MÚZSA

TIZENHETEDIK FEJEZET

ARABELLA WOODS
―――――――――――

Tudom, rossz szokás, de mindig megnézem, hogy mit pakol a kasszaszalagra az előttem álló vásárló. A két elválasztó rúd közti áruk alapján képleteket gyártok az illető családi állapotát, receptjeit és esti terveit illetően, sőt az évek során olyan szintre fejlesztettem ezt a „képességemet", hogy bizonyos termékpárosításból már a műfajt is meg tudom saccolni, amiben olvas: chai latte a romantikusoknak, akváriumnyi jegeskávé párosítva a családi kiszerelésű nassolnivalóval a könyvsorozatokhoz (általában fantasy), kiolvasztandó pekándiós almatorta a skandináv krimi rajongóinak, alacsony alkoholtartalmú vörösbor és vajas keksz az irodalomsznoboknak, akik átrágják magukat az befogadhatatlan könyveken is, amikről az átlag csak úgy tesz, mintha valaha egy betűt is elolvasott volna belőlük. Még egészen kicsiként kezdtem a profilozó pályafutásomat, amikor a nagyapámmal elautóztunk A városba ― A nagybetűs városba, ami lényegében a legközelebbi, Walmart-tal, vagy más nagyobb áruházzal rendelkező település volt, de a mindössze hat utcából álló Cliffland-ben nevelkedő kislánynak ez olyan volt, mint egy sufnituning Disneyland-látogatás.

Ha a mögöttünk álló vásárló is hozzám hasonlóan analizálja a kosarunkban kallódó tételeket, azt gondolhatja, hogy az öngyilkosságot megelőző utolsó vacsorára készülünk, akárcsak Titus Stone A mentalistában.

― Már attól hánynom kell, ha belegondolok, hogy mindez a gyomromban végzi ― súgom oda Vaughan-nak, miközben a kasszaszalagra stócolt alkoholos üvegeket megtámasztó édességhegyek, zsírban tocsogó chipsek és ételszínezékektől élénk szirupok felé biccentek.

― Lebegjen az szemed előtt, hogy a jó ügy érdekében tesszük.

― Persze, Scarlet helye a kánonban, vagy tudom is én minek nevezhető a platinaszőkék hierarchiája az amerikai futball világában.

― Ezt meg sem hallottam ― szegi fel az állát, játékos sértettséggel végigsimítva a zselével hátrafésült kese fürtjein. Általában dús hullámokban omlanak vállára a hidrogénezett hajszálak, de ma este kivételt tett, csakígy az öltözékével. Hosszú lábait ezüst trapéznadrágra öleli, a melltartó nélkül viselt zakó csillogása kiemeli rideg kék tekintetét, amitől Jadisre, a Fehér Boszorkányra emlékeztet Az oroszlán, a boszorkány és a ruhásszekrény-ből. Ha nem ismerném, az elérhetetlen ábrázata miatt azt hinném, hogy egy jégszívű céda, aki egyetlen örömét a tűsarkúja kopogásában leli, valahányszor könyörtelenül átgázol a szíveken. Pedig egészen mástól lesz boldog: a főzéstől, a készülődés közben letolt csajos karaoke-tól, a nyakláncán lógó csillagképes medál helyén kimaradt barnulástól és a millió egyéb dolog mellett leginkább Darren-től. A francba! Meg kell tudnom, mi történt velük, hogy helyre tudjam hozni, mielőtt Taylor és Harry sorsára jutnának...

.........................

Tamara, aki a vonalait követő feszülős fekete mini ruhájához passzított kalap miatt leginkább egy Michael Jackson-pacának tűnik a perifériámon, a csípőjét ringatva lép a fallosz alakú hangszórójához, hogy felhangosítsa a Diet Montain Dew-t. Elnevetem magamat a higanymozgásán, miközben a saját készítésű koktélomat tervezem. Paradox, hogy a nullával egyenlő szerelmi életemet szimbolizáló pohárba töltök bármit is, mégis van kiből inspirálódnom. Xander úgy uralkodik a gondolataimon, mint egy hálóját szövő pók. Elképzelem, ahogy érdes tenyere lecsúszik fedetlen alkaromon, érintése nyomán varázsos csillagutat húzva, mialatt önfeledten ringatózom a dallamra. Lana del Rey hangjától mindig úgy érzem magam, mint egy videoklip vagy egy romantikus montázs főszereplője, és ebbe a fantáziába Xander tökéletesen illeszkedik. A fejemben lejátszott jelenet atmoszféráját próbálom megízlelni, hogy hitelesen vissza tudjam adni, amit bennem kivált. Mire véget ér a dal ― amit Selena Gomez-től a Ring vált fel ―, már előttem hevernek a koncepciómhoz szükséges hozzávalók. A shakerben várakozó jégkockákat meglocsolom némi ananászsziruppal, aztán nyakon öntöm a csészémben hűlő feketeteával, majd a ritmusra hangolódva összerázom. A pohárvariácókat felkínáló zsúrkocsihoz lépek, hogy kiválasszam a koktélom megfelelő "otthonát", amikor Scarlet leszólít.