Arrogáns szobatárs

My life in California #10

10. f e j e z e t:

Váratlan

-Nos.. a hibáidtól eltekintve. Késés, figyelmetlenség végett mégis felveszlek, mert sürgősen szükségem van még egy pincérre és William véleményére is most támaszkodok miszerint talpraesett lány vagy amit remélem be is bizonyítasz. És még van egy feltételem. Semmi flörtölös a vendégekkel! -emelte fel a hangját nekem meg kiült a vigyor az arcomra.

-T-Tessék? Akkor ez azt jelenti hogy fel vagyok véve? -fordultam Asleyhoz és Willhez mert Linda ebben a pillanatban lelépett.

-Talált. -villantotta ki fehér fogsorát Will majd megpaskolta a vállam. -Dolgozz keményen. -tette hozzá. 

-Annyira örülök új kolléganő! -kiabált fel Asley és beleugrott a nyakamba nevetve amire én is elmosolyodtam. Kissé meglepette hogy egy idegen megölel de látszik hogy Asley egy barátságos és kedves lány. 

-Jesszus Asley. -mondta Will és a lehúzta rólam a lányt a kapucnijánál fogva. 

-Annyira boldog vagyok. -kerestem a szavakat zavartan. -És annyira köszönöm nektek. -vigyorogtam hol Asleyre hol Willre. Ugyanis most jutott el a tudatomig hogy felvettek. 

-Tudtuk hogy megcsinálod. -biccentett moslyogva Will. 

-Naná. -helyeselt Asley.  

-Hétfőn kezdesz. Addig itt az időbeosztásod. -nyújott felém egy papírt Will amit mosolyogva elfogadtam, végül integetve elköszöntem tőlük és arcomra fagyott mosollyal léptem ki ahol megpillantottam Jasont. 

-Mégsem vagy olyan szerencsétlen mint hittem. Fogd. -nyújtott felém egy habos forrócsokit míg az ő kezébe is valami olyasmi lehetett. 

-Hé.. te kedvelsz engem. -néztem rá pimaszul. 

-Csak szeretnéd, kicsilány. -horkantott fel.

-Az igazat megvallva én sem utállak már annyira. -mosolyogtam. Igen tőlem ez egy "bók" volt. Jasonnal egy pillanatra összetalálkozott a tekintetünk aki meglepetten nézett rám mintha azt közöltem volna vele hogy holnap tornádó lesz a városba. 

-Mi az? -szürcsöltem bele a forrócsokimba mire Jasontól hallatzódott egy elfojtott nevetés. 

-Miattad azt hitte a főnököm hogy flörtölök a vendégekkel. -húztam el a szám csalódottságot színlelve. 

-Legalább kvittek vagyunk. -vonta meg a vállát. 

-Kvittek?! -vontam fel kérdőn a szemöldököm.

Seperc alatt visszaértünk az egyetemre és több lány felénk szegezte a tekintetét még 1-2 rosszindulatú susmorgást is kiszűrtem. Azt hittem már vége ezeknek a dolgoknak de úgy nézki sokan még ide nem elég érettek.

Úgy megosztottam volna Catharineval az öröm híremet de jelenleg úgy nézki hogy rám sem akar nézni alaptalanul így jobbnak láttam hagyni az egészet. A koli folyosón sétálva Nick-el is összefutottunk. Természetesen Jason lepacsizott a haverjával én meg érdeklődtem Catharine felől. 

-Már hazament. -vakarta meg Nick gondolkodóan a tarkóját. -Én is zúzok haza mivel holnap szombat nehogy már kimaradjak a legnagyobb buliból. -vigyorgott Nick. -Hétfőn találkozunk. Léptem. -intett egyet majd már el is tünt a folyosón a hátitáskájával és a gördeszkájával a hóna alatt. 

Én is követtem Nick példáját ugyanis izgatottan mentem be a szobába és se perc alatt össze raktam a cuccomat mire kirángattam a kis bőröndöt, Jason már ott állt készenállva vállán a sporttáskáján. 

-Azt hittem már elindultál. -néztem rá meglepődve közben küldtem anyának egy SMS-t miszerint nagyon jó hírem van a számára.

-Elfelejtetted kivel jöttél ide a vonaton? -vonta fel az egyik szemödökét. 

-Várj mi egy helyen lakunk. -állt össze a kép. 

-Örülök hogy leesett. -vigyorgott pimaszul Jason majd kifelé indultunk a szobából. 

