A bűnöző bizalmasa

zweiundzwanzigste

~Axel~

Lépéseim hangja visszhangzott az elhagyatott épületben. A kihallgató helyiségünk felé tartottam, ahol már várt Jasper. A rozsdás vasajtón belépve egyből észrevettem a székhez kötözött eszméletlen férfit, kezei előre, a karfára voltak rögzítve. Lábait a szék lábához bilincselték, figyelve arra, hogy véletlenül se szabaduljon ki. Jasper a falnak támaszkodva olvasott valami gyerekes képregényt, amely szinte a mániájává vált. Lépteim hangjára szőke barátom is felfigyelt.

–Na végre! Azt hittem, már sose érsz ide. –csukta be az eddig olvasott képregényt, és fordult felém. –Kezdhetjük? –kérdésére válaszolva bólintottam. A szék mellett lévő vödörhöz lépett, melyben jéghideg víz várt használatra, és egy mozdulattal a megkötözött férfira öntötte, kinek szemei azonnal felpattantak.

–Jó reggelt álomszuszék! –vigyorogtam rá. Fejét riadtan forgatta, barna szemeivel igyekezett mindent végigpásztázni. Nekem viszont nincs időm erre. –Kérdéseket fogok feltenni, neked csak annyi a dolgod, hogy őszintén válaszolsz, aztán már mehetsz is haza. Kezdjük az elején! Mi a neved?

–Kevin Gonzalez. –feleletére csak felnevettem, egyelőre még türelmes vagyok. Egyelőre.

–Megkérdezem újra. Mi a neved? –tettem fel a kérdést ismét, és a helyiségben elhelyezett asztalhoz léptem, melyen kések, lőfegyverek és egyéb vallatáshoz alkalmas eszközök foglaltak helyet. Jasper elmosolyodott, a vörös férfi pedig nyelt egy nagyot.

–Már elmondtam, Kevin Gonzalez.

–Ejj, Ejj. Hazudni nem szép dolog, neked nem tanították meg kicsi Fox? –ráztam a fejem rosszallóan. Az asztalon elterülő számtalan kinzóeszközt néztem, kerestem egy megfelelőt. Nem akartam egyből a legrosszabbakkal kezdeni. Szeretek játszadozni.

Annak ellenére, hogy rengeteg szörnyű fájdalmat okozó eszköz volt a szobában én a legegyszerűbbet választottam. A cigarettát, melyből pár doboz most is volt nálam. Előkaptam az öngyújtómat, majd visszamentem a srác elé, ujjaim közt a gyújtót forgatva.

–Figyelj, könnyítsd meg mindkettőnk dolgát. Válaszolsz a kérdéseimre, és nem esik semmi bajod. Tőlem húzhatod az időt, de nem tudom a testi épséged garantálni, ha így folytatod. –szavaimra nem reagált semmit, így elővettem egy szál cigit. –Térjünk át valami nehezebb kérdésre! Miért küldött?

–Nem tudom, miről beszél. –sóhajtottam egyet, s meggyújtottam a kezemben tartott csikket, szívtam belőle egyet, majd elnyomtam a nyakán. Micsoda pazarlás. Száját összeszorítva, egy hang nélkül tűrte tettem, de arca fájdalmas grimaszba torzult. Próbált elmozdulni, viszont a kötelek szorosan tartották, próbálkozása hiábavaló volt, ezt ő is tudta.

–Ne tedd próbára a türelmem! Miért küldött? –a legifjabb Fox csak a fejét rázta nemlegesen, így egy újabb szálat meggyújtottam, melynek ugyanaz lett a sorsa mint az előzőnek. –Rendben, ahogy szeretnéd. Akkor engedd meg, hogy felvázoljam a dolgodat. Te, mint a legfiatalabb fiú a családban feláldozható vagy. Be kellett lépned a rendőrséghez, ezzel is közelebb ker...

–Nem tud maga semmit! –szakított félbe, mire én nem finomkodva behúztam neki egyet. Orrából a vér egyből erőteljesen folyni kezdett, ezzel jelezve, hogy valószínűleg sikeresen eltörtem azt.

