IN FLAMES - Égess el!

Első fejezet

Harvey letörölte a táblát a tanteremben. Krétapor szállt fel körülötte. Általában világos inget viselt, de azért mégis leporolta. A tábla egyik sarkán lévő tartóra tette a szivacsot. A karórájára pillantott, és sóhajtott egyet. Az asztal szélének dőlt farmerja zsebébe dugott kézzel. Alig várta, hogy elkezdődjön, majd gyorsan befejeződjön ez a nap. A zöld padok felé fordult, mögöttük az üveges szekrényben kitömött állatok és csontvázak sorakoztak. Már kirázta tőlük a hideg. Nem régóta tanított a gimnáziumban, azonban már most utálta. Huszonhét éves, világosbarna hajú, magas fickó volt. Egyedül élt, és csak hétvégente keresett társaságot. Nem szívesen nyílt meg senki előtt, és épp ezért várta a diákokat inkább a teremben, kerülve a tanári szobát.
Hangos nevetésre lett figyelmes. A tanulók egyébként is elég zajosan készülődtek, de a nevetést furcsállta Harvey. Elindult az ajtó irányába egy baljós megérzéssel. A folyosóval találta szemben magát, ahol a sötétkék egyenruhát viselő diákok egy csoportba tömörültek, és ebből már sejtette, hogy valami nagyon nincs rendben.
– Mi ez?! – kiáltott fel, erre a diákok ránéztek, és a jókedv ijedt csenddé változott.

Harvey karjára libabőr futott, és a pulzusa magasabbra szökött dühében. Persze ezt nem mutatta ki, ahogy semmit, viszont komoly, mély hangjába vegyült egy haragos él. Sok diák úgy hívta a háta mögött: faszfej őrnagy. Máris szerzett egy kis hírnevet azzal, hogy első hetén bejelentés nélkül íratott tesztet, és mivel szinte senki se készült fel jó eredmény alig született. Bár ő tudott arról, hogy „becézik”, meg arról is, hogy ennek mi az oka. Őrnagy azért lett, mert semmilyen érzelem se tükröződött az arcán, és általában olyan kimérten sétált, mintha számolná a lépéseit.
Dustin Smith, aki nemrég költözött a városba az anyjával, mert elváltak a szülei, a fekete-fehér kövön feküdt, mellette három srác állt, az egyik tartotta a két karjánál, hogy ne kelhessen fel...