Egy játszma. Egy este. Egy jól elcsípett pillanat.
Az emberlánya hírnevet akar, tömérdek pénzt, műsort a tévében, aztán amikor végre megkapja, rájöhet, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik.
Elisabeth utálja a villát, a pénzt, meg mindent, ami...
Oops! Questa immagine non segue le nostre linee guida sui contenuti. Per continuare la pubblicazione, provare a rimuoverlo o caricare un altro.
Az órámra nézek. Már másfél órája, hogy elmentek. Aggódom. Remélem nincs baj Logan-nel, különben betöröm azt a buta arcát. Nyugtatom magamat, hogy hűséges, igaz embereim vannak és úgyis szólnának akármi történne.
Idegesen dobolok a tollammal az asztalon, a laptop képernyője a hotel tömérdek email-jeit mutatja nekem, és folyamatosan beugrik egy ablak, hogy szeretne válaszolni? Katt ide!
Lehajtom a gép tetejét, amúgy is ebéd idő van, nem mellesleg ez a hotel az enyém, akkor és azt csinálok, amit akarok.
Az asztal szélét bámulom, belemeredek az emlékbe, ahogyan Lis széttárta nekem pár órával ezelőtt vékony combjait. A bugyija a zakóm belsejében, egyszerűen felvettem a földről és elraktam magamnak, Elisabeth még csak nem is kereste. Igazán bejön a tudat, hogy most az a kis vékony, fehér tangája sem takarja, és úgy ment oda Johnsons-hoz. Elmondja neki, hogy felejtse el örökre, aztán pedig remélhetőleg az én ágyamban hajtja le a fejét majd minden éjszaka.
Nem fér a fejembe a kérdés, hogy Logan miért mondott le róla csak így? Lis egy bájosan huncut nő, a leggyönyörűbb akit valaha láttam. Nem mellesleg férfiból vagyok, voltam már több nővel is, ilyen hatással mégsem volt rám egyik se, mint ő. Johnsons egy seggfej. De nem bánom, ha neki nem kellett, én ezer örömmel magamévá teszem nap, mint nap többször is. Én szívesen megvédem őt, szívesen veszek neki mindennap fehér rózsát, és szívesen lennék hozzá hűséges egy életen át.
- Mr Dawton. Hívatott.
Nem is vettem észre, hogy bejött valaki.
Hunter az, akit napokkal ezelőtt rúgtam ki, amiért nem szólt Lis hollétéről. Talán túl szigorú voltam vele.
- Hunter! Igen. Foglalj helyet, kérlek.
Eleget tesz a kérésemnek. Alig húsz éves, talán ez az első munkahelye, még nem túl gyakorlott. Türelmesebbnek kell lennem vele a jövőben.
Fehér melegítő szettet visel. Szokatlan, mert eddig csak öltönyben láttam. Itt ez a dress code, mindegy milyen beosztásban vannak. A nők csinos cipőt, inget és szoknyát viselnek. Ez egy ötcsillagos hotel. Nem szeretnék látni senkit elnyűtt pólóban, meg szakadt térdű farmerban.
- Mit szeretne, Mr Dawton? - kérdezi.
Szeretem, ha valaki illedelmes.
- Esélyt adni. Elnézést kérek, nem voltam túl megfontolt. Nem régóta dolgozol nálam, túl sokat vártam el tőled. Tessék, a felmondó papírod. - A szeme láttára tépem szét és dobom a kis irodai kukába az asztal alatt. - Folytassuk, ahol abba hagytuk. A napjaid miatt nem kell aggódnod, beírtam pihenőnapokat, így a munka viszonyod nem szakad meg. Rendben van így?
