Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A feltételezésem, miszerint Aemond valamilyen formában fellép Aegon rajtam nyugvó keze ellen, hamisnak bizonyult. A feszültség mit sem csillapodott hármunk között, mégis csupán annyi történt, hogy Aemond ujjai, amik mindaddig az asztalon pihentek, lassan ökölbe szorultak. Ezzel pedig semmit sem ért el, sőt gyakorlatilag szabad utat biztosított Aegonnak a folytatáshoz.
– Rólad mi mondható el, drága unokahúgom? – kérdezte Aegon, közelebb hajolva hozzám. – Te is okításra szorulsz a férfi és nő közötti testi kapcsolatok terén, vagy akadt már valaki, aki bevezetett azok rejtelmeibe?
– Akárhogy is legyen, egyik sem tartozik rád – válaszoltam. Előbb felvettem vele a szemkontaktust, kis ideig fenntartottam, hogy tudomásul vegye a határozottságomat, majd a tenyeremet a kézfejére csúsztattam, és lesepertem magamról az érintését.
Szólásra nyitotta a száját, de bármivel is szeretett volna visszavágni, a királyné felcsendülő hangja beléfojtotta a mondanivalóját. Alicent szólt az őröknek, akik nyomban ott termettek a hirtelen jött rosszulléttől és fájdalomtól nyöszörgő királynál, és a székénél fogva felemelték őt.
A legtöbben felálltunk, így tisztelegve a távozó király előtt, mígnem a királyné furcsán kedves hangon ránk szólt, ezért újból leültünk. Jace és Helaena folytatta a táncot, a többiek a beszélgetést, én pedig végigkövettem a tekintetemmel, ahogy a nagyapám elhagyta a termet.
Így esett meg, hogy azt is észrevettem, amint két alattvaló belépett az ajtón, hogy felszolgálja nekünk a legújabb ínyencséget: malacsültet egészben tálalva. A rossz emlék, mint lesből támadó fenevad, rám vetette magát, jeges rémületet keltve bennem.
Azonnal Luke-ra néztem, remélve, hogy egyetlen arcizma sem rándul, de őt sem kerülte el az alattomosan közénk szivárgó múlt. Egy röpke időre összeakadt a pillantásunk, így láthattam rajta, hogy megpróbált uralkodni magán, ám végül elbukott.
Luke szája mosolyra görbült, miközben felváltva pillantott hol Aemondra, hol a szolgálók által épp Aemond elé letett malacsültre. Mi, akik ott voltunk aznap, amikor Aegonék lecsalták Aemondot a sárkányverembe, egyként idéztük fel azt az emléket. A megalázó jelenet, amit Aemondnak át kellett élnie, azóta is kísértett, hisz nemcsak végignéztem Aemond megszégyenítését, hanem vigaszt is nyújtottam neki – rögvest azután, hogy a koromhoz illő fejmosást tartottam a fivéreimnek és Aegonnak.
– A tartózkodásod arra enged következtetni, hogy még senkivel sem tapasztaltad meg a bujaságot – zökkentett vissza a jelenbe Aegon hangja. – Egyet se félj, ezen nincs mit szégyellni, és ami engem illet, kiváltképp nagylelkű vagyok.
A keze ismét megtalálta a combomat, de ezúttal jóval feljebb, csaknem a lágyékhajlatomnál érintett meg. Aemond elszakította a tekintetét Luke-tól, előbb Aegonra, aztán a rajtam pihenő kezére nézett. Az ajkai vékony vonallá préselődtek, baljának bütykei egészen elfehéredtek ujjai már-már görcsös összeszorításától.
