi, nem bukok nálam fiatalabbakra.
-2 évvel idősebb vagyok nálad kislány. - kacsintott, válaszára csak megráztam a fejem.
-Nem fogod ezt a kislányozást abba hagyni, igaz?
-De nem ám. - bólogatott nyomatékosítás képpen. -Hova indultál amúgy?
-A birtokon lévő másik házba. - feleltem lazán egy vállrándítás kíséretében.
-Elkísérlek. Addig elmesélheted honnan ismered Markust. - mondta, majd elindultunk. A ház nem volt messze, de a tájékozódási képességeimmel szerintem simán eltévedtem volna, szóval jó is, hogy velem jön. -Szóval? - nézett rám kíváncsian, én csak nagyot sóhajtottam.
*Visszaemlékezés*
3 évvel ezelőtt
Rohannom kell, így is tizenöt perces késésben vagyok. Éppen befordulok a sarkon, mikor valami kemény nekem ütközik és a kezemben tartott kávé teljes egészében rajtam köt ki, szép barna foltot hagyva világos szürke pulóveremen.
-Basszus, ne haragudj. Nem figyeltem. - szólalt meg egy mély hang, ekkor felpillantottam végre és megláttam az előttem álló férfit, tekintete őszinte bűntudatot sugárzott. Ideges voltam, de arcát látva meglágyult a pillantásom.
-Nem, semmi baj, én is lassíthattam volna.
-Sajnálom a ruhád. Kárpótlásból meghívhatlak egy kávéra esetleg?-Nagyon kedves és szívesen elfogadnám, de nagyon sietnem kell így is késésben vagyok az első órámról. Esetleg holnap, ha neked az jó lenne.
-Nekem teljesen jó, a számodat elkérhetem esetleg? - kérdezte halvány mosollyal.
*Visszaemlékezés vége*
-Nahát, ennél klisésebben nem is találkozhattatok volna. - nevetett fel halkan a mellettem sétáló szöszi srác.
-Miért? Azt hitted valami akciódús harc közben ismertük meg egymást?
-Hát legalább valami ilyesmit vártam volna, igen.
-Sajnálom, hogy csalódást kell okoznom. - néztem rá félmosollyal. -Egyébként ha már Markusnál tartunk, tudtok már róla valamit? - álltam meg, majd felé fordultam.
-Ennyire rossz itt lenni?
-Eddig nem sok kellemes élményem volt ezzel a hellyel kapcsolatban, úgyhogy remélem minél hamarabb megtaláljátok.
-Erről nem igazán beszélhetnék, de mivel neked is közöd van hozzá, ezért elmondom, amit tudok. Egy biztonsági kamera rögzítette 2 napja Spanyolországban, viszont, amikor kiértek az embereink körülnézni a környéken, mintha a föld nyelte volna el. - magyarázta.
-Hát igen, Markus rejtőzködni mindig is tudott. - sóhajtottam.
-Máskor is volt már ilyen eset? - kérdezett rá Jasper óvatosan.
-Pont ilyen nem, de tudod, amikor összejöttünk egy ideig minden rendben volt, úgy nagyjából 1 évig. Ahogy teltek a hetek lassan elkezdett megváltozni, egyre többet ivott, sőt drogozni is elkezdett. Néha belekeveredett balhékba, olyankor mindig menekült és bújkált.
BINABASA MO ANG
A bűnöző bizalmasa
RomanceDestiny Faith Wilson egy független, makacs, talpraesett, gyönyörű fiatal nő, aki minden további nélkül mer nemet mondani. Kitűnő átlaggal végezte el az orvosi egyetemet és közben egyedül nevelte két fiatal testvérét. Sosem alázkodott meg egy férfi e...