Egy játszma. Egy este. Egy jól elcsípett pillanat.
Az emberlánya hírnevet akar, tömérdek pénzt, műsort a tévében, aztán amikor végre megkapja, rájöhet, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik.
Elisabeth utálja a villát, a pénzt, meg mindent, ami...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
- Lis!
Az ereimben megfagy a vér. Egy gombnyomásra bezáródnak a Mercedes ajtajai, a lámpái pedig sárgán villantanak, mintha veszélyre figyelmeztetnének.
Ismerem őt, aki ilyen kétségbeesetten ismételgeti a nevemet. Csak egy valakinek van ilyen átható, dörgedelmes hangja.
- Logan... Mi a francot akarsz?
Amint sarkon fordulok, azonnal bekapcsol a védekező ösztönöm és eltolom a felém kígyózó kezeit.
- Logan, elég! - Az alagsori parkoló csak tőlem zeng. Még szerencse, hogy hétvége van és pár autótól eltekintve teljesen üres az egész tér. - Tűnj el, nem mondom mégegyszer.
Logan Johnsons valaha a legfontosabb ember volt az életemben, most pedig a hátam közepére nem kívánnám. Az sms-ekkel, meg hogy a munkahelyemen keres fel, túl lő minden határon. Mit képzel?
Drake jár a fejemben, mardos a tudat, hogy ő az oka, amiért haragszik rám.
- Meghallgatnál? Ennyit azért igazán megtehetsz.
A karomat fogja. Nem enged. Volna más választásom? Valószínűleg nem. A szemeivel a lelkemben motoszkál, mintha keresne valami apró emléket, amivel kijátszhatná a lapjaimat. Azonban ez nem egy olyan pókerjátszma, mint ahol elbuktál, Johnsons. Ez az élet jászmája, ahol te egy senki vagy.
Feltűnik, hogy rendezetlen a haja, az öregítő szakálla, a ruhái pedig talán a legolcsóbb kínai. Olcsó zakó, olcsó ing. Nem vall rá. Egyáltalán nem. Mi lelt téged, Logan Johnsons? Akárhogy is zajlott le köztük ez az egész zűrzavar, az biztos, hogy Drake jól elbánt vele.
Észreveszi, milyen szégyentelenül mustrálom.
- Ha nem engedsz el és nem tűnsz el a fenébe, nagyon megjárod!
- Miért is? Beárulsz a mindenható kis vőlegényednek?
Eltátom a számat. Hogy meri? Elrántom a kezem, amint egy pillanat erejéig meginog a figyelme.
- Lis. Életem... Csak beszéljük meg a történteket. Ennyit kérek.
- Nem. Hagyj békén. Már valaki más jegyese vagyok.
- Ó, tényleg? Bezzeg akkor nem zavartattad magad ennyire, mikor az én gyűrűmet viselted. - Int a friss ékszerem felé, ami egyszeriben túl virítónak tűnik az ujjamon.
