Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Aegon ostoba és szándékosan gyűlöletkeltő viselkedése immár sokadszor döfött az elevenembe. Egyetlen dolognak örültem csupán, mégpedig annak, hogy Luke odahaza volt, távol a Királyvárban terjengő, mérgező légkörtől.
Neki mindig nehezére esett, hogy elrejtse a bánatát, amikor kénytelen volt kiállni Alicent két fiának lekezelő, gúnyos viselkedését. Számtalanszor megvigasztaltam már, újra és újra átöleltem, miközben biztató szavakat suttogtam neki, és addig el nem mozdultam mellőle, amíg legalább egy halvány mosolyt ki nem csikartam belőle.
Ám így, hogy Luke édesanyánk végtelen szeretetének burkában tartózkodott, Jace pedig sosem szorult rá igazán a pátyolgatásomra, nem maradt más, amire fókuszálni tudtam, mint a bennem fortyogó harag. A feszültség, ami a Királyvárba történő megérkezésünk első napjától gyűlni kezdett bennem, most, a tizennegyedik napnál járva, és túl azon a bűnös éjszakán, amikor Aegon belopózott hozzám, végképp a tetőfokára hágott.
Még vacsora előtt el akartam kapni Aegon grabancát, így a Jace-szel közös, utolsó tanórán már meg sem jelentem. Minden maradék időmet és erőmet arra fordítottam, hogy a föld alól is előkerítsem a királyné legidősebb fiát. Az elszántságom megingathatatlanak bizonyult, így még arra is hajlandó voltam, hogy elhagyjam a Vörös Erőd magas védőfalainak védelmét.
Miután megneszeltem, hogy a szolgálók jó ideje nem látták már őt a közelben, Jace-től pedig olyasfélét hallottam korábban, hogy Aegon előszeretettel keveredik kétes helyekre, helyzetekbe és kapcsolatokba, nem maradt más hátra, mint átfésülni Királyvár egyik, ha nem a legrosszabb részét: Bolhavéget.
Mindaddig nem ismertem a nyomornegyedet személyesen, csak hallomásból. Édesanyám soha nem beszélt róla, de hála Aegonnak és az örökös piszkálódásának, nem egyszer megemlítette Bolhavéget, amikor összefüggésbe hozta Daemonnal, és egyebek mellett olyasmiket is a fejemhez vágott, hogy amennyit szerinte érek, akár ott is foganhattam volna.
Jace-szel ellentétben, aki édesanyám korábbi tanácsára sokszor inkább elengedte a füle mellett Aegon sértéseit, én mindig figyeltem rájuk. Képtelen voltam nem tudomásul venni őket, s bár megannyiszor kifacsarták a szívemet, nem egyszer – persze, Aegon akaratán kívül, merthogy végig sem gondolta igazán, mi hagyja el a száját – új információkhoz és pletykákhoz jutottam.
Így jöttem rá arra is, hogy Aegon többször keresztülvágott már Bolhavégen, és tette mindezt úgy, hogy a királyné és a Segítő mit sem tudott erről. Arról fogalmam sem volt, mikor miért vette nyakába a nyomornegyedet, és a végső célját sem ismertem, de mindez nem tántorított el attól, hogy kövessem őt.
Világos volt számomra, hogy amennyire csak lehet, észrevétlennek kell maradnom. Nem hiányzott, hogy bárki is felismerjen, hisz a lebukásomnak még számomra is beláthatatlan következményei lettek volna. Nem kelhettem útra hercegnői öltözetben, rendezett hajjal és tiszta bőrrel, ezért még azelőtt, hogy elhagytam volna a Vörös Erődöt, elloptam egy szolgálófiú szakadt, piszkos gúnyáját, magamra öltöttem, kibontottam és kissé összekócoltam a hajamat, és korommal meg némi sárral szennyeztem az álruhám alól kilátszó, szabad bőrfelületeimet.
