Arrogáns szobatárs

My life in California #2

2. f e j e z e t:

Választóvonal

Vasárnap reggel 6:00-kor csörgött az óra, nem repestem az örömtől de muszáj áldozatot hozni néha nem?

A zseniális tervemmel előállva nagy keresésbe kezdtem a kézi táskámba, de nem találtam meg ami kellett így egyszerűbbnek láttam azt, hogy a táskám tartalmàt az ágyamra szóróm. Elégedett mosollyal vettem a kezembe a fehér krétát. Gondolom most megfordul a fejetekbe, hogy mégis mit keres nálam kréta. Nos, ez egy jó kérdés, mert lehet az unokaöcséimnek volt ez köszönhető.
Igazából nem gondoltam volna, hogy erre kell felhasználnom de ez most nem lényeg. Kisomfordàltam a szobàmból, és egy hosszú választó vonalat kezdtem húzni a padlón. Ahogy végeztem elégedetten lesöpörtem a kezemről a krétaport.

- Mégis mi a francot csinálsz? - jött ki álmosan a szobából Jason és a fekete hajtincseibe beletúrt. Ravasz mosollyal rá néztem és karba tettem a kezem.

- Ez itt az én térfelem. - mosolyodtam el önkéntelenül. - Az ott a tiéd. Ha àtléped az én térfelem garantálom, hogy 2 napig nem fogsz tudni ki kelni az ágyból, ha én lépem át a tiédet... nos az mindegy, mert úgysem fog megtörténni. - hadartam el egy szuszra és diadalmasan meghúztam a copfom.

- Ha attól félsz... Nyugi van, nem vagy az esetem. - vágta oda hozzám és be battyogott a fürdőbe. 

Persze.. cseppet sem vett komolyan. Mégis mit hittem?

Fájdalmasan felszisszentem.

- Még nem fejeztem be! - indultam utána haragosan, és megálltam a fürdő ajtajába.

- Fürödhetnék? Vagy jössz társaságnak? - húzta pimasz vigyorra a száját, és közelebb lépett mire rezzenéstelen arccal bámultam rá.

- Folytatnám. -kezdtem. - Apropó fürdő. Reggel 6-tól fél 7-ig az enyém, este pedig fél 9-től fél 10-ig.- tettem hozzá elégedetten karba tett kezekkel.

- Csak egy gond van. - húzta el a száját. - Nem érdekelnek a szabályok. - villantotta ki gúnyosan a fehér fogsorát, közben levette a pólóját így élem tárult az izmos felsőteste. Hogy lehet valaki ennyire pofátlanul nagyképű?

- Ha így állunk próbáld csak meg. Lépd át a felezővonalat. Garantáltan megbànod. - mutattam fel a mutatóujjam fenyegetésül, és rá csuktam a fürdő ajtót. Még magamban végig morogtam egy sort, és leültem a fotelbe egy párnát ölelve, elmélkedésbe kezdtem. 

Kinyílt a fürdőajtó és Jason úgy lépett ki, hogy csak egy kis törülköző takarta a férfiasságát. A pult felé ballagott és még az ásványvízes üvegembe is beleivott. 

- 1. Húzz már fel valamit, szúrja a szemem. 2. Az az én palackom. - förmedtem rá felé fordulva összeszorított ajkakkal.

- Ja, hogy ez? - emelte fel a palackot amire én bólintottam, ő megrántotta a vállát és az egész tartalmát kiitta aztán a kukába landolt a palack. Felvont szemöldökkel néztem végig és felpattantam, majd nagy lendülettel megindultam felé, mire fel nyújtotta a tenyerét egy afféle "stop" jelzéssel. 

- Felezővonal. - röhögte el magát kegyetlenül gúnyosan. Lepillantottam a földre és pont a vonal előtt álltam egy centivel. Ilyenkor mondják azt hogy beleestem a saját csapdámban, nem igaz? Ennél nagyobb szerencsétlenség már nem is lehetnék. - Ez szar helyzet, kislány. - sóhajtott és be ballagott a szobájába. Az ajtója és a felezővonalra pillantgattam többször. Legszívesebben lefújtanám.

Csak semmi agresszivítás...
 
Besiettem a szobámba és gyors átöltöztem sportos ruhába, egy térdig érő cicanadrág és egy sport melltartó, a hajamat felkötöttem majd egy üveg vízzel a kezembe elhagytam a szobát és lesiettem a földszinten lévő konditerembe hogy levezessem az idegeimet. Bár ehhez ez kevés lesz.

