Egy játszma. Egy este. Egy jól elcsípett pillanat.
Az emberlánya hírnevet akar, tömérdek pénzt, műsort a tévében, aztán amikor végre megkapja, rájöhet, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik.
Elisabeth utálja a villát, a pénzt, meg mindent, ami...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Egész életem során nem sok férfi csókolt meg, pontosabban Logan-on kívül csak egy fiú, a gimiben. De abban biztos lehetek, hogy ilyen puha ajka és szenvedélyes csókja egyiknek sem volt, mint Drake Dawton-nak. Tőlem kiérdemelte a csókkirály címet, ez fix.
– El kéne mennünk... – durmolja újra, de ő is tudja, hogy egyikünk se fog kezdeményezni. Egyikünk se fogja megszakítani ezt az édes mámort, majd felállni és távozni. Túl gyengék vagyunk hozzá. Mindketten.
Avagy mégsem, Drake Dawton észhez tér a közelgő léptek hallatán. Utolsó búcsúcsókban részesít, majd hirtelen megpattan és átül a szemközti oldalra.
Nekem több időre van szükségem, hogy felfogjam mi történik körülöttünk.
A pincér egy középkorú, fiatal nő, bő farmerban, fekete lófarokkal. Lenyűgöz, ahogyan négy tányért is elbír pusztakézzel, de a fura, helyeslő mosolya annál inkább. Nem győzök pironkodni. Végig nézett minket, tudja mi folyik itt az asztalnál. Baljósló gondolatok kanyarognak a fejemben – talán tudja, hogy ki vagyok és ki Drake Dawton, holnapra meg mindent kitálal a neten, vagy talán a sajtónak dolgozik az egyik ismerőse, így könnyűszerrel beköpi a csókunkat. Amilyen peches vagyok egész biztos így történik majd.
Kijózanít a felismerés, hogy máshoz sem értek, csak bajba sodorni magam.
– Jó étvágyat hozzá, nem is zavarok tovább – mondja, vékony hangja mintha azt sugallná, hogy ne aggódj, nem gáz, ha csókolózol, te is emberből vagy. Leteszi a tányérokat, amit Dawton egyszerűen megköszön, majd rögtön el is tűnik a konyhában.
Hirtelen semmiben sem vagyok elég biztos, még abban sem, hogy Elisabeth-e a nevem. Csak abban, hogy Drake jól tette, hogy átült oda és kényszerített közénk némi távolságot.
– Lis – Drake lágy, rekedt hangon szól hozzám, miközben megérinti a felkaromat az asztal felett. Megborzongok. A csókom miatt ilyen fura a hangja. – Nincs baj. – Vigyorog. Büszkén. – Egy kicsit le kell lassítanunk, különben váratlanul túl messzire megyünk. – A szexre gondol? Talán ha csak két pohárral többet iszok, arra is képes lettem volna. Vagy csak áltatom magam és alkohol nélkül is benne lennék? Tiszta gyagyás vagyok. Összefonódnak az ujjaink, mintha szerelmes tinik lennénk. – Olyan finom csókod van, hogy elég nehéz szavakba önteni – súgja.
Drake Dawton, te sem vagy semmi, amit a testemmel művelsz azt is nehéz szavakba önteni.
– Nem kellett volna ennyi mindent rendelnünk. Már nem is vagyok éhes – mondom. A szemei vigyorognak, olyanok, mintha egy kisfiúé lennének. Feketék, mint az éjszaka. Zavarba ejtenek, a baijiu-t szuggerálom, hogy adjon nekem merészséget.
