Arrogáns szobatárs

My life in California #5

5. f e j e z e t:

Támadás

Bàgyadtan sétàltam ki a szobámból és csoszogva az üres fürdő felé vettem az irányt.Ahogy kész lettem mégegyszer visszanéztem a tükörbe és szép szóval élve egy karikás szemű zombi nézett vissza rám. Elfintorodva léptem ki a fürdőből és szembe találtam magam Jasonnal. Fél meztelenül, a nyakán egy törölköző és türelmetlenül várakozott. Az arca sápadtabb volt, a szemei aljàn fekete karikák telepedtek ki.

-Az arcod.. -mutattam rá a mutatóujjammal meglepődve.

-Nem is tudom ki miatt ilyen. -vàgta rá gorombàn.

-Nem tudtàl aludni ? -tettem fel a bugyuta kérdést. -Pedig nem sírtam sokáig... -jegyeztem meg halkan.

-Ja, csak hajnali 4-ig. -mondta és kikerült majd maga után csapta a fürdő ajtót.

.....

Mogorvàn pillanatottam a fürdő felé majd az elmélkedésemből ajtó kopogàs ébresztett fel.

Kívàcsian lépkedtem az ajtóhoz, amit nagy nehezen kinyitottam hàla a zárnak, és egy barna hajú, zöld szemű szeplős lànnyal találtam szembe magam.

-Szia! Catherine vagyok. -mosolygott kedvesen. -Még tegnap este érkeztem és nem igazán vagyok képbe a dolgokkal. -nevette el magát kínosan. Majd hol a cipőjét hol az arcomat pásztázta.

-Szia. -mosolyodtam el. -Ann.-mondtam és kezet fogtam vele. -Szivesen segítek amiben tudok. -tettem hozzá. -Bár még én sem tudok sok mindent, mert első éves hallgató vagyok itt. 

-Még magadon se tudsz segíteni, kislány. -hallottam meg Jason gúnyos hangját aminek hatására letörlődött a mosoly az arcomról és unott fejjel néztem hátra, aki addigra már az auràmba volt. Egy fenyegető amolyan "ha még egyszer megszólalsz, kinyirlak. " pillanatàst vetettem a bunkóság megtestesítőjére. Visszanéztem Catherine-re hogy folytassam a mondannivalómat de  teljesen zavart lett, és elvörösödött arccal bámulta a cipője orrát.

Ez most komoly??

-Oké. Mehetünk?-mosolygok a lányra aki zavartan bólint, közben elindultunk.

-Hé, kislány! -szólt utánam rekettes hangján Jason de szándékosan nem feleltem rá így folytattam az utam a hosszú folyosón. Catherine értelmetlen tekintettel nézett hol rám hol vissza Jasonra. Biztos nem fogok megfordulni nem vagyok se a lábakapcája se senkije.

-Ann! -mondta ki a nevem Mr.Arrogàns ami belemarkolt a szívembe és fujtogató érzés tört úrrá rajtam. Lelkiismeretfurdalás. Megrökönyödve és elhúzott szájjal hátra fordultam.

-Nem is tudtam hogy tudsz mosolyogni. -célzott az előbbi beszélgetésmre Catherineval és kivillantotta gúnyosan a fehér fogsoràt. Érdektelenül és undokan felvontam a szemöldököm majd tovább haladtunk a hosszú kollégiumi folyosón és beértünk a hallgató terembe. Catherine ámulva nézett körbe.

-Wao. -csodàlkozott.

Én pont máshogy fogadtam mikor elsőnek megláttam a termet. Dehát ízlések és pofonok.

-A tesztet megírtad már? -mosolyogtam rá az elkalandozott lányra.

-Igen még tegnap este ahogy beérkeztem. Kicsit izgulok. -vigyorgott. A beszélgetésünket Ms.Hills szakította félbe aki papírokkal a kezébe lépett be és megigazította a szemüvegét az orrán, közben szurósan végig nézett mindenkin. Gondolom valami félelmetes hatást akart ezzel elérni. Azt hiszem.