siebzehnte

1.1K 59 3
                                    


-Camilla Murray vagyok, Axel menyasszonya. És te ki vagy? -nyávogta fülsüketítő, egyben ismerős hangján. Beletelt pár másodpercbe, mire minden információ eljutott hozzám, és feldolgozta az agyam a hallotakat. Camilla Murray... Menyasszony... Ez nem jó, nagyon nem jó.

-Dr. Faith Wilson vagyok, a drága vőlegényednek dolgozom. -nyomtam meg a végét. -Remélhetőleg nem sokáig. -tettem hozzá gúnyosan. Menyasszonya van, mit is gondoltam? Mi van veled Destiny? Majdnem megcsókoltad a főnököd, aki megzsarolt a testvéreiddel, hogy neki dolgozz, emellett Észak-Amerika legnagyobb maffiafőnöke. 26 éves vagy, viselkedj is úgy végre!

Bemutatkozásom miatt a szóban forgó férfi összeráncolt homlokkal méregetett. Viszont nekem minél hamarabb el kellett tűnnöm, így nem foglalkoztam a kutató tekintettel, és villámgyorsan kiléptem az ajtón, majd Jasper keresésére indultam, hogy útbaigazítást kérjek. Szükségem volt egy kis feszültség levezetésre, még a végén álmában megfojtom az én hőn szeretett főnököm, és azt ugye senki nem szeretné.

-Jasper! -szólítottam meg a szőke férfit, aki éppen az ebédjét -vagy inkább vacsoráját?- fogyasztotta a konyhában. Rám kapta a tekintetét, s feltartotta kezét, jelezve, hogy várjak egy kicsit.

-Na. -nyelte le a szájában lévő falatot. -Figyelek kislány, miben tudok segíteni?

-Nincs esetleg itt egy garázs, amiben drágábbnál drágább autók sorakoznak? Tudod, mint a filmekben.

-Az attól függ. -mosolygott.

-Mitől?

-Hogy vezetni akarsz vagy Axel valamivel felidegesített, és ezért szét akarod zúzni az autóit. -mondta, és mosolya egy széles vigyorrá húzódott.

-Én az elsőre gondoltam, de most, hogy mondod, a második sem rossz ötlet. -bólogattam.

-Gyere, elkísérlek. Addig is mesélhetsz mi nyomja a piciny szíved. -dobta át karját a vállamon, és elindult engem magával húzva. Nem sokkal magasabb nálam, legfeljebb 5 cm lehet közöttünk. Nem vagyok egy alacsony teremtés én sem a 175 centimmel, de azért az erőviszonyok teljesen mások.

Akármennyire is akartam, sajnos nem oszthattam meg vele, miért vagyok feszült. Ha eljárna a szám mindketten halottak lennénk holnapra, a homlokunk pedig tökéletesen szolgálna szellőzőként. Az, miszerint Axelnek menyasszonya van nem a legfontosabb, az már életbevágóbb, hogy ki az.

-Úgy veszem észre, nem vagy valami beszédes ma. -nézett rám a mellettem sétáló félisten

-Majdnem megcsókolt, csak közben bejött a menyasszonya. Ennyi. -rántottam vállat lazán.

-Ejha, micsoda szappanoperába keveredtem. -dörzsölte össze tenyerét. -Lesz cicaharc is? Ha igen én is látni akarom. -ha nem tudnám, hogy közelebb van a harminchoz, mint a húszhoz, nem hinném el.

-Az kéne még, így is elég gázul érzem magam. -nevettem fel kínosan. -Plusz lehet, azokkal a karmokkal egy szempillantás alatt kikaparná a szemem. Inkább nem kockáztatnék.

-Ezen a lépcsőn lemegyünk, és ott is vagyunk.

-Hű. -ennyit tudtam kinyögni, mikor leértünk a garázsba. Autókból nem volt hiány. Volt ott minden, Tesla, Bugatti, BMW, Audi, Range Rover, sőt még, ha jól tippelek egy 2020-as McLaren is helyet foglalt. A távolabbi sarokban különféle motorok is sorakoztak, melyek jobban vonzottak engem.

-Válogass kedvedre, ha Axel keres, majd én falazok.

-Köszönöm, jövök neked eggyel. -néztem rá hálásan. -Motorral is mehetek?

-Esik az eső, így én nem ajánlom. Veszélyes.

-Nem baj, szeretek veszélyesen élni. -pillantottam mosolyogva aggodalommal teli tekintetébe.

-Hát jó, de vigyázz magadra. Te vagy az orvos, ha megsérülsz, nem lesz ki ellásson. -válaszként csak bólintottam. -Mindent meg fogsz találni szerintem.

-Igen, innen már boldogulok. Még egyszer köszönöm.

Ahogy haladtam az autók között, eltűnődtem. Az itt lévő autók darabonként kétszer annyiba kerülnek, mint amennyit exbarátom lopott. Miért vagyok én olyan fontos? Lehet, hogy tudja? Nem... Nem tudhatja. Mindent eltüntettem, úgy, hogy senki ne jöjjön rá... Ugye!?

A motorokhoz érve egyből megakadt a szemem az egyiken. Egy fekete Kawasaki Ninja H2R volt, igazi sportmotor, ezzel lehet ám száguldozni. 300 lőerős, végsebessége pedig 400 km/h. Erre van most szükségem. Nagyjából annyiba kerül, mint az ,,adósságom". De nem összetörni terveztem. Gyorsan megkerestem a hozzá tartozó bukósisakot és kulcsot, majd felpattantam és kihajtottam a garázsajtón. A főkapu nyitva volt, így könnyedén kijutottam. Induljon hát a száguldás!

Az eső még mindig zuhogott, az utak sem voltak a legbiztonságosabbak, de imádtam a veszélyt. Ahogy az adrenalin végigszáguld az ereimben, vérem felpezsdül. Szívem ezerrel, a torkomban dobog. Leírhatatlan érzés. A kanyarokat egymás után, gond nélkül vettem be. Az előzéssekkel sem volt probléma. 210 kh/h-val mentem, és még közelében sem voltam a végső sebességnek. Szinte szárnyaltam. Viszont az egyik kanyarnál egy autó átjött a másik sávból, az út csúszott, csak annyira maradt időm, hogy elrántsam a kormányt, ezzel elkerülve a frontális ütközést. Viszont a motor megcsúszott a vizes aszfalton, így én találkoztam a talajjal, a világ pedig elsötétült körülöttem.

A bűnöző bizalmasa Where stories live. Discover now