Egy játszma. Egy este. Egy jól elcsípett pillanat.
Az emberlánya hírnevet akar, tömérdek pénzt, műsort a tévében, aztán amikor végre megkapja, rájöhet, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik.
Elisabeth utálja a villát, a pénzt, meg mindent, ami...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Úgy keresem Drake Dawton-t a szemeimmel, hogy megfeledkezem a jómodorról. Már másodjára köszön nekem a recepción az idős férfi, mire meghallom, hogy ez bizony nekem szól. Felém rebesgeti ősz színű szempilláit, kínos helyzetbe hoz velük, mintha nem volna amúgy is elég bajom.
- Szép napot! Elnézést kérek. Drake Dawton urat keresem - magyarázom, miközben a táskám fülét csavargatom. Ideges vagyok, mert azt ígérte, hogy itt lesz, mégsem találom hűlt helyét se.
Jézus, ő akarta, hogy idejöjjek!
Franco a telefonjával, meg a nehéz bőröndjeimmel a kezében álldogál amott a hátam mögött.
Legalább egy üzenetet hagyhatott volna az embereinek, ha már a saját szállodájába hívat. Vajon számon tudja tartani, hogy mennyi gyönyörű hotel tulajdonosa valójában? Talán elfelejtett? Hogy tehet ilyet, mikor az egész estét együtt töltöttük? Megcsókolt. És olyan szépeket mondott.
- Név?
Mi? Csak ennyi? Illetlen dög.
- Elisabeth Brando.
Mellette a másik recepciós nő nem túl feltűnően oldalba böki. Összenéznek. Sutyorognak.
Tudják, ki vagyok.
A boltívet bámulom a fejem felett, igyekszem nem arra fókuszálni, hogy épp az életemet csacsogják ki az orrom előtt. Körbe szalaglámpák a falon, faerezetű panelek, spot-ok, meg hatalmas kávébarna betűk. Manhattan Hotel. Márványmintás járólap, a pult pedig szürke gránitkő.
Drake Dawton, hogy lehet ilyen kifinomult ízlésed?
- Hölgyem, Mr Dawton az irodájában várja önt - mondja nekem tisztelt illetlen dög, a vezetékes telefon mikrofonját takarva. Hölgyem? Észre sem vettem, hogy hívást indított. Dawton az? - Sasha kisasszony felkíséri önt.
Drake Dawton nem aprózta el a dolgot, huszonhét emeletnyi tömör luxust igazgat New York szívében. A huszonharmadikra tartunk, egy örökkévalóság feljutni ezzel a csiga felvonóval, és Sasha sem túl bőbeszédű. Akaratlanul észreveszem a gyűrött ingjét, és hirtelenjében túl kirívónak tűnök mellette ebben a selyem fűzőben, meg a Cult Gaia retikülömmel.
Franco a Lou Bega Mambo-ját dúdolja, amit előzőleg az Audiban hallgattunk, nem zavartatja magát túlságosan.
Amikor megérkezünk a huszonháromra, egy nagy tölgy ajtó fogad dupla szárnnyal, rajta ezüst névtáblával, Drake Dawton neve belegravírozva. Franco nem szál ki a liftből, ahogyan Sasha társaságában kilépek, ő fel is szívódik a csomagjaimmal. Képes volt felkísérni, csakhogy tudja, hogy Sasha tényleg Dawton irodájába kísér?
