Sophie: beszéltem a mamával :)
Sophie: elmondott mindent
Sophie: és engedélyt is adott rá :)
Ashton: tényleg?
Sophie: igen, de előtte beszélni szeretne veled
Sophie: úgyhogy megadtam neki a telefonszámod :)
Sophie: remélem nem baj, apuci
Ashton: persze, hogy nem, bébi ;)
Ashton: már írt is OMG
Ashton: később beszélünk, hercegnő :*
Sophie: rendben, apuci :)
Ashley (Sophie anyukája), és Ashton privát beszélgetése
Ashley: Ashton?
Ashton: üdv! igen, én vagyok az :)
Ashley: nos, Sophie mesélt rólad
Ashley: azt is elmondta, hogy nemsokára visszaköltözöl Sydneybe
Ashton: pontosan 2 hét múlva
Ashley: tudom, hogy mit szeretnél Sophietól
Ashley: és nem bánom, engedélyt adok rá, mert már elég érett a dologhoz
Ashley: DE!
Ashley: meg ne merd bántani, és semmi olyat ne kérj tőle, ami esetleg fáj neki, vagy nem akarja
Ashley: különben levágom a farkadat, és az lesz a kutyák vacsorája
Ashton: basszus, oké
Ashton: és soha nem bántanám
Ashley: rendben, helyes. csak lassan tanítsd neki a dolgokat
Ashley: hiányolni fogom az én ártatlan kislányom
Ashton: nem fogom bántani, ígérem! :)
Ashley: köszönöm :)
Ashley: amúgy láttam pár üzenetét, apuci
Ashton: ugh, huh... ez nagyon kínos
Ashley: ne aggódj, engem nem zavar
Ashley: szia, Ashton!
Sophie, és Ashton
Ashton: visszajöttem, édes ;)
Sophie: oké, apuci :)
Ashton: alig várom, hogy találkozzunk :)
Sophie: van skype-od, apuci?
Ashton: skype szex?
Sophie: öm, nem. az micsoda?
Ashton: amikor skype-on keresztül csináljuk, azt, amit legutóbb elmagyaráztam
Ashton: kicsit bonyolult
Sophie: ó, hát, nem. úgy értettem, hogy beszélgethetnénk
Ashton: justdaddy_94 a felhasználónevem :)
Sophie: oké, felveszlek :)
Sophie hozzádta a barátlistájához Ashtont skype-on.
sokáig hezitált, de végül megnyomta a hívás gombot.
halk csengés szűrődött a laptopból, míg arra várt, hogy Ashton válaszoljon.
Sophie szíve majd' kiugrott a mellkasából az izgatottság miatt.
kilenc napja ismeri még csak ezt a fiút, de soha senkit nem érzett még ennyire közel magához.
Sophie nem igazán érti az érzéseit Ashton iránt, viszont boldog, hogy van neki.
a csenges leállt, a képernyő megváltozott, Sophie szíve pedig majdnem leállt, amikor meglátta a laptopján keresztül az irtózatosan helyes fiút.
kissé napbarnított bőr. göndör, kusza fürtök. csillogó zöld szemek. és egy irtózatosan édes mosoly társult Ashtonhoz.
Sophie meg sem bírt szólalni, csak ült a laptopja előtt törökülésben, és a szája belsejét harapdálta.
'szia, bébi!'
Sophie abbahagyta az előbbi tevékenységét, és kis híján leesett az ágyáról. Ashton halkan kinevette Sophie szerencsétlenkedését, de közben nagyon aranyosnak találta.
'hát te nem igazán vagy egy negyvenes vénember.' szólalt meg végül Sophie, egy apró mosollyal az ajkán.
'látod, sosem voltam az.' válaszolta Ashton, Sophie pedig csak bólintott. 'gyönyörű vagy, Sophie.'
'nem, nem vagyok az. fejezd be.' Sophie elpirult, és eltakarta az arcát, a fekete pulcsijánk az ujjával.
'Sophie!' szólt rá kedvesen Ashton.
'hm?'
'szép a hajad.'
'cuki az arcod.' felelte Sophie.
'gyönyörűek a szemeid.' kontrázott Ashton.
'nagyon tetszik a mosolyod.' válaszolt félénken Sophie.
'nagyon tetszik... mindened.'
'köszönöm, apuci!' kuncogott Sophie.
Ashton, és Sophie még további 4 órán keresztül beszélgettek.
együttesekről beszélgettek, amiket szeretnek, és sztorizgattak a barátaikról, és a családjukról.
Ashtonnál hajnali 6 óra volt, és semmit sem aludt, de nem bánta meg egyáltalán, mert örült neki, hogy láthatta, ahogy Sophie álmosan, a párnájába beszélve, mesél valamit.
Sophie már maga sem tudta, hogy miről beszél, annyira fáradt volt.
végül elfeküdt az ágyán, és még hívásban volt Ashtonnal, amikor elaludt.
Ashton addig nem csukta le a laptopja fedelét, amíg biztos nem volt abban, hogy Sophie elaludt.
és talán mindketten egymásról álmodtak.
