Szíved Joga

31.

Meghoztam a fejezetet, jó olvasást kívánok mindenkinek!
És persze Boldog nyuszit! 🐰

Drake
Vajon én, mint esetleges üzlettárs mit szólnék, ha meeting előtt percekkel tudnám meg, hogy a fontos találkánk befuccsolt, csak mert a leendő szövetségesem inkább otthon hentereg a kedvesével? Ugyanis most ez a helyzet velem; alig bírom a véremet türtőztetni, hogy ne töröltessem Sasha-val ezt az egész felhajtást a jó büdös francba.

Nem tűnnék túl operatívnak, pedig az első benyomás elengedhetetlen egy kezdődő biznisz alapjához. 

Lis csábít engem, ő a hibás. Emlékeimben a tükörből fürkészem, ahogyan az ágyunkon szendereg a puha paplan között, meztelen testét csak ez fedi. Álmos pilláival végig követi, ahogyan az állótükör előtt gombolom az ingemet, a feketét, amit választott.

– A feketét vedd fel hozzá – duruzsolja fátyolos hangján, miután megint remegésig keféltünk, most meg talán csak arra vár, hogy lelépjek és kipihenhesse végre. – Szeretem rajtad. Ebben olyan szívdöglesztő vagy.

Fekete öltöny, fekete ing, fekete nyakkendő a menyasszonyom óhaja, én pedig eleget teszek a kérésének, mégha fel is ötlik bennem a választás miértje. Talán mert nőből van és külső szemmel valami olyat lát bennem ebben a sötét szettben, ami rabul ejti.

– Uram, nálam vannak a szerződések.

Nem csak talán. Sasha illemtudó, a húszas évei elejét taposó nő, rendkívül szolid, és sokszor túl hallgatag, de most olyan pajzán parazsat vélek felfedezni moha színű szemeiben, hogy ha nem én állnék itt, el se hinném amit látok. A hátam mögött vizslat, látom a tükörből a kaszinó liftjében állva. Éppúgy néz, mint Lis, s nagyot sóhajt, amikor kihúzom magam és megfeszül az öltöny.

Sosem akartam magántitkárnőt az irodámba. Annál azért okosabb vagyok, hogy a közelembe engedjek egy idegen nőt, mégha csak munkaszempontból is, hogy aztán akkora munkahelyi románc alakuljon ki akaratlanul, hogy levigye a fejem. Lásd; seggfej Johnsons és a cafkája.

Szeretem én irányítani az életemet. Az érzéseimet is tudnám, ha annyira akarnám. És nem... Sosem volt szükségem kísértésre, főleg most nem, mikor a tökéletes nő, a menyasszonyom, a leendő feleségem otthon vár. Férj leszek és még el sem jutott a tudatomig, de akarom és bármikor készen állok rá.

Sasha-ra azonban mostanság egyre több dolgot bízok rá, ami lehet nem a legbölcsebb döntés, ezek a szemek későbbi aggodalomra utalnak.

Rendre tanítón köszörülöm a torkom, ő pedig zavartan mosolyog, amiért rájött, hogy tudok a kis szemrevételezéséről. Valószínűleg belül önmagát ostorozza, de ő még csak nem is sejti, milyen gondolatok cikáznak énbennem. Még hogy én irányítom az életem... Egy pillantáson múlott és Elisabeth teljesen az ujjai köre csavart. Talán még maga Afrodité is megirigyelhetné ezt a csábítást. Övé az életem. Sasha gyönyörű, de hozzá képest jelentéktelen, akármilyen dögös ruhát is vett fel ma estére.

Kinyílik a lift, Sasha-t magam elé engedve lépünk ki a folyosóra, odakinn társul hozzánk Ben, meg néhány biztonsági őr.

A sógorom menet közben frissen nyomtatott papírokat lektorál, közben látom, ahogy megdöbben Sasha öltözékén – pont mint én percekkel ezelőtt –, mert ugyan a hétköznapokban is egy csinos, fiatal hölgy, de ebben a fekete, flitteres mini ruhában, mintha nem is ugyanaz a nő lenne. Ajánlom neki, hogy a döbbenettől ne véljek többet felfedezni az arcán, ugyanis pusztakézzel ölném meg, ha a húgomon kívül más nőre is fájna a foga. A húgom különleges, a legjobbat érdemli, és teszek róla, hogy meg is kapja. Szerencsére a másik pillanatban úgy tesz, mintha nem történt volna semmi, nem okoz csalódást. Ben jó férj. Hűséges. Szem előtt tartja a fontosat és a szépet. Nem feledi, hogy nemsokára apa, és szerető feleség várja, ahogyan nemsoká engem is.