Egy játszma. Egy este. Egy jól elcsípett pillanat.
Az emberlánya hírnevet akar, tömérdek pénzt, műsort a tévében, aztán amikor végre megkapja, rájöhet, hogy bizony nem minden arany, ami fénylik.
Elisabeth utálja a villát, a pénzt, meg mindent, ami...
Oops! Această imagine nu respectă Ghidul de Conținut. Pentru a continua publicarea, te rugăm să înlături imaginea sau să încarci o altă imagine.
Péntek reggel van és Annastasia-nak sikerült megoldania, hogy nyitásra ideérjünk a hétköznapi dugó ellenére. Az üzlet neve Labella Debot, szimplán egyszerű, modern bútorokat, meg kisméretű háztartási gépeket vesztegetnek nevetségesen magas árakon, de nem akarom megbántani Ann-t. Nézelődök, hátha kitudok húzni valami fontosat a bevásárló listámról.
Dohányzó asztal (a nappaliba) Függönyök (talán 300x300cm) Mosogatógép Kávéfőző Ágynemű Növények Valami kaja
Felolvasom magamban, aztán a túl izgatott nőnek is mellettem, de elsőre nem érti, így nagyot sóhajtok és robot hangon ismétlek. Kint zuhog az eső, hallom is, ahogyan dörög az ég. A kávéfőzők, meg szódagépek sorába érkezve vissza csúsztatom a zsebembe a félig elázott, gyűrött cetlit.
Amíg Annastasia minden kávégépet megérint az ujjával, én addig kínos szemkontaktust tartok a bajszos árufeltöltővel és imádkozok, hogy ne kérdezze meg megint, segíthet-e.
- Ehhez mit szólsz? - kérdezi, miközben szorosan mellé állok. Egy száll csiszolt De'Longhi-val nézünk farkasszemet, a fejünk szinte egyszerre bukik jobbra, meg balra, mintha ettől a mozdulattól változna valami. - Nézd, van egy csomó italprogramja! - Magyarázza nekem és az ujját a leírás táblára tapasztja. - Tudnád állítani a hőfokot és az aromaerősséget. Még tejet is habosít. Biztos vagyok benne, hogy még a Café Magnetic-ben sem csinálnak ilyen finom kávét, mint amit ez készít.
- Ezt erősen kétlem. - Vigyorgok. - Ott kapni a legjobb Lattét.
Átölelem a barátnőm derekát, aki szinte már majdnem a sógornőm is, bár látszólag talán olyan, mintha az én testvérem volna. A pára miatt mindkettőnknek az arcára tapadnak az elvetemült tincsei, csak az övé világos barna, már majdnem szőke. Ő is hosszú szövetkabátot hord, mint én, és tűsarkú bakancsot, csak nem hegyes orrút, mint az enyém. Még a magasságunk is megegyezik.
- Köszi, hogy elhívtál - sóhajtja, mintha ő tenne nekem szívességet azzal, hogy elidőzi az egész napját velem a város összes üzletében. Még csak reggel kilenc. A halántékaink egyebe érnek, a karjaink pedig összefonódnak. - Úgy örülök, hogy a bátyám végre megházasodik. Annak meg főleg, hogy téged választott.
Össze szorul a torkom a házasság szó hallatán.
Már több, mint egy hete, hogy Drake Dawton a vőlegényem és kész káosz, hogy végre szokatlanul nyugodtak a napjaim. Végre van egy saját munkám egy neves cégnél. Hétközben dolgozok - mint más normális nő -, aztán délután hazaérek álmaim házába és vacsorát főzök, ágyazok, vasalok, meg mosok, majd várom a vőlegényemet, és együtt eszünk, együtt fürdünk, és szexelünk, míg bele nem fáradunk. A közös életünket csak úgy tudnám jellemezni, hogy a tökéletes kapcsolat. Nincsennek korlátok, nincsennek féltékenységek, nincsen semmi, csak a túlfűtött szenvedély. Imádom minden percét. De házasság? Lever a víz. Házasodni a szerelmesek szoktak, akik az életüket is egybekötnék.
