Arrogáns szobatárs

My life in California #8

8. f e je z e t:

Lehetőség

-Ez az irritáló ébresztő! -csaptam rá az órára ami leesett a földre (upsz remélem nem tört el, nem szeretném még ezt is kifizetni.) Lehajoltam és felvettem mire tudatósult bennem hogy az ég adta világon semmi baj nem lett a kis fém darabnak így nyugod szívvel indultam ki szobámból egyenesen a fürdőbe. 

Hangos zaj ütötte meg a fülem ami fürdő  irányából jött. Kíváncsian lépkedtem oda és megláttam Jasont aki a szekrényt túrja fel. Megköszörültem a torkom. Ugyanis 6 óra. Enyém a fürdő fél 7-ig. Persze nem hallotta vagy csak süketet játszott. Az utóbbi valószínűbb. Újból és hangosabban megköszörültem a torkom. 

-Vársz. -vágta oda, mintha valami kutyához intézte volna a szavait de továbbra sem nézett fel. Már kora reggel rendkivül idegesnek tűnt. És arról se feledkezzünk meg hogy én is haragudtam rá, így nehezen tartottam vissza magam hogy ne szóljak vissza. 

-Örülök Jason hogy ilyen nagy szókincsel rendelkezel. -ironizáltam, de nem válaszolt hanem tovább kutatott. Pár perc múlva egyre türelmetlenebbül vizslattam. 

-Mi a fenét keresel? -szegeztem fel a kérdést és leggugoltam mellé így én is láthattam a szép feldúrt szekrény tartalmát, amit persze hogy nekem kell majd összepakolnom. 

-Ha nem lenne annyi sok kibaszott cuccod akkor megtalálnám azt a kicseszett gyógyszert. -mormogta. 

Még hogy nekem van sok cuccom...

Unottan felálltam és megpillantottam a gyógyszert a kagylón. 

-Hé te bolond. -sóhatottam fel. 

-Csönd. -reagálta le. 

-Te komplett idióta ott van a gyógyszer a mosógépen! Fogd meg és húzz már végre ki! -kiáltottam el magam.

-De felvágták a nyelved, kislány. -forgatta meg a szemeit Jason majd erőteljes mozdulattal lekapta a mosógépről a kis dobozt és hatalmas léptekkel elhagyta a fürdőt. 

-Kész katasztrófa... -suttogtam magam előtt.

Már másodjára figyeltem fel Jasonnak a gyógyszerère. Egyre jobban kívàncsivà tett hogy vajon milyen gyógyszer az és miért kell neki szednie minden reggel. Lehet kis aggódás lett úrrá rajtam már magam sem tudom. De annyi biztos hogy ez nem én vagyok.

Ahogy elkészültem felkaptam egy fehér polót és egy nike fekete cicanadrágot ugyanis délutáni tanításom lesz így eldöntöttem jó lenne egy kis kondi időtöltésnek emellett Catharine-nak se ártana ha ki tudnàm vonszolnám a 4 fal közül.

Lassan ballagtam végig a hosszú folyosón egy vizes kulaccsal a  kezembe Jasonon gondolkodva majd megràztam a fejem. Ez hihetetlen.

Bekopogtam Cat szobájába. Nem kellett túl sokat várnom ugyanis felém tornyosult Nick.

-Catharine itt van? -kérdeztem majd próbáltam Nick háta mögé nézni aki megtàmaszkodott az ajtófèlfànak.

-Egy csókért elárulom. -húzta ravasz mosolyra a száját és beharapott az alsó ajkába majd mèregetett.

-Sosem fogsz ebből kinőni igaz Nick? -vontam fel kètelkedően a szemöldököm majd besètàltam a helyiségbe.

-Catharine? -néztem körbe.

-Nincs itt. -vonta meg a vállát Nick.

-Tudod hol van ? -kérdeztem.

-Talàn igen, talán nem. -vigyorgott pimaszul.