Köszöntem a portásnak és megindultunk a vasútállomás felé. Nagy szerencse volt hogy csak 5 percre van így gyorsan oda értünk időben és már a vonaton ültünk. 

Még mindig arcomra fagyott mosollyal nézegettem az időbeosztásom aminek az alján Asley és Will telefonszáma volt. Asley számát gyorsan bepötyögtem majd Will számát is el kezdtem írni.

-A model srác? -gúnyolódott Jason ironizálva.

-Haha. Nagyon vicces. -mondtam és elmentettem  Will számát közben és mindkettőnek írtam egy üzit hogy ez az én számom. 

Az út 2 óra volt de viszonylag gyorsan eltelt így mikor szálltam le a meredek lépcsős vonatról majdnem felbuktam de Jason elkapta a felkarom. 

-Idióta. -mondta kicsit sem halkan. Nem tudtam hogy förmedjek rá vagy köszönjem meg mivel mindkettőt éreztem így jobbnak láttam nem mondani semmit.

Rögtön ki is szúrtam anyát de egy másik ember is mellette volt és úgy közeledtek felénk. Ahogy rávilágított az arcára azt hittem rosszul látok. Alex volt, a volt barátom. Pár hónapja szakítottam vele miután rajta kaptam egy lánnyal azért mert én nem voltam hajlandó vele lefeküdni. 
Az a nagy boldogság ami bennem volt hirtelen elillant közben Jason furcsán méregetett. 

-Szia anya. -erőltettem rá egy mosolyt. -Ő mit keres itt? -biccentettem a mellete álló fiú mellé.

-Alex mindenképp beszélni szeretett volna veled. -nézett rám anya értetlenül. Ugyanis nem tudta hogy megcsalt, mellesleg Alex anya legjobb barátnőjének a fia.

-Miért vagy itt Alex? Nekem már nincs több mondannivalóm számodra. -vágtam rá. 

-Úgy látom pár hét alatt sikerült is találnod valakit. -mondta egy gonosz vigyorral. Anya erre szigorúan rám nézett és tetszően nézett Jasonra.

-Ki a szar vagy te? -biccentett Jason, Alex felé nem túl kedvesen. 

-Ann volt barátja de tudtommal nem kérdezett téged senki. -förmedt rá Alex. 

-Volt barát.. -kontrázott Jason suttogva majd gúnyosan halkan elnevette magát. 

-Mit röhögsz? -fröcsögte Alex. 

-Még hangoztatod is.  -fojtotta vissza a nevetését Jason és megrázta a fejét. -Én léptem. -nézett rám Jason majd intett egyet és tovább állt.

Rettentően fortyogtam a dühtől. 

-Anya megvársz otthon? Beszélek Alexel aztán én is megyek. -mosolyogtam rá az anyukámra majd szorosan megöleltem amit ő aggódva viszonzott is. -Majd hívj magadnak taxit. -mondtam és a kezembe nyomott 2000 ft-ot és el is tünt.

-Alex hogy van képed ide jönni? -néztem rá mérgesen ökölbe szorított kezekkel. 

-Figyelj Ann. Hiányzol és rettentően megbántam érted?! -kezdett könyörgésbe.

-Alex én ezt már lezártam. -vágtam rá és leintettem egy taxit. -Nem érzek irántad semmit. 

A taxi beállt elém majd megragadtam és kinyitottam az ajtót. 

-Ann várj kérlek. -fogta meg a felkarom. Amit undorodva lekapartam magamról. 

-Akkor csak annyit mondj hogy az az előbbi csávó valóban a pasid-e! 

-Az! -kiáltottam rá majd becsaptam az ajtót és gyorsan bemondtam a címet a taxisnak. Nem bántam meg hogy hazudtam de ha ez kellett hogy békén hagyjon végleg akkor szivesen tettem. 

Nagyon rosszul éreztem magam még este de végül anyának is őszintén bevallottam hogy miért szakítottam Alexel amire nagyon mérges lett de terelődött a téma mikor bejelelentettem hogy kaptam egy állást egy kávézóba és 2 nagyon kedves kollégára tettem szert. 

A hétvégém nem a legjobban telt Alex végett, de minden percet ki akartam élvezni míg anyával lehet ugyanis 2 hétig megint nem fogom látni. Így összeségében vegyes érzelmekkel indultam neki a vasárnap estének, hogy visszamenjek az egyetemre.