Arrogáns szobatárs

My life in California #26

Kígyó

- Mi tartott ennyi ideig? - jött oda Carol, és rá pillantott az elázott ruhámra. - Úgy néz ki mégsem olyan rossz a helyzet, mint gondoltam. - vigyorodott el.

- Ez nem az aminek látszik. - mentegetőztem, a saját vízes ruháimat bámulva.

- Huncudkodtak egy kicsit. - nevetett fel Nick.

- Ilyen állapotban?? - mutattam rá Jason összevert testére és arcára. 

- Jason sok mindenre képes. - mosolyodott el perverzen Nick, majd Jason felnevetett mintha egyet értene Nickel. 

- Na jó, elég! - csapta össze a tenyerét Carol. - Haza vigyelek titeket? - lóbálta a slusszkulcsot. 

- Az jó lenne.  - mondtam megkönnyebülten. Nem igazán szerettem volna az éjszakát Carol házában tölteni. 

- De először adok egy száraz felsőt. Nem szeretném, hogy vizes legyen az ülés háttámlája. - célzott a csurom vizes szürke polómra. 

Gyors kikeresett egy laza sötét kék polót, majd odaadta. Visszamentem a fürdőbe míg, átvettem a felsőm. Ekkor Carol besurrant utánam, úgy, hogy észre sem vettem. 

- Megijesztettél! - kaptam a szívemhez, miután már megigazítottam magamon a felsőt. 

- Tudnod kell valamiről. És ezt nem mondhattam a fiúk előtt, bocsi. - kontrázott. 

- Igen? - fürkésztem az arcát aggódva. 

- Akivel Jason összekapott... szerintem tudom ki lehet. - folytatta.

- És ki? Miből gondolod, hogy tudod?? - tettem fel egyszerre több kérdést, reménnyel és dühvel eltelítődve. 

Már-már szólásra nyitotta a száját, de valaki bekopogott. 

- Fekve gyorsabban felépülnék, mint itt állva a folyosón várva rád. - halottam meg Jason kissé türelmetlen hangját.

- Majd megbeszéljük. - sutottogta Carol, és kivágta a fürdőajtót. Szemei szikrákat lövelt Jason irányába. 

- Mondtam valami rosszat ? - húzta fel a szemöldökét. 

Legyintettem, majd karon ragadtam Jasont, és elindultunk a fekete terepjáró irányába. 

Carol kidobott minket a campus előtt, felajánlva, hogy bekísér minket, úgyanis Jason nem éppen a pehelysúlyú emberek csoportját erősíti. Udvarisan visszautasítottam, hiszen tudom, hogy a mai nap neki is épp elég idegörlő volt, akárcsak az enyém. 

- Ah.. Itt jó lesz. - sziszegte Jason a fájdalomtól, miközben az ágyhoz vonszoltam. 

- Hozzak fájdalomcsillapítót? - ajánlottam fel, közben derékig betakartam. 

- Te vagy az én fájdalomcsillapítóm. - húzta pimasz mosolyra a száját. 

***

Másnap reggel mikor még Jason aludt, beugrottam a kávézóba röpke 4 óra hosszára. 

- Hol van a herceged? - Asley kereste tekintetével Jason-t. 

- Hát, egy ideig a hercegem az ágyban fog lábadozni. - ráztam meg a fejem. 

- Mi történt? - kérdezte Asley meglepően.

- Ez egy kicsit hosszú és drámai történet lenne most elmeséni, de nem felejtem majd el.