Arrogáns szobatárs

My life in California #3

3. f e j e z e t:

Becsapódás

Talán nem ez a nap volt a legboldogabb amit valaha átéltem és a még hagyján hogy hétfő van, na de kezdjük az elejéről. Igen ez még a tegnapnál is rosszabb volt hogy Jason kivitte a fürdőből a ruháimat és én meg egy gyönyörűséges belépővel fogadtam a haveri társaságát. Persze aztán annyira kiakadtam hogy Jason a fejével biccentett a kanapéra és ott volt az élére vasalt összehajtott ruhám. Fel is kaptam és aznap este már nem is láttam mert a maradék időt a szobámba töltöttem úgy hogy nem mentem el mosdóba így reggel futólépésbe kellett megtalálnom a mellékhelyiséget.

Ezt leszámítva izgatottan keltem fel mert ez lesz az első egyetemi tanítási nap, egyszóval nagyon kíváncsian vártam. Mivel a szabályaim szerint 6-tól fél 7-ig a fürdő az enyém ezért nyugodtan megindulhattam volna. Aham csak egy gond volt. Hogy nekem most sürgősen el kellett mennem a mellékhelyiségbe mert ha nem, bajok lesznek. Pontban 6-kor. Micsoda pontosság! Ez mind szép és jó lett volna ha Jason pont előttem nem vágja be a fürdőajtót. 

Őrület..

-Hé! Azonnal gyere ki! -ütöttem meg az ajtót.

Itt fogok bepisilni!

-Ha valami nem tetszik gyere be. -hallottam meg a hangját és már a lelkiszemeim előtt látom ahogy pimaszul mosolyog. 

-Azt hittem megegyeztünk! -kiáltottam el magam haragosan és kissé összegörnyedtem.

-Sosem mentem bele a hülye kis szabályaidba. -felelte bár a végét nehezen tudtam kivenni mert megnyitotta a csapot és a víz csobogása elnyomta a hangját. Nagyot sóhajtva hátradőltem a falnak karbatett kezekkel, koncentrálva hogy ne érjen "baleset" közben a lábammal doboltam. -Idegesen pillantottam az órára amikor az háromnegyed 7-et mutatott. És engem már nem tartott vissza semmi és senki. 

Komolyan hogy bír egy srác ennyit készülödni?!

-Ki jössz ma még? Vagy már belefuladtál a vízbe? -kérdeztem unottan. -De gondolom nincs olyan szerencsém. -ezt már halkan jegyeztem meg. Kattant a kilincs (igen, hmm kicsit régi az ajtó) és kilépett rajta üde, friss jó illattal, kivillantott fehér fogsorral mintha egy címlapon lévő modell kelt volna életre.

-Végre már!! -forgattam meg a szemem és bevágtattam a fürdőbe. 15 percem volt hogy elvégezzem a dolgom, letusoljak, felöltözzek, megfésülködjek, és szempillaspirált tegyek fel. Elég lehetetlen kihívás volt de pont kiestem a kis helységből. 

-Kész rekord idő. -tapsolt lassan gúnyosan a fotelben ülő Jason és a karórájára pillantgatott.

-Én tényleg... -kezdtem haragosan de jobbnak láttam nem kimondani amit akartam mert az megint egy örökös vitához vezetne és még az órán is szólnánk be egymásnak, mellesleg nem akarom elrontani így a napom. Elvégre ez egy jó nap lesz. Megfogtam a noteszemet és egy tollat majd az előadó terem felé vettem az irányt.

Nagy nyűzsgés fogadott, beültem a 3. padba és kíváncsian vártam. Jason a tanár után jött be rágózva és ledobta magát a székre. 

-Üdvözlök mindenkit az UCLA Gateway Egyetemen! Először is kezdjük a 3 legfontosabb dologgal. Kitartás, összpontosítás és fegyelem. -mondta a középkorú nő de az utolsó szót ahogy kimondta megakadt Jasonon a tekintete. 

-Mondom fegyelem. -köszörülte meg a torkát és Jason félbe hagyta a beszélgetését majd a nőre nézett. 

-Igen, hallottam. -mondta Jason és unottan hátradőlt a széken.