Arrogáns szobatárs

My life in California #11

11. f e j e z e t: 

Felelsz vagy mersz?

Nagyot ásítva ültem le a padra és vártam a vonat érkezését.
Körülbelül 7 óra lehetett de rettentően lehűlt a levegő. Automatikusan Jasonra gondoltam és kerestem a tekintetemmel. Nem volt kedvem egyedül magányosan végig ülni 2 órát mellesleg Jason még sem nyújtott olyan rossz társaságot.

Lehet hogy már elment az előbbivel, gőzőm sincs de kezdtem félni mivel egyre furcsább alakok sétálgattak el előttem. Össze húztam magamon a dzsekim és közelebb húztam a lábamhoz a bőröndömet.

-Hè, kicsike. -szólalt meg egy rekedtes férfi hang. Amire össze rezzentem. Lassan felém lépkedett és megvilágította a "pislogó" lámpa az arcát. Ovális arca volt markáns álkapoccsal és körülbelül 40-es éveiben lehetett.

-Mit akar? -kérdeztem ijedten torkon dobogó szívvel mire a férfi meglazította a nyakkendőjét.

-Egy jó kiadós dolog nem ártana. -mondta és megcsapott az alkohol illata. Lassan elkezdtem hátrálni.

-Ha nem megy el most, sikítani fogok. -tettem fel a mutató ujjam. De az idegen figyelmen kívül hagyva a fenyegetésem fokozatosan lépkedett közel, és mintha az egyik keze a nadrág slicce felé vándorolt volna.

-Te barom nem hallottad?! -szelte át a levegőt egy erőteljes férfi hang a hátam mögül. Jason nagy irammal kikerült és megragadta a férfinak a gallérját majd felnyomta a falra.

-Takarodj. -sziszegte a fogai között míg a férfi valamit motyogott és fel tett kezekkel elsétált a másik irányba.

-Ugye nem fog mást bántani? -néztem megijedve az előttem állóra.

-Te sosem tudsz egyszer magad miatt aggódni?! Mi lett volna ha én nem vagyok itt?! -emelte fel a hangját rám Jason.

-Rendben igazad van. Köszönöm! Most boldog vagy? -förmedtem rá mire Jason érdektelenül fűrkészett íriszeivel.

-Lefogjuk késni a vontatot. Gyerünk. -indult meg nagy léptekbe én meg alig bírtam tartani vele a tempót.
Latszott hogy még mindig ideges mivel hátán megfeszültek az izmai. Kis bűntudat lett úrrá rajtam. Hogyha nem jött volna tényleg ki tudja mi történt volna.

-Oké. Hibáztam. -suttogtam magam előtt miközben battyogtam utána.

-Elrendezted a dolgokat az exeddel ? -kérdezte a semmiből Jason.

-El, remélem. -sóhajtottam.

A vonat lassan be siklott mi meg felszálltunk rá.
Egymással szemben helyet foglaltunk. Neki támasztottam a fejem az ablak üvegnek és bámultam az elsuhanó tájat.

Jasonnal nem sokat beszéltünk az úton de még ígyis hamar eltelt az idő. Ő zenét hallgatott míg én ábrándoztam, és szó szerint belefulladtam a gondolataimba. 

Érdekelt hogy miért hozta fel az ex témát Jason a semmiből és miért tűnik úgy hogy mostanában feszültebb ha velem van ? Vagy csak beképzelem a dolgokat?

Jasonra sandítottam úgy hogy lehetőleg ne lássa meg hogy ránézek de a tervem fuccsba dőlt ugyanis én szerencsémere összeakadt a tekintetünk.
Zavarodottan elkaptam a fejem és fel sem mertem nézni az ablakból míg meg nem érkeztünk.

Este 10 felé értünk be a kollégiumba, és még összetalálkoztunk Jason pár haverjával.

-Hé, benne vagytok egy felelsz vagy merszes estébe holnap ? Ne merjetek nem-et mondani. -nevetett fel Chris aki egyel feljebb jár.