Melepődésemre többen voltak a konditerembe, 2 lány futógépen futott, 4 srác súlytemelt, és egy másik srác meg belemelegített. Elhadartam egy "sziasztok-ot" amire valljuk be nagyon senki nem reagált rá. Mindegy.  Odamentem a sarokban lévő futógéphez bedugtam a fülest közben maximumra tettem a sebességet. Csak a futásra koncentráltam amíg nagy vihogások kizökkentettek a kis világomból. Jason mind a 4 sráccal lepacsizott, majd váltottak pár szót amin röhögtek. Idegesen megforgadtam a szemem és tovább folytattam a futást. 

Jason felkapaszkodott egy magas korlátra és úgy húzta fel magát. Ez így ment folyamatosan. Kissé ámulva néztem, de időbe észbe kaptam ugyanis csipogott a gép hogy az időnek vége. Felemelt fejjel felkaptam a palackot a földről, majd vissza siettem a szobámba. Izadtan battyogtam be a fürdőbe, hogy letussoljak. Elhúztam a kissé átlátszó ajtót majd hagytam, hogy a víz végig folyon a testemen. A nyugalmamat egy alak zavarta meg aki benyitott, ijedten lekaptam a törölközűt az ajtó tetejről és körbe csavartam magam vele, majd kiléptem a kabinból. 

- Mégis mit..?! - emeltem fel a hangom amikor megpillantottam Jasont.

- Nyugi, mondtam, hogy nem vagyok rád kíváncsi kislány. - felelte és tovább kutatott valamit a kis szekrénybe guggolva, fel sem nézve. 

- Ha mégegyszer kislánynak hívsz itt és most fejbe rúglak. Elég közel vagy a térdemhez ugye tudod? Egy jó kis orrvérzés hm? - sziszegtem a fogaim között. 

 -Higgadj már le. - mondta és egy pimasz mosoly bujkált a szája sarkán mire megtalálta azt amit keresett. 

- Menj már ki.. - förmedtem rá újból, mire feltápászkodott a földről és tett egy lépést felém.

- Nyugi van. - mondta és védekezően felemelte az egyik kezét, amiben a keresett dolog volt. Valami antibiotikum.

- Miért kell az? - böktem a fejemmel a gyógyszerre nem túl kedvesen.

- Azt hittem közömbösek vagyunk egymásnak..  - vigyorgott gúnyosan. - Miért érdekel? - tette hozzá és zsebre rakta a kezeit majd iríszeit belefúrta a tekintetembe.

- Nem vagyunk közömbösek egymásnak. Sosem voltál közömbös. - vágtam oda szigorú tekintettel. Jason mielőtt szólásra nyitotta volna a száját beelőztem. - Mert én utállak és nem érdekel hogy mi történt veled, vagy mi történik veled esetleg mi fog történni veled! Szóval ha megbocsájtasz... - emeltem fel a hangom, majd kinyitottam a fürdőszoba ajtót és kilökdöstem. 

Hogy lehet valaki ilyen tapló? 

Ehhez már pofa kell...

Nagyot sóhajtva rá pillantottam a mosógépre ahová a ruhámat tettem. Igen. Ez mind szép és jó lenne csak a ruhám nem volt ott a gépen. Ijedten hajoltam le a földre de tudatósult bennem, hogy sehol nem látom, így letérdelmtem és a polcok alá néztem be, de ott sem volt. 

Jason.. ezzel még számolunk.

Felpattantam a földről és a lábaim már remegtek az idegtől. Szorosan magamhoz szorítottam a törölközőm, és kicsaptam a fürdőszoba ajtót, hogy megtaláljam a célpontom. Hatalmas lépésekkel indultam el a kiskonyha felé.

- Jason ez baromira nem vicces! Hol vannak a - ordítottam de mire a konyhába értem Jason és két másik fiút pillantottam meg akik rám szegezték a tekintetüket, és az egyk piszkosul végig is mért.

- Hé Jason. Nem mondtad, hogy lány lakótársad van. Méghozzá ilyen alakkal. - nyalta meg a szája sarkát a szőke és kajánul elvigyorodott. Jason épp ténykedett háttal állva nekem majd megfordult a hangomra és egy pimasz mosollyal díjazta a belépőmet. Nagyot nyeltem.

Köpni nyelni nem tudtam. 

- HOVA A FENÉBE TETTED A RUHÁIMAT TE INSTANT FÉLESZŰ?! - kiáltottam el magam. Nagy valószínűséggel nem csak a koli folyosón visszhangozhatott a hangom hanem az egész utcában.