5. 𝓔lrendezett örökségek

302 20 4
                                    

– Nem egészen értem, miért hallgatunk meg kérelmeket egy elrendezett öröklés ügyében – folytatta nagyapám, a király, kizökkentve a merengésből

Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.

– Nem egészen értem, miért hallgatunk meg kérelmeket egy elrendezett öröklés ügyében – folytatta nagyapám, a király, kizökkentve a merengésből.

A szemem, ami ki tudja, hogy csak pár pillanatig vagy sokkal tovább volt lehunyva, felnyílt, és egyszeriben nagyon kellemetlenül éreztem magam. Lopva Aegonra pillantottam, aki továbbra is kitartóan fürkészett, méghozzá oly' módon, mintha nemcsak engem, hanem a gondolataimat, s így a fejemben felelevenedő, vele kapcsolatos emlékképet is látta volna.

– Egy valaki van jelen – folytatta nagyapám –, aki netán többet tudhat arról, mi Corlys nagyúr akarata. Az Rhaenys hercegnő.

Hamar elszakítottam a tekintetemet Aegontól, és mint mindenki más, úgy én is Rhaenysre néztem. Úgy tűnt, ő maga is meglepődött azon, hogy a király nyíltan megnevezte, s egyúttal felszólította őt. Először én is felkaptam a fejemet, de aztán rájöttem, hogy valószínűleg feleannyira sem lepődtem meg, mint a többiek.

Mert az én nagyapám már csak ilyen volt: béke- és családszerető, szeretettel teli és igazságos. Ezúttal sem vágyott többre, mint a családon belüli kiegyensúlyozott viszonyokra. Nem vágyott perpatvarra, és végképp nem akarta, hogy a közvetlen rokonai szüntelenül egymásra mutogassanak. Kivételes ember maradt azok körében, akiknek legtöbbje egyáltalán nem számított annak.

– Valóban, felség – felelte Rhaenys, majd előresétált. A lépteit csend és feszült várakozás követte végig. Luke nyelt egyet, én pedig erőt vettem magamon, és felszegtem az államat. – A férjem végig azt akarta, hogy Hullámtörőt Ser Laenoron keresztül az ő törvényes fia, Lucerys Velaryon kapja. Töretlen volt e kívánsága, és a támogatásom is az. Ami azt illeti, Rhaenyra hercegnő nemrég közölte, hogy összeházasítaná a fiait, Jace-t és Luke-ot Corlys nagyúr unokáival, Baelával és Rhaenával. És ezt a javaslatot őszinte örömmel fogadtam.

A királyt gyenge, ám annál örömtelibb kacajra fakasztották Rhaenys szavai. Boldogan vette tudomásul a testvére kijelentéseit, nem úgy, mint a Segítő és Alicent. Ahogy elnéztem őket, csalódottságot és haragot láttam rajtuk. Ők egészen másképp képzelték el az aznapi meghallgatás végkimenetelét, és bár már akkor sejthették, hogy a saját kardjukba fognak dőlni, amikor a nagyapám belépett a Nagycsarnokba, bizonyára akkor tudatosult bennük igazán a vereség ténye, amikor Rhaenys is édesanyám és Luke mellé állt.

– Hát, akkor eldöntetett... újfent – összegezte a király. – Ezennel megerősítem, hogy Lucerys herceg a Velaryon-házból Hullámtörő örököse, valamint a Hullámtróné, és a következő Hullámok ura.

Ismét Luke-ra néztem, hátha elkaphatom a pillantását, hogy szavak nélkül ugyan, de megpróbáljak lelket önteni belé. Tudtam, hogy fél, hisz teljes szívvel sosem szeretett volna Hullámtörő urává válni. Többször elpanaszolta nekem és Jace-nek, milyen alkalmatlannak tartja magát egy ekkora feladathoz, és ez az érzés továbbra is ott szunnyadt benne.

𝐙afírkék & 𝐑ubinbarna (Sárkányok háza fanfiction)Where stories live. Discover now