13. 𝓚ardok vihara

290 18 14
                                    

Aemond mérte az első csapást

ओह! यह छवि हमारे सामग्री दिशानिर्देशों का पालन नहीं करती है। प्रकाशन जारी रखने के लिए, कृपया इसे हटा दें या कोई भिन्न छवि अपलोड करें।

Aemond mérte az első csapást. Nem vitte bele minden erejét, inkább csak játszadozott velem. Könnyen hárítható, gyenge ütéseket kaptam tőle, amelyeket akkor is ki tudtam volna védeni, ha még soha életemben nem fogtam volna kardot a kezemben.

Minden suhintása előtt mérlegelt, és minden kivédett támadása után felmérte az előző mozdulataimat. Tesztelte, mekkora gyorsaságra vagyok képes, milyen technikával forgatom a kardot, hová helyezem a testsúlyomat, mire figyelek leginkább, és mire legkevésbé.

Apránként kitapasztalta a harcmodoromat, és miután úgy vélte, elég tudást halmozott fel a győzelemhez, bekeményített. Az ujjai szorosabbra fonódtak a fegyvere markolatán. Az arcán ravasz elszántság suhant át, és a következő pillanatban újból lesújtott rám.

Sokkal erőszakosabb és gyorsabb tempót diktált, így hamar elsőrendűvé vált, hogy felvegyem a ritmusát. Előbb jobbról, aztán balról is felém suhintotta a kardját, majd felülről, egyenesen a fejem irányába is megkísérelt lecsapni.

Magabiztosan forgattam a kardot, szikrányi esélyt sem hagyva magamnak arra, hogy berezeljek. A támadássorozata után én következtem, és nem is töltöttem az időt tétovázással. Előreléptem, a jobb karomat keresztben tartottam a törzsem előtt, majd amint letudtam a köztünk lévő távolságot, elemeltem a csípőm bal felén nyugvó kardot, és egy tökéletesen vízszintes vágást ejtettem.

Aemond megpróbált elugrani a penge elől, de csak a bőrét sikerült megmentenie, a mellkasát borító drága kelmét nem. Az anyag felhasadt és elnyílt a kard hegye alatt, nem kis meglepetést okozva a párbajunkat figyelő uraknak.

Aemond inkább tűnt bosszúsnak, mintsem csodálkozónak. A szemében vad örvényként kavargott a lázas izgalom, hogy minél hamarabb, minél látványosabban megtorolja az iménti tettemet. Egyetlen pillantással illette csupán a felsőtestén elszakadt ruhát, és semmi mással nem nyugtázta, mint egy halk hümmögéssel.

Óriási baklövés lett volna, ezért nem engedtem le a karomat. Ugrásra készen vártam, hogy Aemond támadásba lendüljön, ám arra nem számítottam, hogy a kardja helyett a szabadon lévő karját mozdítja meg először.

A balját a szemmagasságban tartott pengémhez emelte, és könnyed mozdulattal félrelökte az útjából. Nagy léptekkel, szélsebesen megiramodott felém, menet közben a földre ejtette a saját kardját, és mire feleszméltem, már a jobbjában fogta az oldalára erősített hüvelyből előrántott tőrt.

Megpróbáltam távolságot ékelni közénk a fegyveremmel, de még azelőtt elkapta a csuklómat, hogy lendületbe kerültem volna. Erősebb fizikummal rendelkezett, így nem kellett túl nagy erőfeszítést tennie, hogy fölényre tegyen szert velem szemben.

Hamar rákényszerített, hogy kinyújtsam a könyökömet, és a combom külső oldalához préselte a kezemet a kardommal együtt. Eközben a jobbja sem tétlenkedett; elnyúlt mellettem, a könyökhajlatát a vállamnak támasztotta, hogy ne tudjak elhátrálni tőle, és miután az ujjaival irányba állította a tőrjét, a lapockáim közé nyomta annak hegyét.

𝐙afírkék & 𝐑ubinbarna (Sárkányok háza fanfiction)जहाँ कहानियाँ रहती हैं। अभी खोजें