MÚZSA

KILENCEDIK FEJEZET

ARABELLA WOODS
―――――――――――

― Lehet egy orbitális hülyeségnek tűnő, ámde annál fontosabb kérdésem? ― rohanom le a konyhában sertepertélő Vaughant. Felülök a bárszékre és vádlón mutatok a gerince mentén kifordított könyvemre.

― Ez Amerika, szívem, a nagybetűs Szabadság hazája ― vonja meg konyharuhával borított vállát. ― Azt kérdezel, amit csak akarsz.

― Nagyszerű! ― Izgágán helyezkedem, mert nem tudom, hogyan vezethetnék be egy ilyen témát. Nagy levegőt veszek, hátha attól bátorságot gyűjtök és egy szusszra kifújom a kérdést. ― Egy nőnek mi a hétszentségért jó az orális szex?

Megilletődött pillantását az elektromos főzőlapon piruló csirkére szegezi.

― A tizenhetedik fejezetben Perszephoné úgy könyörög Hádésznak, mintha az élete múlna rajta, csak azért, hogy a szájába vehesse. Értem én, hogy az élvezet okozása "kölcsön kenyér visszajár" alapon működik, az alvilág istene pedig jócskán kényeztette, de attól még nem kellene remegnie egy péniszért. Vagy tévedek? ― avatom be lakótársamat a kérdésem háttértörténetébe.

Egy kövér kortyot kitevő fehérborral felhúzza a serpenyőben rotyogó tejszínes csirkét, miután töltött nekem egy pohárral az édes nektárból.

― Mondok neked valamit, Bella. A nők számára ez olyan, mint a házimunka; el kell végezni, ha nem szereted a rendetlenséget.

― Ennyi erővel mondhattad volna a gulágot is.

― Ez azért egy kicsit más ― nevet fel. Látom a szemében a nővéreim által kiváltott szekunder szégyenérzetet, amiért nem ők okítanak az ilyen jellegű témákról, habár teljes mértékben biztos vagyok benne, hogy Vaughan nem bánja, bármivel is nyaggatom. ― A kényszermunkát nem szereted, de azt, aki belekényszerített, még annyira se. Itt viszont a férfit szereted, ezért érte megteszed még akkor is, ha nem fűlik hozzá a fogad. Ugyanaz, mint amikor végighallgatom Darren focis szarjait, holott közel sem érdekel a meccs elemzése, vagy, hogy melyik csapattársa hova csempészte be a lompost.

― Á! ― hümmögök megvilágosultan, feljebb tolva az orrnyergemen lecsúszott szemüvegemet.

― Bizony "á" ― nevet fel a beszélgetésbe ironikusan illő eltátott számon. Kiöltöm rá a nyelvemet, majd belekortyolok a boromba. ― Ha már a mezes macsóknál tartunk... Mi a helyzet veled és Rhett-tel?

― Ő meg akar dugni, én meg akarom verni. Semmi olyan, ami nem szokványos.

― Mi tart vissza?

― A törvény.

― Mármint a másik felétől.

― Ja, hát a nemibetegségre való kockázat mellett például olyan egyszerű indokom van rá, hogy egy görény. Nem hajtja le a vécédeszkát, "elfelejti" a mosogatóba tenni a piszkos edényeit, meztelenül alszik a kanapén, ahol én tanulni szoktam, ráadásul a minap Starbucks-os pohárral a kezében vágtatott be a Kávézugiba. Egy csinos pofi és hozzá egy bombasztikus test nem feledteti velem, hogy kénye kedvére használja a lakást, amibe egy centet sem fizet bele.

― Ugyan már, egyik pasi sem hajtja le azt az átkozott ülőkét!

― Ettől még ott van a többi bökkenő.

― Senki sem tökéletes ― néz az egekbe, ismét a rhettenet védelmére kelve. ― Különben is, amiket felhoztál ellene az mind csupa-csupa felszínes ellenérv szokásokról, amin változtatni lehet.