–Nem szeretem, ha félbeszakítanak. –magyaráztam. –Úgy látom nem értesz a szép szóból. Jas hozd be az egérkéket. –barátom szája fülig ért, és sietve távozott. –Nos, amíg visszaér nézzünk valami más elfoglaltságot. –léptem újra az asztalhoz. Egy egyszerű húsvágó bárdot választottam, mely könnyűszerrel vágja át még a csontot is. Pont erre van most szükségem.

–Kérem! Nem tettem semmit! –kiáltozott kétségbeesetten.

–Szóval nem tettél semmit? Megfigyelni a házamat semmi? Majdnem megölni az orvosomat semmi? BEPOLOSKÁZNI A SZOBÁT, AMIBEN AZ EMBEREM FEKSZIK SEMMI? –üvöltöttem. Hangomra a vörös fiú összerezzent, szemét szorosan összezárta. –Tudom, ki vagy. Azzal is tisztában vagyok, hogy te vezetted az autót, ami miatt Destiny megcsúszott a motorral, és azt is tudom, miért tetted. Ezzel akartál a közelembe férkőzni, nem igaz? Remélted, hogy tud valamit, és majd azt készségesen elárulja neked. Viszont elszúrtad, nem kerülte el a figyelmét a gyanús viselkedésed, így észrevette, amikor elhelyezted a poloskát.

–Nem akartam bántani senkit esküszöm! Én... Én nem... –hangja teljesen elhalkult a végére. Ha nem az lennék, aki, akkor most megsajnáltam volna. Az ajtó nyitódásának hangjára mindketten oda néztünk. Jasper jött vissza egy átlátszó műanyag dobozzal a kezében. Átvettem tőle, majd újra a riadt férfi felé fordultam.

–Ők itt az Ausztráliában honos egérpókok. Mérgük igaz általában nem halálos, de csípésük iszonyú fájdalommal, önkéntelen izomösszehúzódásokkal, hányingerrel, hányással, zsibbadással jár. Felteszek neked kérdéseket, ahányszor nem válaszolsz vagy rájövök, hogy hazudsz minden további nélkül rád rakok egyet. Persze előtte kicsit felbolygatom őket. Ne húzzuk az időt, tudod mi a terve? –kérdeztem.

–Nem, nem. Én nem tudok semmit. Nem avat be a dolgaiba. –felelte el-elcsukló hangon. Sóhajtva levettem a doboz tetejét, majd egy csipesszel megfogtam egy pókot, amelynek ez nem igazán tetszett, így már  csípésre készen tettem a székben vergődő, hangosan kiabáló karjára. A szőrös ízeltlábú nem is habozott sokat, a bőrrel való érintkezés után egyből harapott. Hagytam egy ideig mászkálni a már pirosodó bőrfelületeten, aztán visszatettem a dobozba.

–Rendben, haladjunk tovább. –feltettem még pár kérdést neki, de egyikre sem tudott kielégítő választ adni, ezért teste már tele volt vöröslő foltokkal, melyek egyre jobban kezdtek megduzzadni. Az idő teltével a többi látható tünet is csatlakozott a kezdetleges fájdalomhoz. Szinte öntudatlanul dobálta magát a székben. Már amennyire lehetősége volt rá a kötelek miatt. Tudtam, hogy semmit nem fog mondani később sem, most pedig annyira nincs magánál, ha akarna se tudna válaszolni kérdésekre.

Nem vált hasznomra, emellett a szánalmas szenvedését sem tudtam tovább nézni, így felkaptam egy megtöltött pisztolyt, és egyenesen szíven lőttem. A golyó ütötte sebből sötét vére folyni kezdett, rángatózása abbamaradt, szemei üvegesen meredtek előre.

–Szólj valakinek, hogy takarítsa el innen. Vágjátok ki a szívét, és küldjétek el a bátyjának, hadd lássa, miatta jutott ide. –intéztem barátom felé szavaimat.

2023. 11. 04.